Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Műfordítás

Xaver Bayer prózái

Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.
Lesi Zoltán fordításában

Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.

Műfordítás

Ivan Wernisch versei

A ravatalozóban aludtunk a templom mögött.
Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?

Műfordítás

Friederike Mayröcker verse

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.

Költészet

Závada Péter verse

Megáll az álom távolabbi végében.

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe

Kinder

Ayhan Gökhan gyerekversei

Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.

Bányai Tibor Márk verse

Nem könnyű megfosztani magunkat / a hazugságtól, ami a beszéd hámja. / A líra már önmagában is minden / természetesnek ellenáll, és az őszinte // rácsodálkozás elől veszi el a helyet. / Ez azonban nem mindig sikerül neki / maradéktalanul. Nem feltétlenül azért, / mintha lehetne őszinteség nélkül is // rácsodálkozni. Inkább az igekötőből / ered a probléma. Róla is lemondhatunk.

 

Bányai Tibor Márk Pécsett született 1979-ben. Latin–magyar szakos bölcsész. A PTE Irodalomtudományi Doktori Iskolájában 2015-ben szerzett abszolutóriumot. A KRE ÁJK-n nyelvtanár, a KRE BTK-n óraradó. Publikációit a Kortárs, a Pannon Tükör, a Spanyolnátha, az Irodalomismeret, a Helikon Irodalomtudományi Szemle és a reciti.hu közölte.

 

Szimplán

 

Az igazi hommage sosem paratextuális

– a szokásos fenntartásokkal kezelve

azigazi jelzőt, ugyanakkor

elhatárolódva az ilyesféle

 

általánosításoktól. Átjutva

továbbá a képeken. A képek

adják ugyanis leginkább

a költészet kiállhatatlanságát.

 

Nem könnyű megfosztani magunkat

a hazugságtól, ami a beszéd hámja.

A líra már önmagában is minden

természetesnek ellenáll, és az őszinte

 

rácsodálkozás elől veszi el a helyet.

Ez azonban nem mindig sikerül neki

maradéktalanul. Nem feltétlenül azért,

mintha lehetne őszinteség nélkül is

 

rácsodálkozni. Inkább az igekötőből

ered a probléma. Róla is lemondhatunk.

Hátha egyszeriben a nyomába lehet

szegődni a csodálkozásnak.