Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Rieder Anna Róza versei

Fotó: Berta Réka

én isteni parancsot soha meg nem tagadtam

Bővebben ...
Próza

Hegedűs Márton: Meccs

Fotó: a szerző archívuma

A létravértesi középpályás előre ívelte a labdát, és a B középből – a beton lelátóról – mind a tizenhat ultra egy emberként üvöltött, amint az ellenfél fürge hetese levette az elérhetetlennek tűnő labdát, centikkel az oldalvonal mellett, és megtolta a lihegő Laci mellett.

Bővebben ...
Költészet

Pocsai János versei

Fotó: Nádas Mátyás

emlékszagú molyok őrzik / a ki nem mondott nevet.

Bővebben ...
Próza

Magyary Ágnes: Regény

Fotó: morpho

Amit fontosnak tartanak az emberek a megtörtént eseményekből, az banális részlet; és ami életbevágó, azon könnyed eleganciával átsiklanak. Ezért is olyan nehéz kihámozni a valóság sarokköveit. Persze, ha a rendőrségnek lenne hozzáférése a titkosszolgálat adataihoz, akkor minden sokkal könnyebb lenne, de a városállamban nem volt cél, hogy a rendőrségnek könnyebb legyen.

Bővebben ...
Költészet

Wölfl-Molnár Eszter versei

Fotó: Nagy Viktor

Túl sokáig volt a bordák mögött

Bővebben ...
Próza

Vince András: Adamec (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Mi itt a Magyar Televízióban megpróbálunk fenntartani bizonyos civilizált viselkedési kereteket, például légyszívessel kezdjük a mondatot. De még véletlenül se gondold azt, váltott át kioktató tegezésbe, hogy te szívességet teszel bárkinek is, ha végrehajtasz egy kérést. Ez csak annyit jelent, hogy nem vagyunk végtelenül tahók. Mi így adjuk ki a parancsot.

Bővebben ...
Költészet

Ecsedi Borbála versei

Fotó: Vigh Levente

Nehéz gyökerek fognak / nem engednek át a határon

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Szocia

Fotó: Zanati Réka

Aztán szétestem. Volt olyan is. Nem szeretek róla beszélni, de ha így vizslatod, hát muszáj. Inkább hallgatok, az az egyszerűbb, kényelmes közöny, mint holmi fura nemet mondás. Így hordtak szét a hangyák, mindenki magának, a maga királynőjének, hátha utána homlokon csókolja őket.

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold: A szabadságról

Fotó: Ádám Gyula

zsörtölődsz reggeltől / estig, akár medve a hó nélküli teleken

Bővebben ...

Nagy Kata verse

A kilökődött vérdarabokat megsütötték / a kórházi dolgozóknak, ezalatt én / sírtam, pulzáltam és éltem. // Amíg az itteni idő helyi szokását figyeltem, / a vérlemezcsillagok vonulását belső szemhéjamon, / téged, a gyémántszkafanderes babát / kilopott egy koporsószolga, a fiatal anyaszív.

 

(Nagy Béla felvétele)

 

Nagy Kata 1986-ban született Dunaújvárosban. Költő, jelenleg Budapesten él, a József Attila Kör elnöke. Az ELTE-n végzett magyar és filmelmélet szakon. Első kötete Inkognitóablak címmel látott napvilágot a JAK és a PRAE.hu gondozásában 2016-ban.

 

 

A fiatal anyaszív

pici Borinak

És a burkod összetörték.

Hogy biztosítva legyen tisztaságunk,
láthatóvá válik ilyenkor egy vékony szál – a fény hibája

már nem a vörös csontvelő-éjjel
még nem a tamponfehér virradat.


Ekkor vágtak ki belőlem, űrutazó.


Leporoltad magad, és a szemembe néztél.

A kilökődött vérdarabokat megsütötték
a kórházi dolgozóknak, ezalatt én
sírtam, pulzáltam és éltem.

Amíg az itteni idő helyi szokását figyeltem,
a vérlemezcsillagok vonulását belső szemhéjamon,
téged, a gyémántszkafanderes babát
kilopott egy koporsószolga, a fiatal anyaszív.