Bödecs László versei

Részletek

Bödecs László 1988-ban született Szombathelyen. Költő, kritikus, jelenleg tördelőszerkesztőként dolgozik, Budapesten él. Első kötete Semmi zsoltár címmel látott napvilágot 2015-ben az Apokrif és a FISZ gondozásában. Új, Az árvíz helye című kötete megjelenés előtt áll.

Bizonytalan

Még mozgásra bírható minden.
Bizonytalan a sötét, de nem halott.
Illatok terjednek hajakból, kerek vállak,
levegőt vesz a tavasz, ezer állat.

A vasárnap csendje a holnapra vár.
Készülődik a bomlás, a földben a sár.
Nem nélkülöz, csak hiánya nincsen.
Rémülten rebben a por, a galambok.

A tavasz fülledtsége terjed,
az életre pihennek a halandók.
A zajok az erekben másznak.

Álmokba puhulnak a tervek.
Mint, aki valamit elhagyott,
megrettenve állnak a házak.

Képtelen

Akiket szerettünk,
mint rossz halottak, könnyű rémek,
visszajárnak életünkbe,

amit elvettünk és visszaadnánk,
de nem kell senkinek, halmokba gyűlik
gesztenyehullató fák alatt

őszi délutánokon, tompuló napsütésben,
mozdulatlan, sárga kupacokba,
levelek és szemét közé – parkokban,
ahol mindezeknek helye van,
és nem gereblyézik össze legalább reggelig.

Néha látlak, de nem beszélünk,
azért felismerem az időszakaid,
olyan ez, mint az évszakok, ahogy
minden alakul, de semmi sem változik.

Szemeidben a gesztenyék
ugyanúgy fénylenek,
és a hallgatásban is, mint régen,
a hajad éppen úgy zuhan.

Nem is értem, miért rémiszt
a múlt képtelensége az elmúlásra,
azt hiszem, boldog lehetsz,
mégis megüli visszahúzott vállainkat,

a csillogva sárguló, friss szomorúság.