Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Műfordítás

Xaver Bayer prózái

Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.
Lesi Zoltán fordításában

Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.

Műfordítás

Ivan Wernisch versei

A ravatalozóban aludtunk a templom mögött.
Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?

Műfordítás

Friederike Mayröcker verse

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.

Költészet

Závada Péter verse

Megáll az álom távolabbi végében.

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe

Kinder

Ayhan Gökhan gyerekversei

Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.

Mellár Dávid versei

a bőr csontkeményen / csillogott. felállt a szőre. eleven- / rózsaszín foltokkal telefröcskölve, / mintha leforrázták volna egy bögre szűzhóval. / közben Glass lemeze mozog egy helyben: / le és leüt egy mély, bőrré fakult fehér hangot a zongora testén. / zajtalan, kemény jégzene a puha hó alatt. izzadó szobor, / hangtalan és tiszta. a feszült csendben az izmok elengedik / egymást, ahogy halkan felenged a hártyajég, és megrepedve / széttart. vagy a széthulló húsgörözdök rostjait megelőző / finom mandarinhéjzaj.

 

Mellár Dávid 1992-ben született Pozsonypüspökiben. A Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom tanszékének MA-hallgatója. Publikációi a Kalligramban és az Irodalmi Szemlében jelentek meg. Dunaszerdahelyen él.

 

Michelangelo jégszobra

 

belenéztem, mélyen: egy ristretto,

repedezett, fehér csészében.

belenyaltam, bele egészen

a fekete aljára. nyelvemmel

hadonásztam: fel-le, a nyelv határáig.

nagyott nyögött. és még egyszer.

felborult friss tea

az ölében. elöntötte a forróság

a combjától fel egészen a nyaki ütőérig.

gőzölgött a puha test. rándult még kettőt,

utoljára, hogy egy begörcsölődött mozdulatból

többé már ne tudjon kimozdulni. egy Michelangelo

se tudta volna jobban pózba vágni az elalélt modellt.

mosoly maradt az arcán, mint aki halott,

de még gőzölög frissen, vagy fázik

az ürességtől. a bőr csontkeményen

csillogott. felállt a szőre. eleven-

rózsaszín foltokkal telefröcskölve,

mintha leforrázták volna egy bögre szűzhóval.

közben Glass lemeze mozog egy helyben:

le és leüt egy mély, bőrré fakult fehér hangot a zongora testén.

zajtalan, kemény jégzene a puha hó alatt. izzadó szobor,

hangtalan és tiszta. a feszült csendben az izmok elengedik

egymást, ahogy halkan felenged a hártyajég, és megrepedve

széttart. vagy a széthulló húsgörözdök rostjait megelőző

finom mandarinhéjzaj: kifacsart belsővel: csak van

dekorációként egy jégkrémen.

s Te, szöveg által létező: bepárásodott, üres csészében

zaccként pihensz a nyelv által elérhetetlen végeken.

 

 

Steak

 

szagolgatod, még nem érsz hozzá. a leheleted és a hús

gőzölgése meleg párává vegyül össze.

ahogy a kezedbe veszed, ilyenkor ér bőr a bőrhöz,

érzed a puha falatot, nem áll közétek a tárgyak hidegéle.

csak Te vagy és Ő, amikor a szádhoz emelsz a Másikból

egy szeletet. legyen szelíd, mint egy félig átsült steak

nedvrózsaszín húsa, vagy csak egy harapás erejéig, legyen

végre egy darab csontozatlan, napbarnított bőrű, mint

nélküli hús.

a fogak villaként hatolnak a húsba, és késként tépik

szét, amíg a csont csontot nem ér. harapsz,

és kifröccsen a meleg édesfeketés lé a szádból:

hajnalig tartó áztatás frissen bontott könnyűvörös borban.

megfosztod mindenétől azzal, hogy magadba fogadod.

csontig. azzá válsz, amit az éhséged parancsol.

de a szó nem tör csontot, meghagyod, mint tányéron

a félretolt maradékot, amivel többé már nem tudsz mit kezdeni.

akkor sem, ha a mondat mint nélküli, vagy a steak kifilézett.

jóllakottan , foltos ingben arra gondolsz, hogy mennyire

bizonytalan,

hogy mikor válsz állattá igazán: amikor egy állattal…

vagy mikor a Másikkal telsz meg okádásig.