Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Műfordítás

Xaver Bayer prózái

Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.
Lesi Zoltán fordításában

Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.

Műfordítás

Ivan Wernisch versei

A ravatalozóban aludtunk a templom mögött.
Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?

Műfordítás

Friederike Mayröcker verse

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.

Költészet

Závada Péter verse

Megáll az álom távolabbi végében.

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe

Kinder

Ayhan Gökhan gyerekversei

Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.

Simon Bettina versei

Nem is az érzések, hanem a látvány tartott / tovább. A szupermarketben egymás mellett / fekszenek a belső szervek. Ilyen volt a színe, / de az állaga, inkább, mint a sütésálló lekváré. / A piskótával együtt teszik a sütőbe, alatta sütőpapír. / Ha ráfolyik, megpörkölődik, hiába hőálló. / Hiába a tisztítószer, a helyén marad egy / folttá barnult üreg az évekkel ezelőtt / újrakárpitozott rekamién.

 

Simon Bettina 1990-ben született Miskolcon. Költő, művészettörténész. Az ELTÉ-n diplomázott. Első, Strand című kötete megjelenés előtt áll. Jelenleg Budapesten él.

 

 

Árnyékok délben

 

A gyermekeket, akiket akaratuk

ellenére hoztak a világra, a mezőkre

vitték és a fagyott földre fektették.

Márciusra nem maradt belőlük semmi.

Csontjaikat megették a kutyák, a többi

részüket a madarak. Anyám arcára gondolok,

amikor hosszasan várok valakire a jeges

utcán, jöjjön értem és etessen meg.

Előttem térdig érő hókupacok. A hideg

egy perc után szúr, mégsem mozdulok.

Anyámra gondolok, ahogyan motyogva,

kabát nélkül viszi ki a szemetet télen a ház elé.

 

 

Rácsos

 

Évekkel később is éreztük a vér

szagát. Ha vendégek jöttek, gépiesen

rendezgettük a díszpárnákat. Sokáig

felidéztem azt az illatot és a bútorok szagát.

Milyen egy kiüresedett test az ágyadban.

Nem is az érzések, hanem a látvány tartott

tovább. A szupermarketben egymás mellett

fekszenek a belső szervek. Ilyen volt a színe,

de az állaga, inkább, mint a sütésálló lekváré.

A piskótával együtt teszik a sütőbe, alatta sütőpapír.

Ha ráfolyik, megpörkölődik, hiába hőálló.

Hiába a tisztítószer, a helyén marad egy

folttá barnult üreg az évekkel ezelőtt

újrakárpitozott rekamién.