Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Andrei Dósa (f. Horváth Benji): Sok erő és egy csipetnyi gyöngédség

Fotó: Veronica Ștefăneț

Igyekszem a lehető legokésabban hozzáállni a nőkhöz, még ha nagyrészt nőgyűlölő és szexista klisék sorozatába csúszik is bele az agyam. Mindenféle disznó vicceken nőttem fel, amelyeknek a főszereplői Móricka és Bulă voltak. Gyakran éreztem kísértést, hogy mint a viccben Bulă, azt mondjam a barátnőimnek, tetszik, ahogy gondolkodsz.

Bővebben ...
Költészet

Holczer Dávid versei

Fotó: Szántó Bence Attila

Isten tudja mire képes / egy ember seprűvel a kezében

Bővebben ...
Próza

Baqais Dávid: nem lenne boldogabb

Fotó: James Herbert

és akkor se lenne boldogabb, ha aztán öt vesztes pályázat után elkezdene egy kocsmában pultozni, hogy leplezze az ismerősei előtt az örökölt transzgenerációs vagyonát, ami miatt folyamatos bűntudatot érez, de akkor se, ha megtudná, hogy a barátjának háromszor annyi van a takarékszámláján, mint neki, és ő még bűntudatot sem érez

Bővebben ...
Próza

Szeifert Natália: Kopognak

Fotó: a szerző archívuma

részlet a Hóember a Naprendszerben című regényből

Bővebben ...
Költészet

Zsigmond Soma versei

Fotó: Pénzes Johanna

Lépteid alatt felnyög a parketta, ablakot nyitsz, / a levegő idegen csípése nem ébreszt fel.

Bővebben ...
Költészet

Kollár Árpád versei

Fotó: Keller Ami

az almahéjon azt a pici, barna a foltot

Bővebben ...
Próza

Murányi Zita: Halálfélelem

Fotó: a szerző archívuma

A férfiaktól is ösztönösen tartok, képtelen vagyok nem hidegen viszonozni az érintést, ujjaimat egyedül a pusztulás mozgatja, amihez érek, tönkremegy, atomjaira hullik.

Bővebben ...
Próza

Lázár Bence András: Saldanha. Lisszabon. Kacsakagyló.

Fotó: a szerző archívuma

Azt mondják, Lisszabonban, a fehér városban, egészen máshogy megy le a nap. Legalábbis a portugálok ezt hiszik, és azon a csütörtöki délelőttön egy bizonyos Weisz Máté és egy bizonyos Perr Rebeka is ezt hitte.

Bővebben ...
Költészet

Benkő Imola Orsolya versei

Fotó: Szerdahelyi Mátyás

helyzet van a 10. C osztályban a kolléga / túl fiatal

Bővebben ...
Költészet

Saád Anna versei

Fotó: Sárközi Bence

de bennem ragadnak tanításaid / amik szerint élnem kéne

Bővebben ...
Költészet

Vincze Szabolcs versei

Fotó: Pavlovits Gitta

A Braille-írás panaszkodik / a hozzád érő kezekről

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: Misina

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Kezdetben volt az eszem. Először csak álmok laktak benne. Később jöttek a szavak, végül belefért a sötétség riasztó csöndje is.

Bővebben ...

Körtesi Márton versei

csak áll a járda végén // mint egy / bontás előtti bérház / utolsó fala // széljárta ablakait / mereszti keresztbe az úton / de a deszkák rése közé nézve // nincs mögötte szűkös dolgozószoba / levegőben csüngő gondolatokkal / nincs ott rozsdás rezsó a / muskátlis párkány alatt / nincs poloskás matrac a parkettán / és nincs szúette parketta // még csak fal sincs szemben

 

 

Körtesi Márton 1990-ben született Pécsett. Műszaki szakszövegíró és amatőr stúdiótechnikus, a Litmusz Műhely irodalmi podcast ügyeletes laikusa.

 

 

A szakállán
 

A szakállán felgyűrődik a mosoly,
mint motorháztető a villanyoszlopon,
vagy lövedék a koponya hátsó falán;

 

menekültében megbotlik a pillantás
a homlokát keresztbeszántó lövészárkokon.

 

A választekintet még visszalő, még
felvillan egy elsülő pupilla torkolattüze;

 

de nincs mögötte semmi gyilkos szándék,
sem a sajnálatot, sem a saját
farkasvakságát nem tudja elrettenteni.

 

A hajvonal mögött ugyan még ellenáll a szín,
de a gyökerét kiszívta már a dér;

 

és minden télen új hadjárat indul
ugyanonnan, ahol az előző hagyta a
fiatalság demarkációs vonalát.

 

 

Szófia utca
(némi segítséggel Marno Jánostól)

csak áll a járda végén

 

mint egy
bontás előtti bérház
utolsó fala

 

széljárta ablakait
mereszti keresztbe az úton
de a deszkák rése közé nézve

 

nincs mögötte szűkös dolgozószoba
levegőben csüngő gondolatokkal
nincs ott rozsdás rezsó a
muskátlis párkány alatt
nincs poloskás matrac a parkettán
és nincs szúette parketta

 

még csak fal sincs szemben amire
egy árva emlék akaszkodhatna

 

ha volt is
hogy voltak ilyenek
most nincs ott semmi

 

csak értelmezhetetlen törmelék
és észrevétlen, gondozatlan
vad városi természet

 

- roskadásig áll ott
míg parcelláján végig nem terül

 

hogy maholnap vagy holnapután
egy mélygarázsban térjen
nem egész magához

 

Körtesi Márton