Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Zudor Boglárka versei

Fotó: Sárvári Géza

A pekándiós latte / És Karády a kedvence

Bővebben ...
Műfordítás

Tess Gallagher versei (f. Lauer Péter)

Fotó: Morella Muñoz-Tebar T.

A vizsgálat szerint 13 %-kal / gyengébben pumpál a szív

Bővebben ...
Próza

Haramza Kristóf: Fogadás

Fotó: a szerző archívuma

Nem akartam elhinni, hogy ennyire beszariak. Abban volt igazság persze, hogy ettől a Korpától, ha iszik, sok minden kitelik. Mégis kíváncsi voltam. Ha nem provokáljuk, nem itatjuk és figyelünk rá, miért ne lehetne vele józanul diskurálni?

Bővebben ...
Költészet

Taizs Gergő: A keretein túl

Fotó: Pápai Zoltán

mégis / fákat ölelnél kiszáradásig

Bővebben ...
Költészet

Nagy Balázs Péter versei

Fotó: Pinczési Botond

Így lehet hát megismerni magamat, / mint szavaimat visszhangzó mitológiát

Bővebben ...
Műfordítás

Vetle Lid Larssen (f. Patat Bence): A csillagtudósok

Fotó: a szerző archívuma

És az expedíció harmadik tagja, a magyar Sajnovics? Ő vajon már a kezdeti szakaszát élte annak, ami tragikus sorsát okozta? Úgy vélem, erről megoszlanak a vélemények. Nem tudom, Ön mennyi információ birtokában van. Az a különös, hogy kedvelem Hellt: szent volt, tudós, a nagy igazság harcosa. De miért döntött úgy, hogy becsapja az egész világot?

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Mari egy napja

Fotó: a szerző archívuma

Langymeleg, tavaszias idő fogadta, mikor kilépett az utcára, ezért úgy döntött, hogy a hosszabb úton indul el haza. Már egészen közel járt a kedvenc pékségéhez, amikor hirtelen erősen nyilallni kezdett a homloka. Érezte, hogy a szarv jelentősen megnőtt, és így már bizonyára a kendő alatt is szembetűnő.

Bővebben ...
Próza

Gyenge-Rusz Anett: Asszonyról asszonyra

Fotó: a szerző archívuma

Ahogy teltek a hetek, hónapok, kitapasztalták, mikor hullajtja Terike a holdvérét. Olyankor nem nyúltak egymáshoz. Egyszer előfordult, hogy idő előtt nekiláttak. A falu legfürgébb kecskegidája nem tudott olyat ugrani, mint Terike azon az estén.

Bővebben ...
Költészet

Karácsony Orsolya: Fészekrakás

Fotó: A szerző archívuma

Átrendezzük a semmit, / nézzük ahogy mozog

Bővebben ...

Nagy Kata verse

A kilökődött vérdarabokat megsütötték / a kórházi dolgozóknak, ezalatt én / sírtam, pulzáltam és éltem. // Amíg az itteni idő helyi szokását figyeltem, / a vérlemezcsillagok vonulását belső szemhéjamon, / téged, a gyémántszkafanderes babát / kilopott egy koporsószolga, a fiatal anyaszív.

 

(Nagy Béla felvétele)

 

Nagy Kata 1986-ban született Dunaújvárosban. Költő, jelenleg Budapesten él, a József Attila Kör elnöke. Az ELTE-n végzett magyar és filmelmélet szakon. Első kötete Inkognitóablak címmel látott napvilágot a JAK és a PRAE.hu gondozásában 2016-ban.

 

 

A fiatal anyaszív

pici Borinak

És a burkod összetörték.

Hogy biztosítva legyen tisztaságunk,
láthatóvá válik ilyenkor egy vékony szál – a fény hibája

már nem a vörös csontvelő-éjjel
még nem a tamponfehér virradat.


Ekkor vágtak ki belőlem, űrutazó.


Leporoltad magad, és a szemembe néztél.

A kilökődött vérdarabokat megsütötték
a kórházi dolgozóknak, ezalatt én
sírtam, pulzáltam és éltem.

Amíg az itteni idő helyi szokását figyeltem,
a vérlemezcsillagok vonulását belső szemhéjamon,
téged, a gyémántszkafanderes babát
kilopott egy koporsószolga, a fiatal anyaszív.