Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Szabó Imola Julianna versei

Fotó: A szerző archívuma

ne tudja senki / hogy nem érzel / csak megkönnyebbülést

Bővebben ...
Költészet

Bene Adrián: Kimérapalota

Fotó: A szerző archívuma

eltévedt bent egyszer egy kimérajaguár

Bővebben ...
Próza

Hegyi Damján: Jonatán a sakk-klub előtt

Fotó: a szerző archívuma

Közelebb lépett, figyelmesen kémlelte, mert nem hitt a szemének. Amit látott: egy kisujj legfelső ujjperce. Az ujjperc vége élénkpirosan vibrált, a köröm rajta olyan egészséges volt, mint egy most szüretelt gyümölcs.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Tóth-Csiki Zsuzsanna: „És formák eleven térfogata kitölt alkatot, kompozíciót” – januári, februári lapszemle

Montázs: SZIFONline

Egyik kedvenc szpotom Budapesten a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi könyvtára. Nem volt kérdés, hogy oda ülök majd be folyóiratokat olvasni, miután megkaptam a felkérést a szemlére.

Bővebben ...
Műfordítás

Billy Collins: Őrültek (f. Góz Adrienn)

Fotó: A szerző Facebook-oldala

Figyeltem, ahogy a versem a kocsma / homlokfalára száll

Bővebben ...
Költészet

Szegedi Dominika versei

Fotó: A szerző archívuma

Egy megfeszülő mellkas alatt él

Bővebben ...
Próza

Szirmai Panni: Szembogár

Fotó: a szerző archívuma

Zorka négyévesen látott egy vak koldust a piac mellett térdelni, a szemgolyója helyén fehér köd gomolygott. Látás helyett kenyérérét és aprópénzért rimánkodott.

Bővebben ...
Próza

Süveg Szilvia: G-string

Fotó: a szerző archívuma

A te idődben már bugyiforradalom volt, eltűntek a hatalmas térdig érő alsók, de ilyenről azért nem is álmodtál.

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Hat alma

Fotó: Zanati Réka

Felmásztam az egyik legnagyobb almafára, pont arra, amely a kert közepén állott. Leültem a törzshöz közel, egy erős ágra, majd leszakítottam egy almát. Beleharaptam.

Bővebben ...

Purosz Leonidasz verse

Érted, mi a problémám? Nem vagyok meg- / kerülhetetlen. Nem alkotom – díszítem a tájat. / A saját határaimhoz érkeztem, kiismertem a / fegyvertáram, és mégis nulláról indulok, mert / a siker nem cél, hanem szükséges minimum. / A közönség primitív, de csalhatatlan indikátor: / a közepest a rossztól nem tudja megkülönböztetni, / túl- és alulértékel, ám mindig felismeri a zsenit. / A kör bezárult: van inspirációm és hangom.

 

Purosz Leonidasz 1996-ban született Szegeden. Szentes és Budapest után jelenleg Marosvásárhelyen tanul. Verseket ír, első, A városnak meg kell épülnie című kötete 2016-ban jelent meg a FISZ gondozásában.

 

Egy fellépő mondja

 

„A fellépés megy. Pont. Csak nem tudom,

mi hozza az áttörést. Taps a végén,

elismerő szavak? Rutinszámba mennek.

Ne ítélj el, nem fellengzősködni akarok! –

kint az elakadásjelző, szünetel a szezon.

Vannak szabályaim – nem önkorlátozás,

inkább egészséges keret. Ismerem a formát,

meg is tudom bontani, de ez sem újdonság:

minden már létező panelekből épül.

Érted, mi a problémám? Nem vagyok meg-

kerülhetetlen. Nem alkotom – díszítem a tájat.

A saját határaimhoz érkeztem, kiismertem a

fegyvertáram, és mégis nulláról indulok, mert

a siker nem cél, hanem szükséges minimum.

A közönség primitív, de csalhatatlan indikátor:

a közepest a rossztól nem tudja megkülönböztetni,

túl- és alulértékel, ám mindig felismeri a zsenit.

A kör bezárult: van inspirációm és hangom,

van gondolat, fordulat, eszköz, van nyitány

és zárlat, út A-ból a B-be –”