Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Gáspár Sára: András megértő figyelme

Fotó: a szerző archívuma

Már jónéhány hete beszélgettünk, amikor András minden előjel nélkül eltűnt. Nem reagált az üzeneteimre, meg se nyitotta őket. Csak miatta tettem ki melankolikus tájképeket, egyikre sem reagált, én pedig rettegtem attól, hogy rájött, ez nem is én vagyok, pedig én vagyok, de lehet, hogy nem úgy, ahogy ő gondolja, és lehet, hogy megérezte, hogy jobban érdekelnek a csillogós harisnyák és a részeg flörtölések, mint József Attila.

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Labora

Fotó: Zanati Réka

A gyár nagy volt, eszméletlenül. Tornyai szikárak, felhői nehezek, rendszere ütemre lélegző. Egy hatalmas bogárbelsőre emlékeztetett, ami mintha valami felettébb velőset emésztene, olyannyira szuszogni tetszett.

Bővebben ...
Költészet

Berki Ádám versei

Fotó: A szerző archívuma

zavar a páratlan prímszámok figyelmetlensége

Bővebben ...
Próza

Márton Evelin: Öt hegy, öt templom

Fotó: Onda Péter

A nádas megnyílik hamaroson, s az én kóborjaim kijőnek a homályból. Őnekik viszed azt, amit küldök – mondta az Úr és gyöngéd lökdöséssel jelezte Vendelnek, hogy induljon izibe, mert idő van.

Bővebben ...
Próza

Szerényi-Bartók Tamás: Szíverősítő (regényrészlet)

Fotó: Urbán Ádám

Mészkőpor és füstölő szaga keveredett odabent, és mindennek volt egyfajta otthonos mocskossága, de nem erre, még csak nem is a tanár szavaira emlékszem a legélénkebben, hanem egy lányra.

Bővebben ...
Próza

Ádám Szilamér: Hallod ezt? Csend

Fotó: a szerző archívuma

Kinyitotta a méhesház ajtaját, kihúzogatta a kaptárokat, de semmi. Végignézte az egészet, mind a három sort lentről felfelé, majd újra, és mivel nem hitt a szemének, még egyszer, harmadjára is.

Bővebben ...
Költészet

Rieder Anna Róza versei

Fotó: Berta Réka

én isteni parancsot soha meg nem tagadtam

Bővebben ...
Próza

Hegedűs Márton: Meccs

Fotó: a szerző archívuma

A létravértesi középpályás előre ívelte a labdát, és a B középből – a beton lelátóról – mind a tizenhat ultra egy emberként üvöltött, amint az ellenfél fürge hetese levette az elérhetetlennek tűnő labdát, centikkel az oldalvonal mellett, és megtolta a lihegő Laci mellett.

Bővebben ...
Költészet

Pocsai János versei

Fotó: Nádas Mátyás

emlékszagú molyok őrzik / a ki nem mondott nevet.

Bővebben ...

Koman Zsombor versei

Vontatott hideg van. / Gyufa tüzénél melegszik a kanóc, / merengő árnyéka a viaszra fintorog. / Sikátornak tűnik a fasor / végén a láthatár. // Ferdén hinti a fagyos talajra fényporát a Nap. / Ujjaim elszáradt krizántémokkal babrálnak. // Rekedt-halk gondolatokkal perelek.

 

Koman Zsombor 1993-ban született Brassóban. Budapesten él, jelenleg matematika mesterképzésen vesz részt a CEU-n. Többek közt a Székelyföld, Helikon, Napút és Kalligram folyóiratokban publikálták verseit.

 

 

Kőmíjes – restauráció

 

Leverem a vakolatot, majd a korláton

áthajolva próbálom visszaállítani

a mellek antik domborulatát.

 

Árnyékod kifekszik a főtér

                                               aszfaltjára:

csípőd a pékségtől a gyógyszertárig ér.

 

Csomósodik a nyál

és horgonyt formál számban:

ezüstékszerként válladba akad.

 

Patinaleveleket hajtott a templomtorony –

                                               míg figyellek,

lombárnyéka lassan felkúszik combodon.

 

 

Önportré

 

Menyasszony tündöklő ruhája alatt

izzadó vagina

és türelmetlen borotvanyomok.

 

 

Requiem. Temető. Kövek.

 

Temetőkertbe

kiszórt kukászsákok,

fekete műanyag fehér kövek közt.

Megkövült sóhaj repedezett gerince körül

keringő nyárfapihék.

 

Vontatott hideg van.

Gyufa tüzénél melegszik a kanóc,

merengő árnyéka a viaszra fintorog.

Sikátornak tűnik a fasor

végén a láthatár.

 

Ferdén hinti a fagyos talajra fényporát a Nap.

Ujjaim elszáradt

krizántémokkal babrálnak.

 

Rekedt-halk gondolatokkal perelek,

szidlak –