Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Műfordítás

Xaver Bayer prózái

Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.
Lesi Zoltán fordításában

Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.

Műfordítás

Ivan Wernisch versei

A ravatalozóban aludtunk a templom mögött.
Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?

Műfordítás

Friederike Mayröcker verse

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.

Költészet

Závada Péter verse

Megáll az álom távolabbi végében.

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe

Kinder

Ayhan Gökhan gyerekversei

Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.

Závada Péter verse

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe

 

(Baktay Péter felvétele)

 

 

Závada Péter 1982-ben született Budapesten. Költő, dalszövegíró, Akkezdet Phiai frontembere. Új kötete Roncs szélárnyékban címmel látott napvilágot a Jelenkor Kiadó gondozásában, 2017-ben, amiért Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíjban részesült.

 

 

A St. Agnese in Agone-ban

                                                                      

1.

 

A könyörgéssel szemben mellbe vág a nem várt

szimmetria. A görögkereszt boltívei, mintha

megnyúlnának, távolabbi végük eltűnik az idő homályában,

és az oszlopok, kannelúrás távírópóznák,

idáig vezetik a tagolatlan, barokk zsivajt.

 

Zsoltárok lebegnek a pillantások kupolái alatt,

testetlen stólák, ministránsok fodros

kézelői, míg körbeforog velünk a 3D.

 

2.

 

A gép kattogása mögött a szégyen.

A szégyen mögött a hang.

A hang mögött senki.

 

Arccal a demenciának egy szobor.

Talpa alatt a kő hideg lángja.

És az A-betű előtűnik a lobogás húsából.

 

3.

 

A főoltár reliefjén sorban a figurák

sziluettjei. Akár egy lepedő, felületük

mozdulatlanságukra tapad. Középen

a Szent Család — és mintha a faragott

márványtömb inkább öntőforma volna:

egykor beletöltött utalások kongó negatívja.

 

4.

 

A koponya a St. Agnese in Agone

oldalkápolnájában,

az üveg mögött,

az áhítat mögött.

Csontlemezei szilárdan összeforrtak,

a varratokra építették

a kéttornyú templomot.

 

5.

 

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása

tisztán kivehető a kórus márványpadlóján.

És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja —

holtában is valóságosan int felénk,

és a kezek tulajdonosa visszalép

a hallgatás közepére.

 

6.

 

Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás

kötötte össze az agóniával. A medencék

vizében a tér abszolutizmus-kori képe:

elmosódó lovaskocsik köröznek

Bernini kútjai körül. Az atavisztikus

kerekek a vizet fölverik.

 

7.

 

És a kövek artériái elpattannak,

a víz vérré válik: Gangesz,

Nílus, Duna, Rio de la Pata,

túlcsordulnak várakozásuk

peremén, fölbuzognak

a szökőkutak elvágott torkából.

 

A pocsolyák tükrében látjuk:

valakit ezerhétszáz évvel ezelőtt

átvonszolnak a téren.

Anyaszült meztelen.

A haja megfojtja a végrehajtókat.

Bűnünk körülöttünk

minduntalan növekszik.

 

8.

 

Január huszonegyedikén éjszaka

az anakróniából egy koponya szól,

hívja a csontokat a falakon túlról,

hogy a jelenés összeálljon.

 

Nincsenek szervei,

csak a kihűlt kezek.

Minden testrészünk eltűnik,

amiről valaha elfeledkeztek.

 

Kísértet siklik át az évfordulón,

a bordélyba visszalátogat.

Megáll az álom távolabbi végében.

Jeges hóna alatt a bárány forró teste.

 

 

*Szőllőssy Balázsnak

 

**A Római Magyar Akadémia antológiájába