Simon Bettina versei
- Részletek
Simon Bettina 1990-ben született Miskolcon. Költő, művészettörténész. Az ELTÉ-n diplomázott. Első, Strand című kötete megjelenés előtt áll. Jelenleg Budapesten él.
Árnyékok délben
A gyermekeket, akiket akaratuk
ellenére hoztak a világra, a mezőkre
vitték és a fagyott földre fektették.
Márciusra nem maradt belőlük semmi.
Csontjaikat megették a kutyák, a többi
részüket a madarak. Anyám arcára gondolok,
amikor hosszasan várok valakire a jeges
utcán, jöjjön értem és etessen meg.
Előttem térdig érő hókupacok. A hideg
egy perc után szúr, mégsem mozdulok.
Anyámra gondolok, ahogyan motyogva,
kabát nélkül viszi ki a szemetet télen a ház elé.
Rácsos
Évekkel később is éreztük a vér
szagát. Ha vendégek jöttek, gépiesen
rendezgettük a díszpárnákat. Sokáig
felidéztem azt az illatot és a bútorok szagát.
Milyen egy kiüresedett test az ágyadban.
Nem is az érzések, hanem a látvány tartott
tovább. A szupermarketben egymás mellett
fekszenek a belső szervek. Ilyen volt a színe,
de az állaga, inkább, mint a sütésálló lekváré.
A piskótával együtt teszik a sütőbe, alatta sütőpapír.
Ha ráfolyik, megpörkölődik, hiába hőálló.
Hiába a tisztítószer, a helyén marad egy
folttá barnult üreg az évekkel ezelőtt
újrakárpitozott rekamién.
