Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Sándor Anna Viola: Nem beszélünk soha

Fotó: a szerző archívuma

Az apja akkoriban éjjelente a fülembe duruzsolt, ne is álmodjak róla, sose fogom megtudni a titkát. Erősen hozzábújtam, ő átölelt, az apja érintését éreztem a bőrömön, a horkolása, a szemébe lógó haja, a karja, a szorítása mind az apjáé volt.

Bővebben ...
Műfordítás

Giulia Caminito (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Bársonylány

Fotó: Andrea Ottaviani

Vito úgy hitte, elkapott valami betegséget. Nem talált más észszerű magyarázatot arra, miért ébredt úgy egyik napról a másikra, hogy nem megy neki a verselés. Az ihlet, a ritmus, a szavak, az ötletek hiánya gyötrő volt, elméjének csendje pedig határtalan.

Bővebben ...
Költészet

Szamosvári Bence: bálnacet expressz

Fotó: Kiss A. Kriszta

bokáig letolja két és fél autóbusznyi / ámbráscet-jelmezét

Bővebben ...
Próza

Szilveszter Andrea: Láncszemek

Fotó: a szerző archívuma

Nagyanyám keze a spájzban pakolászik éppen, amikor anyám szeme megpillant egy üvegvázát. Semmit sem értek.

Bővebben ...
Költészet

Vass Alexandra versei

Fotó: A szerző archívuma

azonos távolságra veri / a szögeket / a pajta deszkáiba

Bővebben ...
Próza

Kónya Sándor: Dagadék

Fotó: Kónya Tamás

Érzem a levegőben a zizegését, a nyugtalanságát, rám is átragad. Régen is így volt, de most tudom, tartanom kell magam. Folyamatosan járnak az ujjai és beszél. Arról az estéről beszél, elmondja az egészet.

Bővebben ...
Költészet

Nagy Izabella versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Egyedül él, mondta, nem kacsintott.

Bővebben ...
Költészet

Németh Gábor Dávid versei

Fotó: Szulovszky Mária

Hallom, hogy üvölt elhagyatottságában az óceán.

Bővebben ...

Körtesi Márton versei

csak áll a járda végén // mint egy / bontás előtti bérház / utolsó fala // széljárta ablakait / mereszti keresztbe az úton / de a deszkák rése közé nézve // nincs mögötte szűkös dolgozószoba / levegőben csüngő gondolatokkal / nincs ott rozsdás rezsó a / muskátlis párkány alatt / nincs poloskás matrac a parkettán / és nincs szúette parketta // még csak fal sincs szemben

 

 

Körtesi Márton 1990-ben született Pécsett. Műszaki szakszövegíró és amatőr stúdiótechnikus, a Litmusz Műhely irodalmi podcast ügyeletes laikusa.

 

 

A szakállán
 

A szakállán felgyűrődik a mosoly,
mint motorháztető a villanyoszlopon,
vagy lövedék a koponya hátsó falán;

 

menekültében megbotlik a pillantás
a homlokát keresztbeszántó lövészárkokon.

 

A választekintet még visszalő, még
felvillan egy elsülő pupilla torkolattüze;

 

de nincs mögötte semmi gyilkos szándék,
sem a sajnálatot, sem a saját
farkasvakságát nem tudja elrettenteni.

 

A hajvonal mögött ugyan még ellenáll a szín,
de a gyökerét kiszívta már a dér;

 

és minden télen új hadjárat indul
ugyanonnan, ahol az előző hagyta a
fiatalság demarkációs vonalát.

 

 

Szófia utca
(némi segítséggel Marno Jánostól)

csak áll a járda végén

 

mint egy
bontás előtti bérház
utolsó fala

 

széljárta ablakait
mereszti keresztbe az úton
de a deszkák rése közé nézve

 

nincs mögötte szűkös dolgozószoba
levegőben csüngő gondolatokkal
nincs ott rozsdás rezsó a
muskátlis párkány alatt
nincs poloskás matrac a parkettán
és nincs szúette parketta

 

még csak fal sincs szemben amire
egy árva emlék akaszkodhatna

 

ha volt is
hogy voltak ilyenek
most nincs ott semmi

 

csak értelmezhetetlen törmelék
és észrevétlen, gondozatlan
vad városi természet

 

- roskadásig áll ott
míg parcelláján végig nem terül

 

hogy maholnap vagy holnapután
egy mélygarázsban térjen
nem egész magához

 

Körtesi Márton