Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Demeter Arnold: A szabadságról

Fotó: Ádám Gyula

zsörtölődsz reggeltől / estig, akár medve a hó nélküli teleken

Bővebben ...
Próza

Klein Mari: Ágyban Prousttal

Fotó: a szerző archívuma

Újra meg újra felszítottad a tested, reggel hatig, amíg a maradék félsz ki nem rázkódott belőle. Míg ki nem világosodott. Mert akkor megbizonyosodtál: a denevérek már hazatértek, és bevackoltak a háztömb hasadékaiba.

Bővebben ...
Költészet

Gulisio Tímea versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Vasalt zoknival fojtják meg anyát

Bővebben ...
Próza

Bali Péter: take this longing

Fotó: a szerző archívuma

Mitteleuropa nem létezik, soha nem is létezett, a porosz nagyhatalmi törekvéseket melegítették újra egyfajta prémium kulturkampf díjcsomagként, melynek lényege annyi, hogy Németország (és a Volkswagen-konszern) neokoloniális törekvéseit támogassák.

Bővebben ...
Próza

Ambrus Máté: A forradalmár

Fotó: a szerző archívuma

Egyszer séta közben baljával belém karolt, a gangkorlát virágjainak rozsdás fémfonatán keresztül nézett az alattunk tátongó mélységbe, s amikor észrevette az udvar foltokban hiányos keramitburkolatát, megjegyezte, hogy az régen nem ilyen volt, a forradalomban szedték fel egy részét, hogy barikádot építsenek belőle.

Bővebben ...
Költészet

Szabó Imola Julianna versei

Fotó: A szerző archívuma

ne tudja senki / hogy nem érzel / csak megkönnyebbülést

Bővebben ...
Költészet

Bene Adrián: Kimérapalota

Fotó: A szerző archívuma

eltévedt bent egyszer egy kimérajaguár

Bővebben ...
Próza

Hegyi Damján: Jonatán a sakk-klub előtt

Fotó: a szerző archívuma

Közelebb lépett, figyelmesen kémlelte, mert nem hitt a szemének. Amit látott: egy kisujj legfelső ujjperce. Az ujjperc vége élénkpirosan vibrált, a köröm rajta olyan egészséges volt, mint egy most szüretelt gyümölcs.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Tóth-Csiki Zsuzsanna: „És formák eleven térfogata kitölt alkatot, kompozíciót” – januári, februári lapszemle

Montázs: SZIFONline

Egyik kedvenc szpotom Budapesten a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi könyvtára. Nem volt kérdés, hogy oda ülök majd be folyóiratokat olvasni, miután megkaptam a felkérést a szemlére.

Bővebben ...
Műfordítás

Billy Collins: Őrültek (f. Góz Adrienn)

Fotó: A szerző Facebook-oldala

Figyeltem, ahogy a versem a kocsma / homlokfalára száll

Bővebben ...
Költészet

Szegedi Dominika versei

Fotó: A szerző archívuma

Egy megfeszülő mellkas alatt él

Bővebben ...

Bányai Tibor Márk verse

Nem könnyű megfosztani magunkat / a hazugságtól, ami a beszéd hámja. / A líra már önmagában is minden / természetesnek ellenáll, és az őszinte // rácsodálkozás elől veszi el a helyet. / Ez azonban nem mindig sikerül neki / maradéktalanul. Nem feltétlenül azért, / mintha lehetne őszinteség nélkül is // rácsodálkozni. Inkább az igekötőből / ered a probléma. Róla is lemondhatunk.

 

Bányai Tibor Márk Pécsett született 1979-ben. Latin–magyar szakos bölcsész. A PTE Irodalomtudományi Doktori Iskolájában 2015-ben szerzett abszolutóriumot. A KRE ÁJK-n nyelvtanár, a KRE BTK-n óraradó. Publikációit a Kortárs, a Pannon Tükör, a Spanyolnátha, az Irodalomismeret, a Helikon Irodalomtudományi Szemle és a reciti.hu közölte.

 

Szimplán

 

Az igazi hommage sosem paratextuális

– a szokásos fenntartásokkal kezelve

azigazi jelzőt, ugyanakkor

elhatárolódva az ilyesféle

 

általánosításoktól. Átjutva

továbbá a képeken. A képek

adják ugyanis leginkább

a költészet kiállhatatlanságát.

 

Nem könnyű megfosztani magunkat

a hazugságtól, ami a beszéd hámja.

A líra már önmagában is minden

természetesnek ellenáll, és az őszinte

 

rácsodálkozás elől veszi el a helyet.

Ez azonban nem mindig sikerül neki

maradéktalanul. Nem feltétlenül azért,

mintha lehetne őszinteség nélkül is

 

rácsodálkozni. Inkább az igekötőből

ered a probléma. Róla is lemondhatunk.

Hátha egyszeriben a nyomába lehet

szegődni a csodálkozásnak.