Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Műfordítás

Xaver Bayer prózái

Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.
Lesi Zoltán fordításában

Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.

Műfordítás

Ivan Wernisch versei

A ravatalozóban aludtunk a templom mögött.
Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?

Műfordítás

Friederike Mayröcker verse

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.

Költészet

Závada Péter verse

Megáll az álom távolabbi végében.

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe

Kinder

Ayhan Gökhan gyerekversei

Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.

Koman Zsombor versei

Vontatott hideg van. / Gyufa tüzénél melegszik a kanóc, / merengő árnyéka a viaszra fintorog. / Sikátornak tűnik a fasor / végén a láthatár. // Ferdén hinti a fagyos talajra fényporát a Nap. / Ujjaim elszáradt krizántémokkal babrálnak. // Rekedt-halk gondolatokkal perelek.

 

Koman Zsombor 1993-ban született Brassóban. Budapesten él, jelenleg matematika mesterképzésen vesz részt a CEU-n. Többek közt a Székelyföld, Helikon, Napút és Kalligram folyóiratokban publikálták verseit.

 

 

Kőmíjes – restauráció

 

Leverem a vakolatot, majd a korláton

áthajolva próbálom visszaállítani

a mellek antik domborulatát.

 

Árnyékod kifekszik a főtér

                                               aszfaltjára:

csípőd a pékségtől a gyógyszertárig ér.

 

Csomósodik a nyál

és horgonyt formál számban:

ezüstékszerként válladba akad.

 

Patinaleveleket hajtott a templomtorony –

                                               míg figyellek,

lombárnyéka lassan felkúszik combodon.

 

 

Önportré

 

Menyasszony tündöklő ruhája alatt

izzadó vagina

és türelmetlen borotvanyomok.

 

 

Requiem. Temető. Kövek.

 

Temetőkertbe

kiszórt kukászsákok,

fekete műanyag fehér kövek közt.

Megkövült sóhaj repedezett gerince körül

keringő nyárfapihék.

 

Vontatott hideg van.

Gyufa tüzénél melegszik a kanóc,

merengő árnyéka a viaszra fintorog.

Sikátornak tűnik a fasor

végén a láthatár.

 

Ferdén hinti a fagyos talajra fényporát a Nap.

Ujjaim elszáradt

krizántémokkal babrálnak.

 

Rekedt-halk gondolatokkal perelek,

szidlak –