Hírlevél feliratkozás

Keresés

HISZTI

HISZTI - Korda Bonifác: A nagy fölemelkedés

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Tímea Sipos (f. Bori Ági): Öklökkel teli gyomor II.

Fotó: a szerző archívuma

Ha apám tudta, hogyan kell enni, akkor anyám azt tudja, hogyan kell koplalni. Egész gyerekkoromban vagy koplalt, vagy folyékony diétán volt, miközben apám zabált és dohányzott és énekelt és ivott.

Bővebben ...
Műfordítás

Tímea Sipos (f. Bori Ági): Öklökkel teli gyomor I.

Fotó: a szerző archívuma

Amit nem merek elmondani anyámnak az az, hogy ez nem egy egyszerű húgyúti fertőzés. Apám családjában van egy széles körben elterjedt hiedelem, miszerint a szellemek lábtól felfelé hatolnak be egy nő testébe.

Bővebben ...
Költészet

Bodor Eszter Hanna: lebegő

Fotó: Török Levente

sodrást ami elmossa / az elhordozott erőszakot

Bővebben ...
Próza

Kiszely Márk: Kapcsolati tőke

Fotó: a szerző archívuma

Volt ez a csajom Debrecenben. Cseresznyével egyensúlyozott az ajkán, a szemében gurámikat nevelt. Tubás volt, vagy tenorkürtös, nem tudom már, a rézfúvósok között ült, a rendezői balon. Ha a nevén szólítottam, nem figyelt oda. Ha hatszögbe rendeztem a díszköveket a teste körül, magához tért.

Bővebben ...
Költészet

Rostás Mihály versei

hogyha kezembe foghatnék / egy maréknyi időt

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Bartók Imre: 1939. szeptember 23.

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Krumponyász-univerzum (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Róbert bal szeme az óramutató járása szerint, jobb szeme azzal ellentétesen forgott egyre gyorsabban, majd teljes testében rázkódni kezdett, a földre huppant, és nem mozdult többé. A feje sistergett és füstölt.

Bővebben ...
Költészet

Halmosi Sándor versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Kabátujjukban több élet volt, / mint az Egyesült Nemzetekben ma

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Veszprémi Szilveszter: Vers, amelyben a költő megint csak hisztikézik, nincs semmi látnivaló benne

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek a költők is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Gabriela Adameșteanu (f. Száva Csanád): A zebrán

Fotó: a szerző archívuma

Kissé félrenyomtad az embereket, szinte lökdösődés nélkül, mégis makacsul, ahogy a te korodra hál’Isten megtanultad. Képes vagy helyet csinálni magadnak közöttük. Diszkréten csináltad, a kíváncsiság nem kínzó betegség, nem alapösztön, nem kell könyökölni miatta.

Bővebben ...
Költészet

Peer Krisztián versei

Fotó: Schillinger Gyöngyvér

és csak menni, menni a nyelvvel / a totál szenilis Sanyi bácsi után

Bővebben ...

Mellár Dávid versei

a bőr csontkeményen / csillogott. felállt a szőre. eleven- / rózsaszín foltokkal telefröcskölve, / mintha leforrázták volna egy bögre szűzhóval. / közben Glass lemeze mozog egy helyben: / le és leüt egy mély, bőrré fakult fehér hangot a zongora testén. / zajtalan, kemény jégzene a puha hó alatt. izzadó szobor, / hangtalan és tiszta. a feszült csendben az izmok elengedik / egymást, ahogy halkan felenged a hártyajég, és megrepedve / széttart. vagy a széthulló húsgörözdök rostjait megelőző / finom mandarinhéjzaj.

 

Mellár Dávid 1992-ben született Pozsonypüspökiben. A Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom tanszékének MA-hallgatója. Publikációi a Kalligramban és az Irodalmi Szemlében jelentek meg. Dunaszerdahelyen él.

 

Michelangelo jégszobra

 

belenéztem, mélyen: egy ristretto,

repedezett, fehér csészében.

belenyaltam, bele egészen

a fekete aljára. nyelvemmel

hadonásztam: fel-le, a nyelv határáig.

nagyott nyögött. és még egyszer.

felborult friss tea

az ölében. elöntötte a forróság

a combjától fel egészen a nyaki ütőérig.

gőzölgött a puha test. rándult még kettőt,

utoljára, hogy egy begörcsölődött mozdulatból

többé már ne tudjon kimozdulni. egy Michelangelo

se tudta volna jobban pózba vágni az elalélt modellt.

mosoly maradt az arcán, mint aki halott,

de még gőzölög frissen, vagy fázik

az ürességtől. a bőr csontkeményen

csillogott. felállt a szőre. eleven-

rózsaszín foltokkal telefröcskölve,

mintha leforrázták volna egy bögre szűzhóval.

közben Glass lemeze mozog egy helyben:

le és leüt egy mély, bőrré fakult fehér hangot a zongora testén.

zajtalan, kemény jégzene a puha hó alatt. izzadó szobor,

hangtalan és tiszta. a feszült csendben az izmok elengedik

egymást, ahogy halkan felenged a hártyajég, és megrepedve

széttart. vagy a széthulló húsgörözdök rostjait megelőző

finom mandarinhéjzaj: kifacsart belsővel: csak van

dekorációként egy jégkrémen.

s Te, szöveg által létező: bepárásodott, üres csészében

zaccként pihensz a nyelv által elérhetetlen végeken.

 

 

Steak

 

szagolgatod, még nem érsz hozzá. a leheleted és a hús

gőzölgése meleg párává vegyül össze.

ahogy a kezedbe veszed, ilyenkor ér bőr a bőrhöz,

érzed a puha falatot, nem áll közétek a tárgyak hidegéle.

csak Te vagy és Ő, amikor a szádhoz emelsz a Másikból

egy szeletet. legyen szelíd, mint egy félig átsült steak

nedvrózsaszín húsa, vagy csak egy harapás erejéig, legyen

végre egy darab csontozatlan, napbarnított bőrű, mint

nélküli hús.

a fogak villaként hatolnak a húsba, és késként tépik

szét, amíg a csont csontot nem ér. harapsz,

és kifröccsen a meleg édesfeketés lé a szádból:

hajnalig tartó áztatás frissen bontott könnyűvörös borban.

megfosztod mindenétől azzal, hogy magadba fogadod.

csontig. azzá válsz, amit az éhséged parancsol.

de a szó nem tör csontot, meghagyod, mint tányéron

a félretolt maradékot, amivel többé már nem tudsz mit kezdeni.

akkor sem, ha a mondat mint nélküli, vagy a steak kifilézett.

jóllakottan , foltos ingben arra gondolsz, hogy mennyire

bizonytalan,

hogy mikor válsz állattá igazán: amikor egy állattal…

vagy mikor a Másikkal telsz meg okádásig.