Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Süveg Szilvia: G-string

Fotó: a szerző archívuma

A te idődben már bugyiforradalom volt, eltűntek a hatalmas térdig érő alsók, de ilyenről azért nem is álmodtál.

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Hat alma

Fotó: Zanati Réka

Felmásztam az egyik legnagyobb almafára, pont arra, amely a kert közepén állott. Leültem a törzshöz közel, egy erős ágra, majd leszakítottam egy almát. Beleharaptam.

Bővebben ...
Műfordítás

Santiago Rodas versei (f. Zahorecz Eszter)

Fotó: A szerző archívuma

A telepen / azt beszélik, hogy / valaki egymillió pesót talált / a szemétben

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Days Past Ovulation

Fotó: a szerző archívuma

Azt hitték, valami komoly bajunk van, amiatt utazgatunk folyton ide. Aztán amikor elmondtuk nekik, mi a dörgés, egyikük azt mondta, hogy menjünk el cigányasszonyhoz, mert biztos valami rontás okozza a dolgot. Volt, hogy mindketten nevettünk a hasonlókon, ma már azt sem tudom, mit gondoljak.

Bővebben ...
Műfordítás

Thomas Pynchon (f. Greskovits Endre): Ellenfényben

Még a kilencvenes évek végén, amikor a Drakula című regény miatt a vámpírizmus divatba jött, és ez lehetővé tette, hogy a vérszívók nyilvánosan engedelmeskedjenek az ösztöneiknek, Miskolci rájött, hogy egyáltalán nincs egyedül az elfajult ízlésével, hanem egy egészen kiterjedt közösség tagja. A budapesti telefonhálózat egy részét nyilvánvalóan ezeknek a hæmatofágoknak tartották fenn.

Bővebben ...
Költészet

Vasas Tamás: Orosz rulett

Fotó: A szerző archívuma

kis rózsaszín tütü a FAO Schwarzban

Bővebben ...
Költészet

Berényi Sarolta versei

Fotó: Szabó Róbert

viharban futott haza a mamám, / nehogy a lányát elkapja a ború

Bővebben ...
Műfordítás

Juli Zeh (f. Nádori Lídia): Nem egyezkedő tárgyalás

Fotó: Peter von Felbert

De nem tudja, mi a helyes válasz, és ettől a körül­ménytől annyira megijed, mintha ebben a pillanatban tűnne fel neki először, hogy valami alapvetően megválto­zott az életében. Mia világában ugyanis minden kérdésre létezett válasz, pontosabban kérdésenként csak egy helyes válasz létezett. Ami viszont nem létezett: olyan helyzetek, amikor úgy érezte, meleg víz lötyög a fejében.

Bővebben ...
Próza

Oravecz Imre: Alkonynapló II. (részlet)

Fotó: Szilágyi Lenke

Az érsebész pangó vérű lábvisszerembe szúrja az injekciós tűt, és valami oldatot fecskendez bele, mialatt megosztja velem nemzethalál-vízióját. Az érfal a kezelés következtében begyullad, összetapad, és állítólag teljesen felszívódik. Hetente ismétli majd, mert több ilyen erem van. Kivéve, ha látomása hamarosan beigazolódik, mert akkor nincs értelme az egésznek.

Bővebben ...
Költészet

Purosz Leonidasz: Jóslat, átszállással

Fotó: A szerző archívuma

megjavítani vagy / megsemmisíteni vagy legalább / eltitkolni Gerda elől

Bővebben ...

Ozsváth Zsuzsa versei

én vagyok az a homályos állat, / akit a mozgó vonatból még / fél szemmel megsejtesz. // ne integess. / a következő ablakból már / nem érhetsz tetten. // egyetlen mozdulattal törlöd le / az üvegről a foltot, / amivel összetévesztettél.

 

Öröklakás

Levedlem magamról a maradék nyarat és fészket rak bennem az ősz.
Lassan megszeretem, hogy túsz vagyok, egy alázatos melegség.
Nincs szimbiózis, csak gyarmatosítás. 

                                                     *

 Fegyveresek érkeznek, mondják, a lármára jöttek, én meg, hogy:
eredjetek innen, meg tudom én menteni magam
; a homlokomon
gyöngyöző izzadságot távozásuk után merem letörölni.

Arra ébredek, hogy fáj az oldalam. Sejtem, ilyenkor mit szokás,
de nem érem tetten a mozdulat rutinszerűségét. A fekhely matracában
nyikorognak a rugók, és dohos penész szagot lenget a szél.

Most hagyjatok békén. Költeni fogok.
Mocorog bennem egy kóbor madár, apró tojás kúszik fölfele, nyelőcsövem
dagad, dagad, ledugom az ujjam a torkomon, ez itt a vajúdás vége.

Kinyúlt bőrömbe csomagolom magam. Egy légy irányát figyelem
a tükrön. Az a másik mozgás mindent lekövet, és röhög egy nyamvadt,
csapzott szörnyeteg. De nem nézek oda.

 

2017


Mikor anno kimentünk, úgy mentünk ki, hogy nem tudtuk, hogy hazajövünk-e, vagy lelőnek minket.
– mondta az apám egy esős hétfő este.

A testem cella. Abban
fekszem, mint egy nyolcas.
Csontvázam betonvas.

A világ legszebb lelkét egy önmagába visszatérő spirális mozgás jellemzi leginkább.
Nem lőtték le.

Nincs ide és nincs oda
Nem válunk mi szét soha

Nincs se ide, nincs se oda
Mi már nem válunk szét soha
De kurva szép a lelkem, bazmeg.

A szeretet misztérium.  Egy folyosón visznek. Játék az, akivel valaki játszik. Nem tudom, hova visznek.

A testem cella. Abban
fekszem, mint egy nyolcas.
Csontvázam betonvas.

A világ legszebb lelke Perpetuum Nobile. Az vagyok, akivel valaki játszik.

 

szürkület

én vagyok az a homályos állat,
akit a mozgó vonatból még
fél szemmel megsejtesz.

ne integess.
a következő ablakból már
nem érhetsz tetten.

egyetlen mozdulattal törlöd le
az üvegről a foltot,
amivel összetévesztettél.

Ozsváth Zsuzsa (1992, Nagyvárad) költő, író, képzőművész. Részt vesz az Élő Várad Mozgalom projektjeiben, tagja a Fiatal Írók Szövetségének. Kötete: Előző részek (2020, FISZ).