Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Csermely Mátyás: Labora

Fotó: Zanati Réka

A gyár nagy volt, eszméletlenül. Tornyai szikárak, felhői nehezek, rendszere ütemre lélegző. Egy hatalmas bogárbelsőre emlékeztetett, ami mintha valami felettébb velőset emésztene, olyannyira szuszogni tetszett.

Bővebben ...
Költészet

Berki Ádám versei

Fotó: A szerző archívuma

zavar a páratlan prímszámok figyelmetlensége

Bővebben ...
Próza

Márton Evelin: Öt hegy, öt templom

Fotó: Onda Péter

A nádas megnyílik hamaroson, s az én kóborjaim kijőnek a homályból. Őnekik viszed azt, amit küldök – mondta az Úr és gyöngéd lökdöséssel jelezte Vendelnek, hogy induljon izibe, mert idő van.

Bővebben ...
Próza

Szerényi-Bartók Tamás: Szíverősítő (regényrészlet)

Fotó: Urbán Ádám

Mészkőpor és füstölő szaga keveredett odabent, és mindennek volt egyfajta otthonos mocskossága, de nem erre, még csak nem is a tanár szavaira emlékszem a legélénkebben, hanem egy lányra.

Bővebben ...
Próza

Ádám Szilamér: Hallod ezt? Csend

Fotó: a szerző archívuma

Kinyitotta a méhesház ajtaját, kihúzogatta a kaptárokat, de semmi. Végignézte az egészet, mind a három sort lentről felfelé, majd újra, és mivel nem hitt a szemének, még egyszer, harmadjára is.

Bővebben ...
Költészet

Rieder Anna Róza versei

Fotó: Berta Réka

én isteni parancsot soha meg nem tagadtam

Bővebben ...
Próza

Hegedűs Márton: Meccs

Fotó: a szerző archívuma

A létravértesi középpályás előre ívelte a labdát, és a B középből – a beton lelátóról – mind a tizenhat ultra egy emberként üvöltött, amint az ellenfél fürge hetese levette az elérhetetlennek tűnő labdát, centikkel az oldalvonal mellett, és megtolta a lihegő Laci mellett.

Bővebben ...
Költészet

Pocsai János versei

Fotó: Nádas Mátyás

emlékszagú molyok őrzik / a ki nem mondott nevet.

Bővebben ...
Próza

Magyary Ágnes: Regény

Fotó: morpho

Amit fontosnak tartanak az emberek a megtörtént eseményekből, az banális részlet; és ami életbevágó, azon könnyed eleganciával átsiklanak. Ezért is olyan nehéz kihámozni a valóság sarokköveit. Persze, ha a rendőrségnek lenne hozzáférése a titkosszolgálat adataihoz, akkor minden sokkal könnyebb lenne, de a városállamban nem volt cél, hogy a rendőrségnek könnyebb legyen.

Bővebben ...

Nagy Kata verse

A kilökődött vérdarabokat megsütötték / a kórházi dolgozóknak, ezalatt én / sírtam, pulzáltam és éltem. // Amíg az itteni idő helyi szokását figyeltem, / a vérlemezcsillagok vonulását belső szemhéjamon, / téged, a gyémántszkafanderes babát / kilopott egy koporsószolga, a fiatal anyaszív.

 

(Nagy Béla felvétele)

 

Nagy Kata 1986-ban született Dunaújvárosban. Költő, jelenleg Budapesten él, a József Attila Kör elnöke. Az ELTE-n végzett magyar és filmelmélet szakon. Első kötete Inkognitóablak címmel látott napvilágot a JAK és a PRAE.hu gondozásában 2016-ban.

 

 

A fiatal anyaszív

pici Borinak

És a burkod összetörték.

Hogy biztosítva legyen tisztaságunk,
láthatóvá válik ilyenkor egy vékony szál – a fény hibája

már nem a vörös csontvelő-éjjel
még nem a tamponfehér virradat.


Ekkor vágtak ki belőlem, űrutazó.


Leporoltad magad, és a szemembe néztél.

A kilökődött vérdarabokat megsütötték
a kórházi dolgozóknak, ezalatt én
sírtam, pulzáltam és éltem.

Amíg az itteni idő helyi szokását figyeltem,
a vérlemezcsillagok vonulását belső szemhéjamon,
téged, a gyémántszkafanderes babát
kilopott egy koporsószolga, a fiatal anyaszív.