Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Sarnyai Benedek: zájed

Fotó: a szerző archívuma

Amíg helyet keresek az érkezési csarnokban, azon tűnődöm, hogy hívják Anna szüleit. Két éve vagyunk együtt, még egyszer sem találkoztam velük. Ismerem az arcukat, annyiszor láttam a profilképüket, hogy a Jóisten is beleunhatott a számolásba. De hogy hívják őket?

Bővebben ...
Próza

Nagy Olivér Ábel rövidprózái

Fotó: a szerző archívuma

azt hogy minden talalkozas semmilyen

nem csinalunk semmit

a beszelgetesek is csak ures fecsegesek

Bővebben ...
Próza

Sándor Anna Viola: Nem beszélünk soha

Fotó: a szerző archívuma

Az apja akkoriban éjjelente a fülembe duruzsolt, ne is álmodjak róla, sose fogom megtudni a titkát. Erősen hozzábújtam, ő átölelt, az apja érintését éreztem a bőrömön, a horkolása, a szemébe lógó haja, a karja, a szorítása mind az apjáé volt.

Bővebben ...
Műfordítás

Giulia Caminito (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Bársonylány

Fotó: Andrea Ottaviani

Vito úgy hitte, elkapott valami betegséget. Nem talált más észszerű magyarázatot arra, miért ébredt úgy egyik napról a másikra, hogy nem megy neki a verselés. Az ihlet, a ritmus, a szavak, az ötletek hiánya gyötrő volt, elméjének csendje pedig határtalan.

Bővebben ...
Költészet

Szamosvári Bence: bálnacet expressz

Fotó: Kiss A. Kriszta

bokáig letolja két és fél autóbusznyi / ámbráscet-jelmezét

Bővebben ...
Próza

Szilveszter Andrea: Láncszemek

Fotó: a szerző archívuma

Nagyanyám keze a spájzban pakolászik éppen, amikor anyám szeme megpillant egy üvegvázát. Semmit sem értek.

Bővebben ...

Sztercey Szabolcs versei

így lassan szavakat kezdett el / helyettesíteni a lány nevével, először / csak a kötőszavakat, majd az igekötőket, / hogy minden cselekvés az ő irányába / történjen, majd lassan az igéket, / mert minden mozdulatban igazából / ő történik meg, majd a főneveket, / majd mások neveit is, mert minden / arcban az ő arcát és minden ismerősében / az ő jelenlétét kereste, lassan az / összes ismert szavára rátelepedett ez / az egy név

 

(Barna Miklós felvétele)

 

Sztercey Szabolcs 1991-ben született Gyergyószentmiklóson, jelenleg Kolozsváron él. Költő, első könyve A nyelvtani közép címmel látott napvilágot 2017-ben, amit Méhes György-debütdíjjal jutalmaztak.

 

 

ballada

 

Amikor először ismerte meg a lány nevét,

úgy érezte magát, mint kiskorában,

hatévesen mondjuk, amikor tanult egy

új szót, ami tetszett neki, és azt

minden egyes mondatába bele kellett

valahogy fogalmazza, még ha semmi

keresnivalója nem is volt ott,

egyszerűen helyett kellett keresni

neki a mondatszerkezetben, mert tudta,

hogy e nélkül a szó nélkül nem mondat

a mondat, "mintha minden pontatlanul

lenne megfogalmazva, ha nincs ott a neved",

ha mégsem sikerült, óriási hiányérzete

volt, így lassan szavakat kezdett el

helyettesíteni a lány nevével, először

csak a kötőszavakat, majd az igekötőket,

hogy minden cselekvés az ő irányába

történjen, majd lassan az igéket,

mert minden mozdulatban igazából

ő történik meg, majd a főneveket,

majd mások neveit is, mert minden

arcban az ő arcát és minden ismerősében

az ő jelenlétét kereste, lassan az

összes ismert szavára rátelepedett ez

az egy név, minden más szót elfelejtett,

egyetlen szóból álló nyelvet beszélt,

amit már senki nem értett, de őt ez

nem érdekelte, annyira szerette ezt a lányt.

 

 

jurassic park

 

apu nagyon ügyes szobrász volt

többször kaptam születésnapomra

agyagdinoszauruszokat

szerettem őket, de féltem,

hogy egyszer csak megmozdulnak,

annyira élethűek voltak,

apu annyira ügyes szobrász,

hogy a hiányt is tetszése

szerint anyu alakúra tudta

formázni, ez volt a legélethűbb,

egyik éjszaka feltámadt, életre

keltette a dínókat is és együtt

mészároltak le mindannyiunkat