Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Demeter Arnold: Egy falunak tizennégy meséje

Fotó: Kelemen Kinga

A gyászfalu gyilkosai / magukra veszik a következő éjeket.

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Extraszisztolé

Fotó: a szerző archívuma

Próbálom felidézni a hetekkel ezelőtti önfeledtséget, de olyan távolinak érzem, mintha sosem lett volna. Arcomat megtörölve a tükörbe nézek. Jóideje mindent más szemmel látok, beleértve magamat is.

Bővebben ...
Költészet

Filotás Karina: Ez a város

Fotó: Besenyei Lili

szél cibálja plakátbőrét, / bordái között lüktet a Duna

Bővebben ...
Próza

Meggyes Viola: Unakit

Fotó: a szerző archívuma

Kereszt autója furcsa volt. Egy régi BMW, amiben nem működött a sebességmérő, az volt a csoda, hogy egyáltalán elindult. Attól tartottam, ha felnyitom a motorháztetőt, a motor helyett egy seprűt találok benne.

Bővebben ...
Költészet

Hegedüs Anna versei

Fotó: Tóth Anna

borkán leszek a sufniban / levesznek évente egyszer

Bővebben ...
Költészet

Martzy Réka: lányok

Fotó: Szűcs Anna Emília

darazsakra lépünk néha, / hogy sírhassunk, mert így láttuk

Bővebben ...
Próza

György Alida: Pű, pű, pű

Fotó: a szerző archívuma

Még a tavalyelőtti esés után figyeltem fel rá, hogy mindenki sokkal kedvesebb, ha bottal járok, úgyhogy már inkább le sem teszem. Ha meglátok valakit az utcán, rögtön görbítem a hátam. Olyankor megállnak, érdeklődnek a hogylétem felől. Én meg mondom nekik, hogy egyedül vagyok, nincs segítségem, derekam, hátam, lábam, kezem fáj, de lényeg, hogy egészség legyen.

Bővebben ...
+SZIF

Szita György visszatér: Török Lajos interjúja Győri Péterrel

A 96. Ünnepi Könyvhéten jelenik meg a Szépirodalmi Figyelő Alapítvány kiadásában Szita György nyolc kötetből álló bűnügyiregény-sorozatának első három darabja. A szerző neve a mai magyar krimiolvasók számára aligha ismerős. Azok viszont, akiknek a Kádár korszak népszerű irodalma valaha a látóterükbe került, talán emlékeznek arra, hogy Szitának az 1980-as évek végén két bűnügyi regénye is megjelent.

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Bánki Benjámin: izommemória

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kazsimér Soma: Légzőnyílásaimon keresztül először kapok levegőt

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kupihár Rebeka: ünnepnapok

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Korsós Gergő: Medúzanézegetés

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...

Mellár Dávid versei

a bőr csontkeményen / csillogott. felállt a szőre. eleven- / rózsaszín foltokkal telefröcskölve, / mintha leforrázták volna egy bögre szűzhóval. / közben Glass lemeze mozog egy helyben: / le és leüt egy mély, bőrré fakult fehér hangot a zongora testén. / zajtalan, kemény jégzene a puha hó alatt. izzadó szobor, / hangtalan és tiszta. a feszült csendben az izmok elengedik / egymást, ahogy halkan felenged a hártyajég, és megrepedve / széttart. vagy a széthulló húsgörözdök rostjait megelőző / finom mandarinhéjzaj.

 

Mellár Dávid 1992-ben született Pozsonypüspökiben. A Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom tanszékének MA-hallgatója. Publikációi a Kalligramban és az Irodalmi Szemlében jelentek meg. Dunaszerdahelyen él.

 

Michelangelo jégszobra

 

belenéztem, mélyen: egy ristretto,

repedezett, fehér csészében.

belenyaltam, bele egészen

a fekete aljára. nyelvemmel

hadonásztam: fel-le, a nyelv határáig.

nagyott nyögött. és még egyszer.

felborult friss tea

az ölében. elöntötte a forróság

a combjától fel egészen a nyaki ütőérig.

gőzölgött a puha test. rándult még kettőt,

utoljára, hogy egy begörcsölődött mozdulatból

többé már ne tudjon kimozdulni. egy Michelangelo

se tudta volna jobban pózba vágni az elalélt modellt.

mosoly maradt az arcán, mint aki halott,

de még gőzölög frissen, vagy fázik

az ürességtől. a bőr csontkeményen

csillogott. felállt a szőre. eleven-

rózsaszín foltokkal telefröcskölve,

mintha leforrázták volna egy bögre szűzhóval.

közben Glass lemeze mozog egy helyben:

le és leüt egy mély, bőrré fakult fehér hangot a zongora testén.

zajtalan, kemény jégzene a puha hó alatt. izzadó szobor,

hangtalan és tiszta. a feszült csendben az izmok elengedik

egymást, ahogy halkan felenged a hártyajég, és megrepedve

széttart. vagy a széthulló húsgörözdök rostjait megelőző

finom mandarinhéjzaj: kifacsart belsővel: csak van

dekorációként egy jégkrémen.

s Te, szöveg által létező: bepárásodott, üres csészében

zaccként pihensz a nyelv által elérhetetlen végeken.

 

 

Steak

 

szagolgatod, még nem érsz hozzá. a leheleted és a hús

gőzölgése meleg párává vegyül össze.

ahogy a kezedbe veszed, ilyenkor ér bőr a bőrhöz,

érzed a puha falatot, nem áll közétek a tárgyak hidegéle.

csak Te vagy és Ő, amikor a szádhoz emelsz a Másikból

egy szeletet. legyen szelíd, mint egy félig átsült steak

nedvrózsaszín húsa, vagy csak egy harapás erejéig, legyen

végre egy darab csontozatlan, napbarnított bőrű, mint

nélküli hús.

a fogak villaként hatolnak a húsba, és késként tépik

szét, amíg a csont csontot nem ér. harapsz,

és kifröccsen a meleg édesfeketés lé a szádból:

hajnalig tartó áztatás frissen bontott könnyűvörös borban.

megfosztod mindenétől azzal, hogy magadba fogadod.

csontig. azzá válsz, amit az éhséged parancsol.

de a szó nem tör csontot, meghagyod, mint tányéron

a félretolt maradékot, amivel többé már nem tudsz mit kezdeni.

akkor sem, ha a mondat mint nélküli, vagy a steak kifilézett.

jóllakottan , foltos ingben arra gondolsz, hogy mennyire

bizonytalan,

hogy mikor válsz állattá igazán: amikor egy állattal…

vagy mikor a Másikkal telsz meg okádásig.