Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Műfordítás

Xaver Bayer prózái

Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.
Lesi Zoltán fordításában

Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.

Műfordítás

Ivan Wernisch versei

A ravatalozóban aludtunk a templom mögött.
Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?

Műfordítás

Friederike Mayröcker verse

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.

Költészet

Závada Péter verse

Megáll az álom távolabbi végében.

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe

Kinder

Ayhan Gökhan gyerekversei

Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.

Ozsváth Zsuzsa versei

én vagyok az a homályos állat, / akit a mozgó vonatból még / fél szemmel megsejtesz. // ne integess. / a következő ablakból már / nem érhetsz tetten. // egyetlen mozdulattal törlöd le / az üvegről a foltot, / amivel összetévesztettél.

 

 

Ozsváth Zsuzsa 1992-ben született Nagyváradon. Kinde Annamária-díjas költő. A nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem képzőművészet-grafika szakán végzett. Az írás mellett színházzal, festészettel és fotózással foglalkozik. Részt vesz az Élő Várad mozgalom projektjeiben, a Fiatal Írók Szövetsége tagja.

 

Öröklakás

 

Levedlem magamról a maradék nyarat és fészket rak bennem az ősz.

Lassan megszeretem, hogy túsz vagyok, egy alázatos melegség.

Nincs szimbiózis, csak gyarmatosítás. 

 

*

 

Fegyveresek érkeznek, mondják, a lármára jöttek, én meg, hogy:

eredjetek innen, meg tudom én menteni magam; a homlokomon

gyöngyöző izzadságot távozásuk után merem letörölni.

 

Arra ébredek, hogy fáj az oldalam. Sejtem, ilyenkor mit szokás,

de nem érem tetten a mozdulat rutinszerűségét. A fekhely matracában

nyikorognak a rugók, és dohos penész szagot lenget a szél.

 

Most hagyjatok békén. Költeni fogok.

Mocorog bennem egy kóbor madár, apró tojás kúszik fölfele, nyelőcsövem

dagad, dagad, ledugom az ujjam a torkomon, ez itt a vajúdás vége.

 

Kinyúlt bőrömbe csomagolom magam. Egy légy irányát figyelem

a tükrön. Az a másik mozgás mindent lekövet, és röhög egy nyamvadt,

csapzott szörnyeteg. De nem nézek oda.

 

 

2017

 

Mikor anno kimentünk, úgy mentünk ki, hogy nem tudtuk, hogy hazajövünk-e, vagy lelőnek minket.

– mondta az apám egy esős hétfő este.

 

A testem cella. Abban

fekszem, mint egy nyolcas.

Csontvázam betonvas.

 

A világ legszebb lelkét egy önmagába visszatérő spirális mozgás jellemzi leginkább.

Nem lőtték le.

 

Nincs ide és nincs oda

Nem válunk mi szét soha

Nincs se ide, nincs se oda

Mi már nem válunk szét soha

De kurva szép a lelkem, bazmeg.

 

A szeretet misztérium.  Egy folyosón visznek. Játék az, akivel valaki játszik. Nem tudom, hova visznek.

 

A testem cella. Abban

fekszem, mint egy nyolcas.

Csontvázam betonvas.

 

A világ legszebb lelke Perpetuum Nobile. Az vagyok, akivel valaki játszik.

 

 

szürkület

 

én vagyok az a homályos állat,

akit a mozgó vonatból még

fél szemmel megsejtesz.

 

ne integess.

a következő ablakból már

nem érhetsz tetten.

 

egyetlen mozdulattal törlöd le

az üvegről a foltot,

amivel összetévesztettél.