Simon Bettina versei

Részletek

Simon Bettina 1990-ben született Miskolcon. Költő, művészettörténész. Az ELTÉ-n diplomázott. Első, Strand című kötete megjelenés előtt áll. Jelenleg Budapesten él.

Árnyékok délben

A gyermekeket, akiket akaratuk

ellenére hoztak a világra, a mezőkre

vitték és a fagyott földre fektették.

Márciusra nem maradt belőlük semmi.

Csontjaikat megették a kutyák, a többi

részüket a madarak. Anyám arcára gondolok,

amikor hosszasan várok valakire a jeges

utcán, jöjjön értem és etessen meg.

Előttem térdig érő hókupacok. A hideg

egy perc után szúr, mégsem mozdulok.

Anyámra gondolok, ahogyan motyogva,

kabát nélkül viszi ki a szemetet télen a ház elé.

Rácsos

Évekkel később is éreztük a vér

szagát. Ha vendégek jöttek, gépiesen

rendezgettük a díszpárnákat. Sokáig

felidéztem azt az illatot és a bútorok szagát.

Milyen egy kiüresedett test az ágyadban.

Nem is az érzések, hanem a látvány tartott

tovább. A szupermarketben egymás mellett

fekszenek a belső szervek. Ilyen volt a színe,

de az állaga, inkább, mint a sütésálló lekváré.

A piskótával együtt teszik a sütőbe, alatta sütőpapír.

Ha ráfolyik, megpörkölődik, hiába hőálló.

Hiába a tisztítószer, a helyén marad egy

folttá barnult üreg az évekkel ezelőtt

újrakárpitozott rekamién.