Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Nagy Olivér Ábel rövidprózái

Fotó: a szerző archívuma

azt hogy minden talalkozas semmilyen

nem csinalunk semmit

a beszelgetesek is csak ures fecsegesek

Bővebben ...
Próza

Sándor Anna Viola: Nem beszélünk soha

Fotó: a szerző archívuma

Az apja akkoriban éjjelente a fülembe duruzsolt, ne is álmodjak róla, sose fogom megtudni a titkát. Erősen hozzábújtam, ő átölelt, az apja érintését éreztem a bőrömön, a horkolása, a szemébe lógó haja, a karja, a szorítása mind az apjáé volt.

Bővebben ...
Műfordítás

Giulia Caminito (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Bársonylány

Fotó: Andrea Ottaviani

Vito úgy hitte, elkapott valami betegséget. Nem talált más észszerű magyarázatot arra, miért ébredt úgy egyik napról a másikra, hogy nem megy neki a verselés. Az ihlet, a ritmus, a szavak, az ötletek hiánya gyötrő volt, elméjének csendje pedig határtalan.

Bővebben ...
Költészet

Szamosvári Bence: bálnacet expressz

Fotó: Kiss A. Kriszta

bokáig letolja két és fél autóbusznyi / ámbráscet-jelmezét

Bővebben ...
Próza

Szilveszter Andrea: Láncszemek

Fotó: a szerző archívuma

Nagyanyám keze a spájzban pakolászik éppen, amikor anyám szeme megpillant egy üvegvázát. Semmit sem értek.

Bővebben ...
Költészet

Vass Alexandra versei

Fotó: A szerző archívuma

azonos távolságra veri / a szögeket / a pajta deszkáiba

Bővebben ...
Próza

Kónya Sándor: Dagadék

Fotó: Kónya Tamás

Érzem a levegőben a zizegését, a nyugtalanságát, rám is átragad. Régen is így volt, de most tudom, tartanom kell magam. Folyamatosan járnak az ujjai és beszél. Arról az estéről beszél, elmondja az egészet.

Bővebben ...
Költészet

Nagy Izabella versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Egyedül él, mondta, nem kacsintott.

Bővebben ...

Ozsváth Zsuzsa versei

én vagyok az a homályos állat, / akit a mozgó vonatból még / fél szemmel megsejtesz. // ne integess. / a következő ablakból már / nem érhetsz tetten. // egyetlen mozdulattal törlöd le / az üvegről a foltot, / amivel összetévesztettél.

 

Öröklakás

Levedlem magamról a maradék nyarat és fészket rak bennem az ősz.
Lassan megszeretem, hogy túsz vagyok, egy alázatos melegség.
Nincs szimbiózis, csak gyarmatosítás. 

                                                     *

 Fegyveresek érkeznek, mondják, a lármára jöttek, én meg, hogy:
eredjetek innen, meg tudom én menteni magam
; a homlokomon
gyöngyöző izzadságot távozásuk után merem letörölni.

Arra ébredek, hogy fáj az oldalam. Sejtem, ilyenkor mit szokás,
de nem érem tetten a mozdulat rutinszerűségét. A fekhely matracában
nyikorognak a rugók, és dohos penész szagot lenget a szél.

Most hagyjatok békén. Költeni fogok.
Mocorog bennem egy kóbor madár, apró tojás kúszik fölfele, nyelőcsövem
dagad, dagad, ledugom az ujjam a torkomon, ez itt a vajúdás vége.

Kinyúlt bőrömbe csomagolom magam. Egy légy irányát figyelem
a tükrön. Az a másik mozgás mindent lekövet, és röhög egy nyamvadt,
csapzott szörnyeteg. De nem nézek oda.

 

2017


Mikor anno kimentünk, úgy mentünk ki, hogy nem tudtuk, hogy hazajövünk-e, vagy lelőnek minket.
– mondta az apám egy esős hétfő este.

A testem cella. Abban
fekszem, mint egy nyolcas.
Csontvázam betonvas.

A világ legszebb lelkét egy önmagába visszatérő spirális mozgás jellemzi leginkább.
Nem lőtték le.

Nincs ide és nincs oda
Nem válunk mi szét soha

Nincs se ide, nincs se oda
Mi már nem válunk szét soha
De kurva szép a lelkem, bazmeg.

A szeretet misztérium.  Egy folyosón visznek. Játék az, akivel valaki játszik. Nem tudom, hova visznek.

A testem cella. Abban
fekszem, mint egy nyolcas.
Csontvázam betonvas.

A világ legszebb lelke Perpetuum Nobile. Az vagyok, akivel valaki játszik.

 

szürkület

én vagyok az a homályos állat,
akit a mozgó vonatból még
fél szemmel megsejtesz.

ne integess.
a következő ablakból már
nem érhetsz tetten.

egyetlen mozdulattal törlöd le
az üvegről a foltot,
amivel összetévesztettél.

Ozsváth Zsuzsa (1992, Nagyvárad) költő, író, képzőművész. Részt vesz az Élő Várad Mozgalom projektjeiben, tagja a Fiatal Írók Szövetségének. Kötete: Előző részek (2020, FISZ).