Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Műfordítás

Xaver Bayer prózái

Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.
Lesi Zoltán fordításában

Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.

Műfordítás

Ivan Wernisch versei

A ravatalozóban aludtunk a templom mögött.
Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?

Műfordítás

Friederike Mayröcker verse

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.

Költészet

Závada Péter verse

Megáll az álom távolabbi végében.

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe

Kinder

Ayhan Gökhan gyerekversei

Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.

Körtesi Márton versei

csak áll a járda végén // mint egy / bontás előtti bérház / utolsó fala // széljárta ablakait / mereszti keresztbe az úton / de a deszkák rése közé nézve // nincs mögötte szűkös dolgozószoba / levegőben csüngő gondolatokkal / nincs ott rozsdás rezsó a / muskátlis párkány alatt / nincs poloskás matrac a parkettán / és nincs szúette parketta // még csak fal sincs szemben

 

 

Körtesi Márton 1990-ben született Pécsett. Műszaki szakszövegíró és amatőr stúdiótechnikus, a Litmusz Műhely irodalmi podcast ügyeletes laikusa.

 

 

A szakállán
 

A szakállán felgyűrődik a mosoly,
mint motorháztető a villanyoszlopon,
vagy lövedék a koponya hátsó falán;

 

menekültében megbotlik a pillantás
a homlokát keresztbeszántó lövészárkokon.

 

A választekintet még visszalő, még
felvillan egy elsülő pupilla torkolattüze;

 

de nincs mögötte semmi gyilkos szándék,
sem a sajnálatot, sem a saját
farkasvakságát nem tudja elrettenteni.

 

A hajvonal mögött ugyan még ellenáll a szín,
de a gyökerét kiszívta már a dér;

 

és minden télen új hadjárat indul
ugyanonnan, ahol az előző hagyta a
fiatalság demarkációs vonalát.

 

 

Szófia utca
(némi segítséggel Marno Jánostól)

csak áll a járda végén

 

mint egy
bontás előtti bérház
utolsó fala

 

széljárta ablakait
mereszti keresztbe az úton
de a deszkák rése közé nézve

 

nincs mögötte szűkös dolgozószoba
levegőben csüngő gondolatokkal
nincs ott rozsdás rezsó a
muskátlis párkány alatt
nincs poloskás matrac a parkettán
és nincs szúette parketta

 

még csak fal sincs szemben amire
egy árva emlék akaszkodhatna

 

ha volt is
hogy voltak ilyenek
most nincs ott semmi

 

csak értelmezhetetlen törmelék
és észrevétlen, gondozatlan
vad városi természet

 

- roskadásig áll ott
míg parcelláján végig nem terül

 

hogy maholnap vagy holnapután
egy mélygarázsban térjen
nem egész magához

 

Körtesi Márton