Simon Márton verse
- Részletek
Simon Márton 1984-ben született Kalocsán. Makói Medáliák-díjas költő, műfordító, slammer. Első kötete Dalok a magasföldszintről címmel 2010-ben jelent meg, második kötetét 2013-ban publikálta Polaroidok címmel. Jelenleg 2018 szeptemberében megjelenő harmadik kötetén dolgozik.
Szárnyas
Tenger vagy parkoló, ez villog kint az ablakod előtt türkiz neon betűkkel
egy bezárt kocsma ajtaja fölött, dörög az ég, szakad megint, éjszaka van és megint szakad,
a szobában a tévé egy lövöldözésről suttog,
élő közvetítés a bolygó túloldaláról,
kinn a konyhában sárgán ég a villany, alatta hegyvidék a szétszórt szemét,
arrébb, a mosatlan edények pagodái mellett,
mint egy régi halastó, sötétzöld üvegek törik a fényt,
a falon lógó ezeréves naptárról kimonós nő néz csendes mosollyal,
az asztalon teli bevásárlószatyor,
joghurt, szeletelt kenyér, evőpálcikák,
koszos pohár, felborult sótartó,
zúgni kezd a hűtő,
az előszobában a padlón reklámújságok, olcsó reluxa, olcsó grillsütő,
szórólapok, XXL GSM, love csupa rózsaszín nagybetűvel két szilikonmell közé írva,
a falon koszos tükör, a közepére egy matricás albumba való matrica ragasztva,
egy kétrészes kép alsó fele, valami állat lábai egy sivatagban,
a szobában csak a tévé, zöld hunyorgás, az ágy sarkánál szék áll, rajta egy bögre,
a bögrében csokipapír és csikkek,
mellette, a bekapcsolt laptopon
élő közvetítés megy a Marsról, narancsvörös táj, lenémítva,
ezt néha megszakítja egy-egy beszúrt reklám, új szuperhősfilm, új tisztasági betét,
a laptopból lógó töltőn telefon,
a kijelzőjén egy komikus meséli, miért pokol az élete, a közönség nagyokat röhög és tapsol,
idáig jutott néhány óra alatt az automatikus lejátszás egy versfelolvasástól,
ez szól, bár néha el-elakad a hang, ha jön egy értesítés
Ingonak a Kelet-Ázsiai tőzsdék, vagy egy levél, VIAGRA CIALIS,
a telefon mellett az ágyon pedig te,
szuszogva alszol, lógó fejjel, nyitott szájjal, ruhástól,
melletted a vacsorára vett gyros maradványai, csirkehús, alufólia,
félbehagytad, letetted magad mellé a tányért, aztán elaludtál,
egy kicsit belekönyököltél és széttúrtad,
szóval most félig abban fekszel, meg farmerben és kapucnis pulcsiban,
az ágy körül szennyes ruhák, gyűrött zsebkendők,
az ágy fölött, a falon, az az elfolyó órás Dalí, az Emlékezet állandósága,
vagy valami ilyesmi a címe. Akváriumban fekete halak. Kint még mindig szakad.
Egyszer egy pillanatra, fel sem ébredve, felemeled a fejed,
és azt mondod az ágy üres túlsó felének,
elejtettük,
aztán felnevetsz,
visszadőlsz. Alszol. Alszol tovább.
