Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Szamosvári Bence: fogascet express

Fotó: Kiss A. Kriszta

bokáig letolja két és fél autóbusznyi / ámbráscet-jelmezét

Bővebben ...
Próza

Szilveszter Andrea: Láncszemek

Fotó: a szerző archívuma

Nagyanyám keze a spájzban pakolászik éppen, amikor anyám szeme megpillant egy üvegvázát. Semmit sem értek.

Bővebben ...
Költészet

Vass Alexandra versei

Fotó: A szerző archívuma

azonos távolságra veri / a szögeket / a pajta deszkáiba

Bővebben ...
Próza

Kónya Sándor: Dagadék

Fotó: Kónya Tamás

Érzem a levegőben a zizegését, a nyugtalanságát, rám is átragad. Régen is így volt, de most tudom, tartanom kell magam. Folyamatosan járnak az ujjai és beszél. Arról az estéről beszél, elmondja az egészet.

Bővebben ...
Költészet

Nagy Izabella versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Egyedül él, mondta, nem kacsintott.

Bővebben ...
Költészet

Németh Gábor Dávid versei

Fotó: Szulovszky Mária

Hallom, hogy üvölt elhagyatottságában az óceán.

Bővebben ...
Próza

Gáspár Sára: András megértő figyelme

Fotó: Som Balázs

Már jónéhány hete beszélgettünk, amikor András minden előjel nélkül eltűnt. Nem reagált az üzeneteimre, meg se nyitotta őket. Csak miatta tettem ki melankolikus tájképeket, egyikre sem reagált, én pedig rettegtem attól, hogy rájött, ez nem is én vagyok, pedig én vagyok, de lehet, hogy nem úgy, ahogy ő gondolja, és lehet, hogy megérezte, hogy jobban érdekelnek a csillogós harisnyák és a részeg flörtölések, mint József Attila.

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Labora

Fotó: Zanati Réka

A gyár nagy volt, eszméletlenül. Tornyai szikárak, felhői nehezek, rendszere ütemre lélegző. Egy hatalmas bogárbelsőre emlékeztetett, ami mintha valami felettébb velőset emésztene, olyannyira szuszogni tetszett.

Bővebben ...
Költészet

Berki Ádám versei

Fotó: A szerző archívuma

zavar a páratlan prímszámok figyelmetlensége

Bővebben ...

Bányai Tibor Márk verse

Nem könnyű megfosztani magunkat / a hazugságtól, ami a beszéd hámja. / A líra már önmagában is minden / természetesnek ellenáll, és az őszinte // rácsodálkozás elől veszi el a helyet. / Ez azonban nem mindig sikerül neki / maradéktalanul. Nem feltétlenül azért, / mintha lehetne őszinteség nélkül is // rácsodálkozni. Inkább az igekötőből / ered a probléma. Róla is lemondhatunk.

 

Bányai Tibor Márk Pécsett született 1979-ben. Latin–magyar szakos bölcsész. A PTE Irodalomtudományi Doktori Iskolájában 2015-ben szerzett abszolutóriumot. A KRE ÁJK-n nyelvtanár, a KRE BTK-n óraradó. Publikációit a Kortárs, a Pannon Tükör, a Spanyolnátha, az Irodalomismeret, a Helikon Irodalomtudományi Szemle és a reciti.hu közölte.

 

Szimplán

 

Az igazi hommage sosem paratextuális

– a szokásos fenntartásokkal kezelve

azigazi jelzőt, ugyanakkor

elhatárolódva az ilyesféle

 

általánosításoktól. Átjutva

továbbá a képeken. A képek

adják ugyanis leginkább

a költészet kiállhatatlanságát.

 

Nem könnyű megfosztani magunkat

a hazugságtól, ami a beszéd hámja.

A líra már önmagában is minden

természetesnek ellenáll, és az őszinte

 

rácsodálkozás elől veszi el a helyet.

Ez azonban nem mindig sikerül neki

maradéktalanul. Nem feltétlenül azért,

mintha lehetne őszinteség nélkül is

 

rácsodálkozni. Inkább az igekötőből

ered a probléma. Róla is lemondhatunk.

Hátha egyszeriben a nyomába lehet

szegődni a csodálkozásnak.