Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Műfordítás

Xaver Bayer prózái

Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.
Lesi Zoltán fordításában

Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.

Műfordítás

Ivan Wernisch versei

A ravatalozóban aludtunk a templom mögött.
Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?

Műfordítás

Friederike Mayröcker verse

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.

Költészet

Závada Péter verse

Megáll az álom távolabbi végében.

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe

Kinder

Ayhan Gökhan gyerekversei

Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.

Simon Márton verse

a laptopból lógó töltőn telefon, / a kijelzőjén egy komikus meséli, miért pokol az élete, a közönség nagyokat röhög és tapsol, / idáig jutott néhány óra alatt az automatikus lejátszás egy versfelolvasástól, // ez szól, bár néha el-elakad a hang, ha jön egy értesítés / Ingonak a Kelet-Ázsiai tőzsdék, vagy egy levél, VIAGRA CIALIS, / a telefon mellett az ágyon pedig te, / szuszogva alszol, lógó fejjel, nyitott szájjal, ruhástól.

 

 

Simon Márton 1984-ben született Kalocsán. Makói Medáliák-díjas költő, műfordító, slammer. Első kötete Dalok a magasföldszintről címmel 2010-ben jelent meg, második kötetét 2013-ban publikálta Polaroidok címmel. Jelenleg 2018 szeptemberében megjelenő harmadik kötetén dolgozik.

 

 

Szárnyas

 

Tenger vagy parkoló, ez villog kint az ablakod előtt türkiz neon betűkkel

egy bezárt kocsma ajtaja fölött, dörög az ég, szakad megint, éjszaka van és megint szakad,

a szobában a tévé egy lövöldözésről suttog,

élő közvetítés a bolygó túloldaláról,

 

kinn a konyhában sárgán ég a villany, alatta hegyvidék a szétszórt szemét,

arrébb, a mosatlan edények pagodái mellett,

mint egy régi halastó, sötétzöld üvegek törik a fényt,

a falon lógó ezeréves naptárról kimonós nő néz csendes mosollyal,

 

az asztalon teli bevásárlószatyor,

joghurt, szeletelt kenyér, evőpálcikák,

koszos pohár, felborult sótartó,

zúgni kezd a hűtő,

 

az előszobában a padlón reklámújságok, olcsó reluxa, olcsó grillsütő,

szórólapok, XXL GSM, love csupa rózsaszín nagybetűvel két szilikonmell közé írva,

a falon koszos tükör, a közepére egy matricás albumba való matrica ragasztva,

egy kétrészes kép alsó fele, valami állat lábai egy sivatagban,

 

a szobában csak a tévé, zöld hunyorgás, az ágy sarkánál szék áll, rajta egy bögre,

a bögrében csokipapír és csikkek,

mellette, a bekapcsolt laptopon

élő közvetítés megy a Marsról, narancsvörös táj, lenémítva,

 

ezt néha megszakítja egy-egy beszúrt reklám, új szuperhősfilm, új tisztasági betét,

a laptopból lógó töltőn telefon,

a kijelzőjén egy komikus meséli, miért pokol az élete, a közönség nagyokat röhög és tapsol,

idáig jutott néhány óra alatt az automatikus lejátszás egy versfelolvasástól,

 

ez szól, bár néha el-elakad a hang, ha jön egy értesítés

Ingonak a Kelet-Ázsiai tőzsdék, vagy egy levél, VIAGRA CIALIS,

a telefon mellett az ágyon pedig te,

szuszogva alszol, lógó fejjel, nyitott szájjal, ruhástól,

 

melletted a vacsorára vett gyros maradványai, csirkehús, alufólia,

félbehagytad, letetted magad mellé a tányért, aztán elaludtál,

egy kicsit belekönyököltél és széttúrtad,

szóval most félig abban fekszel, meg farmerben és kapucnis pulcsiban,

 

az ágy körül szennyes ruhák, gyűrött zsebkendők,

az ágy fölött, a falon, az az elfolyó órás Dalí, az Emlékezet állandósága,

vagy valami ilyesmi a címe. Akváriumban fekete halak. Kint még mindig szakad.

Egyszer egy pillanatra, fel sem ébredve, felemeled a fejed,

 

és azt mondod az ágy üres túlsó felének,

elejtettük,

aztán felnevetsz,

visszadőlsz. Alszol. Alszol tovább.