Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Süveg Szilvia: G-string

Fotó: a szerző archívuma

A te idődben már bugyiforradalom volt, eltűntek a hatalmas térdig érő alsók, de ilyenről azért nem is álmodtál.

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Hat alma

Fotó: Zanati Réka

Felmásztam az egyik legnagyobb almafára, pont arra, amely a kert közepén állott. Leültem a törzshöz közel, egy erős ágra, majd leszakítottam egy almát. Beleharaptam.

Bővebben ...
Műfordítás

Santiago Rodas versei (f. Zahorecz Eszter)

Fotó: A szerző archívuma

A telepen / azt beszélik, hogy / valaki egymillió pesót talált / a szemétben

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Days Past Ovulation

Fotó: a szerző archívuma

Azt hitték, valami komoly bajunk van, amiatt utazgatunk folyton ide. Aztán amikor elmondtuk nekik, mi a dörgés, egyikük azt mondta, hogy menjünk el cigányasszonyhoz, mert biztos valami rontás okozza a dolgot. Volt, hogy mindketten nevettünk a hasonlókon, ma már azt sem tudom, mit gondoljak.

Bővebben ...
Műfordítás

Thomas Pynchon (f. Greskovits Endre): Ellenfényben

Még a kilencvenes évek végén, amikor a Drakula című regény miatt a vámpírizmus divatba jött, és ez lehetővé tette, hogy a vérszívók nyilvánosan engedelmeskedjenek az ösztöneiknek, Miskolci rájött, hogy egyáltalán nincs egyedül az elfajult ízlésével, hanem egy egészen kiterjedt közösség tagja. A budapesti telefonhálózat egy részét nyilvánvalóan ezeknek a hæmatofágoknak tartották fenn.

Bővebben ...
Költészet

Vasas Tamás: Orosz rulett

Fotó: A szerző archívuma

kis rózsaszín tütü a FAO Schwarzban

Bővebben ...
Költészet

Berényi Sarolta versei

Fotó: Szabó Róbert

viharban futott haza a mamám, / nehogy a lányát elkapja a ború

Bővebben ...
Műfordítás

Juli Zeh (f. Nádori Lídia): Nem egyezkedő tárgyalás

Fotó: Peter von Felbert

De nem tudja, mi a helyes válasz, és ettől a körül­ménytől annyira megijed, mintha ebben a pillanatban tűnne fel neki először, hogy valami alapvetően megválto­zott az életében. Mia világában ugyanis minden kérdésre létezett válasz, pontosabban kérdésenként csak egy helyes válasz létezett. Ami viszont nem létezett: olyan helyzetek, amikor úgy érezte, meleg víz lötyög a fejében.

Bővebben ...
Próza

Oravecz Imre: Alkonynapló II. (részlet)

Fotó: Szilágyi Lenke

Az érsebész pangó vérű lábvisszerembe szúrja az injekciós tűt, és valami oldatot fecskendez bele, mialatt megosztja velem nemzethalál-vízióját. Az érfal a kezelés következtében begyullad, összetapad, és állítólag teljesen felszívódik. Hetente ismétli majd, mert több ilyen erem van. Kivéve, ha látomása hamarosan beigazolódik, mert akkor nincs értelme az egésznek.

Bővebben ...
Költészet

Purosz Leonidasz: Jóslat, átszállással

Fotó: A szerző archívuma

megjavítani vagy / megsemmisíteni vagy legalább / eltitkolni Gerda elől

Bővebben ...

Körtesi Márton versei

csak áll a járda végén // mint egy / bontás előtti bérház / utolsó fala // széljárta ablakait / mereszti keresztbe az úton / de a deszkák rése közé nézve // nincs mögötte szűkös dolgozószoba / levegőben csüngő gondolatokkal / nincs ott rozsdás rezsó a / muskátlis párkány alatt / nincs poloskás matrac a parkettán / és nincs szúette parketta // még csak fal sincs szemben

 

 

Körtesi Márton 1990-ben született Pécsett. Műszaki szakszövegíró és amatőr stúdiótechnikus, a Litmusz Műhely irodalmi podcast ügyeletes laikusa.

 

 

A szakállán
 

A szakállán felgyűrődik a mosoly,
mint motorháztető a villanyoszlopon,
vagy lövedék a koponya hátsó falán;

 

menekültében megbotlik a pillantás
a homlokát keresztbeszántó lövészárkokon.

 

A választekintet még visszalő, még
felvillan egy elsülő pupilla torkolattüze;

 

de nincs mögötte semmi gyilkos szándék,
sem a sajnálatot, sem a saját
farkasvakságát nem tudja elrettenteni.

 

A hajvonal mögött ugyan még ellenáll a szín,
de a gyökerét kiszívta már a dér;

 

és minden télen új hadjárat indul
ugyanonnan, ahol az előző hagyta a
fiatalság demarkációs vonalát.

 

 

Szófia utca
(némi segítséggel Marno Jánostól)

csak áll a járda végén

 

mint egy
bontás előtti bérház
utolsó fala

 

széljárta ablakait
mereszti keresztbe az úton
de a deszkák rése közé nézve

 

nincs mögötte szűkös dolgozószoba
levegőben csüngő gondolatokkal
nincs ott rozsdás rezsó a
muskátlis párkány alatt
nincs poloskás matrac a parkettán
és nincs szúette parketta

 

még csak fal sincs szemben amire
egy árva emlék akaszkodhatna

 

ha volt is
hogy voltak ilyenek
most nincs ott semmi

 

csak értelmezhetetlen törmelék
és észrevétlen, gondozatlan
vad városi természet

 

- roskadásig áll ott
míg parcelláján végig nem terül

 

hogy maholnap vagy holnapután
egy mélygarázsban térjen
nem egész magához

 

Körtesi Márton