Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Szilveszter Andrea: Láncszemek

Fotó: a szerző archívuma

Nagyanyám keze a spájzban pakolászik éppen, amikor anyám szeme megpillant egy üvegvázát. Semmit sem értek.

Bővebben ...
Költészet

Vass Alexandra versei

Fotó: A szerző archívuma

azonos távolságra veri / a szögeket / a pajta deszkáiba

Bővebben ...
Próza

Kónya Sándor: Dagadék

Fotó: Kónya Tamás

Érzem a levegőben a zizegését, a nyugtalanságát, rám is átragad. Régen is így volt, de most tudom, tartanom kell magam. Folyamatosan járnak az ujjai és beszél. Arról az estéről beszél, elmondja az egészet.

Bővebben ...
Költészet

Nagy Izabella versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Egyedül él, mondta, nem kacsintott.

Bővebben ...
Költészet

Németh Gábor Dávid versei

Fotó: Szulovszky Mária

Hallom, hogy üvölt elhagyatottságában az óceán.

Bővebben ...
Próza

Gáspár Sára: András megértő figyelme

Fotó: Som Balázs

Már jónéhány hete beszélgettünk, amikor András minden előjel nélkül eltűnt. Nem reagált az üzeneteimre, meg se nyitotta őket. Csak miatta tettem ki melankolikus tájképeket, egyikre sem reagált, én pedig rettegtem attól, hogy rájött, ez nem is én vagyok, pedig én vagyok, de lehet, hogy nem úgy, ahogy ő gondolja, és lehet, hogy megérezte, hogy jobban érdekelnek a csillogós harisnyák és a részeg flörtölések, mint József Attila.

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Labora

Fotó: Zanati Réka

A gyár nagy volt, eszméletlenül. Tornyai szikárak, felhői nehezek, rendszere ütemre lélegző. Egy hatalmas bogárbelsőre emlékeztetett, ami mintha valami felettébb velőset emésztene, olyannyira szuszogni tetszett.

Bővebben ...
Költészet

Berki Ádám versei

Fotó: A szerző archívuma

zavar a páratlan prímszámok figyelmetlensége

Bővebben ...
Próza

Márton Evelin: Öt hegy, öt templom

Fotó: Onda Péter

A nádas megnyílik hamaroson, s az én kóborjaim kijőnek a homályból. Őnekik viszed azt, amit küldök – mondta az Úr és gyöngéd lökdöséssel jelezte Vendelnek, hogy induljon izibe, mert idő van.

Bővebben ...
Próza

Szerényi-Bartók Tamás: Szíverősítő (regényrészlet)

Fotó: Urbán Ádám

Mészkőpor és füstölő szaga keveredett odabent, és mindennek volt egyfajta otthonos mocskossága, de nem erre, még csak nem is a tanár szavaira emlékszem a legélénkebben, hanem egy lányra.

Bővebben ...

Ozsváth Zsuzsa versei

én vagyok az a homályos állat, / akit a mozgó vonatból még / fél szemmel megsejtesz. // ne integess. / a következő ablakból már / nem érhetsz tetten. // egyetlen mozdulattal törlöd le / az üvegről a foltot, / amivel összetévesztettél.

 

Öröklakás

Levedlem magamról a maradék nyarat és fészket rak bennem az ősz.
Lassan megszeretem, hogy túsz vagyok, egy alázatos melegség.
Nincs szimbiózis, csak gyarmatosítás. 

                                                     *

 Fegyveresek érkeznek, mondják, a lármára jöttek, én meg, hogy:
eredjetek innen, meg tudom én menteni magam
; a homlokomon
gyöngyöző izzadságot távozásuk után merem letörölni.

Arra ébredek, hogy fáj az oldalam. Sejtem, ilyenkor mit szokás,
de nem érem tetten a mozdulat rutinszerűségét. A fekhely matracában
nyikorognak a rugók, és dohos penész szagot lenget a szél.

Most hagyjatok békén. Költeni fogok.
Mocorog bennem egy kóbor madár, apró tojás kúszik fölfele, nyelőcsövem
dagad, dagad, ledugom az ujjam a torkomon, ez itt a vajúdás vége.

Kinyúlt bőrömbe csomagolom magam. Egy légy irányát figyelem
a tükrön. Az a másik mozgás mindent lekövet, és röhög egy nyamvadt,
csapzott szörnyeteg. De nem nézek oda.

 

2017


Mikor anno kimentünk, úgy mentünk ki, hogy nem tudtuk, hogy hazajövünk-e, vagy lelőnek minket.
– mondta az apám egy esős hétfő este.

A testem cella. Abban
fekszem, mint egy nyolcas.
Csontvázam betonvas.

A világ legszebb lelkét egy önmagába visszatérő spirális mozgás jellemzi leginkább.
Nem lőtték le.

Nincs ide és nincs oda
Nem válunk mi szét soha

Nincs se ide, nincs se oda
Mi már nem válunk szét soha
De kurva szép a lelkem, bazmeg.

A szeretet misztérium.  Egy folyosón visznek. Játék az, akivel valaki játszik. Nem tudom, hova visznek.

A testem cella. Abban
fekszem, mint egy nyolcas.
Csontvázam betonvas.

A világ legszebb lelke Perpetuum Nobile. Az vagyok, akivel valaki játszik.

 

szürkület

én vagyok az a homályos állat,
akit a mozgó vonatból még
fél szemmel megsejtesz.

ne integess.
a következő ablakból már
nem érhetsz tetten.

egyetlen mozdulattal törlöd le
az üvegről a foltot,
amivel összetévesztettél.

Ozsváth Zsuzsa (1992, Nagyvárad) költő, író, képzőművész. Részt vesz az Élő Várad Mozgalom projektjeiben, tagja a Fiatal Írók Szövetségének. Kötete: Előző részek (2020, FISZ).