Hírlevél feliratkozás

Keresés

HISZTI

HISZTI - Endrey-Nagy Ágoston: Magyarázat

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Raphael Dagold versei (f. Murányi Zita)

https://www.raphaeldagold.com/

Amikor a fekete kis kecske vére lefolyik / a vágóhíd padlóján a parasztház mögött

Bővebben ...
Próza

Varga László Edgár: Iepuraș Béla

Fotó: Szentes Zágon

Csak az általános idő múlásával vált lassan nyilvánvalóvá, hogy az ő, a Iepuraș Béla ideje nem múlik többé. Nem gyűltek például tovább a szeme sarkában a szarkalábak. Ha hetekig nem mosta meg, akkor sem zsírosodott a haja, sőt nem is nőtt. Nem nőtt a körme sem, de ami igazán meglepte: nem nőttek többé a metszőfogai.

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Kiss Lóránt: Hasítás

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Silvia Avallone (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A keményszívű II.

Fotó: Giovanni Previdi

A Corso Italián hömpölygött a tömeg. A bárok neonfényei és a lampionok, a folyamatos, nagyhangú lárma, a fagyi-, ostya- és pizzaillat ébren tartotta a várost. Az izzadt turisták egymásra torlódtak, mindenki a Bovio térre igyekezett, hogy le ne maradjon a tűzijátékról. A türelmetlen sokaság elbágyasztott, elringatott. Hagytam magam sodorni.

Bővebben ...
Műfordítás

Silvia Avallone (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A keményszívű I.

Fotó: Giovanni Previdi

Folyamatosan beszéltünk, mégsem mondtunk semmit: csak a test számított, a magnetikus vonzású. Csiklandozásokból, ingerlésekből állt a nyelvünk, térdek és könyökök összekoccanásából. A kabócák ciripelése az ágak alkotta boltívből fülsértő volt, de csak növelte az érzést: itt akarunk maradni, ahol olyan erősen dübörög az élet, hogy az már súrolja a halhatatlanságot.

Bővebben ...
Próza

Tóth Vivien: Elefántsimogató (regényrészlet)

Fotó: Szokodi Bea

A többiekkel gyógyszerosztásnál koccintunk az újévre egy pohár vízzel. Még utoljára kinézek az utcára, ahonnan egyre több dudaszó szűrődik be.

Bővebben ...
Költészet

Vida Kamilla versei

Fotós: Sivák Zsófia

mindegy: a sznobokat az első könyvemben már úgyis elijesztettem!

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Ferencz Mónika: Hiszti

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Költészet

Taizs Gergő versei

Fotó: Pápai Zoltán

A cilinderben üregedő nyúl / orrcimpáján a tenger habjai

 

A fénykörön túl

A takarás roppant rendszerében
az emberek úgy változnak,
hogy elfelejtenek szólni róla.
Engem arra szánt az Úr,
hogy vágyni tanuljak,
de sosem tanított meg
jól feledni.
Határozott bizonytalansággal,
szó- és számkivetettségben,
a hallgatás szemhéjnyi zsákutcájában
sosem leszek igazán
egymagam,
fogadkozom,
és lehugyozom a gyanútlan csillagokat.

 

Paphos nélküled

Nyikorog a reggel, a kertkapu, a hintaszék –
minden határos valamivel.
Aztán az ellobbanó felhők.
Az anyag szenvedő szerkezete.
A cilinderben üregedő nyúl
orrcimpáján a tenger habjai.
De mi okozza a bolygók táncát,
az aritmiát a harangszóban,
amikor félrevered szívemet?

 

Taizs Gergő 1984-ben született Tatabányán. Verset ír.
 
Költészet

Farkas Arnold Levente: teketória

Fotó: A szerző archívuma

mint / teketória nélküli szóban / a méla igazság

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Korda Bonifác: A nagy fölemelkedés

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...

Papp Attila Zsolt versei

Így: társasházak, vörös tégla, köd / kívül-belül, nyomunkban loholnak / a Tower szürke oroszlánjai / végig a Temze alatt, alagút- / rendszerek bonyolult átjáróin / túl: a földi radarok nem jelzik / őket többé, ez is csak halott ügy, / nyomuk veszett, mindennek nyoma vész / egyszer – amiben élsz, az a hazád. / És pontosan itt fordulhat vissza / a parkon át a Baker Street felé

 

(Kiss Gábor felvétele)

 

Papp Attila Zsolt 1979-ben született a bánsági Lugoson. Csiki László-díjas költő, a kolozsvári Helikon irodalmi folyóirat és a Filmtett – Erdélyi Filmes Portál szerkesztője, a Főtér.ro főmunkatársa. Három verseskötete jelent meg eddig, előkészületben a negyedik. Jelenleg Kolozsváron él.

 

 

Isten kése

 

Hírlik, egyszer a Jóisten, talán

krumplihámozás vagy más efféle

tevékenység közben megvágta az

ujját, felszisszent, odakapott és

kiesett kezéből éles kése,

aztán csak zuhant, egyre veszettebb

sebességgel, mint ember nem látta

csillagközi rakéták, át a mély

űrön és túl mindenféle szférán,

és ismeretlen repülő tárgyként

ütötte át az ózonréteget,

hogy megjöjjön egy őszi reggelen,

nyomában az elrendelt özönvíz:

hitújítók, tébolyodott szentek,

vezérek bomló csatasorokban,

bármire kapható írnokokkal,

keresik Isten elejtett kését,

és az, ami ártalmatlan eszköz

volt valaha csak az Ő kezében,

így lesz bálvány, faragott kép, fétis,

cáfolat a szabad akaratra

miközben odafönt nem történik

semmi, csak az Úr az estebédjét

későbbi időpontra halasztja.

 

 

London időnként felhős

 

London utcáin ez az éji dal

csukott ablakok mögül szűrődik

ki, lágy, szórt fényű szobákból, ahol

köd üli meg a bútorokat és

eső hull az alvó életekre.

Ilyentájban indul a detektív

megszokott hajnali sétájára,

felhajtott gallér, pipa a szájban,

a vesztesek biztos nyugalmával

ered az eltűnt idő nyomába

a kis, Viktória korabeli

vöröstéglás társasházak között,

egy fiktív múlt fiktív jelenének

valódi következményeitől

kísérve: egy film díszletei közt

történik minden igazi bűntény

és ettől van súlya az egésznek.

Így épülnek a belső Londonok

külterekben, ahol hull a langyos,

éjféli eső. Tavasz van, mester,

vége a küldetésnek, valami

történt itt, valakik elrabolták

életünk elmúlt évszázadait,

és csak az eltűnt idő lehetne

valóságos, ha nem tűnt volna el.

Így: társasházak, vörös tégla, köd

kívül-belül, nyomunkban loholnak

a Tower szürke oroszlánjai

végig a Temze alatt, alagút-

rendszerek bonyolult átjáróin

túl: a földi radarok nem jelzik

őket többé, ez is csak halott ügy,

nyomuk veszett, mindennek nyoma vész

egyszer amiben élsz, az a hazád.

És pontosan itt fordulhat vissza

a parkon át a Baker Street felé,

egy bejáratlan ívet írva le

az időtérkép pontjai között.

Feltűrt gallér, morgás a föld alól,

a küszöbön esővíz szivárog.

London időnként felhős, ezt mondja

az összes időjárás-jelentés.

Bármi történhet még: erre várok.

 

Papp Attila Zsolt