Mellár Dávid versei
- Részletek
Mellár Dávid 1992-ben született Pozsonypüspökiben. A Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom tanszékének MA-hallgatója. Publikációi a Kalligramban és az Irodalmi Szemlében jelentek meg. Dunaszerdahelyen él.
Michelangelo jégszobra
belenéztem, mélyen: egy ristretto,
repedezett, fehér csészében.
belenyaltam, bele egészen
a fekete aljára. nyelvemmel
hadonásztam: fel-le, a nyelv határáig.
nagyott nyögött. és még egyszer.
felborult friss tea
az ölében. elöntötte a forróság
a combjától fel egészen a nyaki ütőérig.
gőzölgött a puha test. rándult még kettőt,
utoljára, hogy egy begörcsölődött mozdulatból
többé már ne tudjon kimozdulni. egy Michelangelo
se tudta volna jobban pózba vágni az elalélt modellt.
mosoly maradt az arcán, mint aki halott,
de még gőzölög frissen, vagy fázik
az ürességtől. a bőr csontkeményen
csillogott. felállt a szőre. eleven-
rózsaszín foltokkal telefröcskölve,
mintha leforrázták volna egy bögre szűzhóval.
közben Glass lemeze mozog egy helyben:
le és leüt egy mély, bőrré fakult fehér hangot a zongora testén.
zajtalan, kemény jégzene a puha hó alatt. izzadó szobor,
hangtalan és tiszta. a feszült csendben az izmok elengedik
egymást, ahogy halkan felenged a hártyajég, és megrepedve
széttart. vagy a széthulló húsgörözdök rostjait megelőző
finom mandarinhéjzaj: kifacsart belsővel: csak van
dekorációként egy jégkrémen.
s Te, szöveg által létező: bepárásodott, üres csészében
zaccként pihensz a nyelv által elérhetetlen végeken.
Steak
szagolgatod, még nem érsz hozzá. a leheleted és a hús
gőzölgése meleg párává vegyül össze.
ahogy a kezedbe veszed, ilyenkor ér bőr a bőrhöz,
érzed a puha falatot, nem áll közétek a tárgyak hidegéle.
csak Te vagy és Ő, amikor a szádhoz emelsz a Másikból
egy szeletet. legyen szelíd, mint egy félig átsült steak
nedvrózsaszín húsa, vagy csak egy harapás erejéig, legyen
végre egy darab csontozatlan, napbarnított bőrű, mint
nélküli hús.
a fogak villaként hatolnak a húsba, és késként tépik
szét, amíg a csont csontot nem ér. harapsz,
és kifröccsen a meleg édesfeketés lé a szádból:
hajnalig tartó áztatás frissen bontott könnyűvörös borban.
megfosztod mindenétől azzal, hogy magadba fogadod.
csontig. azzá válsz, amit az éhséged parancsol.
de a szó nem tör csontot, meghagyod, mint tányéron
a félretolt maradékot, amivel többé már nem tudsz mit kezdeni.
akkor sem, ha a mondat mint nélküli, vagy a steak kifilézett.
jóllakottan , foltos ingben arra gondolsz, hogy mennyire
bizonytalan,
hogy mikor válsz állattá igazán: amikor egy állattal…
vagy mikor a Másikkal telsz meg okádásig.
