Borsik Miklós versei
- Részletek
(Dancs Enikő Bianka felvétele)
Borsik Miklós 1986-ban született, Budapesten. A JAK-füzetek sorozatszerkesztője, az ELTÉ-n végzi Phd-tanulmányait. Prózaverseit, verseit számos folyóirat közölte.
Átokkalendárium
IV.
Kilép az öreg óvodából,
ha elhagyta a fülkét.
Szemgödrét beikszelik a ráncok,
és megátkozza a szavazókörzetet.
Kalapján óvatos virágfej.
Távolabb hegyek. Megfeszülnek
a lombok, hogy visszatartsanak
egy alattomos, második esőt –
ne itasson
vízzel az erdő
egy farkaséhes völgyet,
mintha gúnyolódna rajta.
Ahogy a szorgalmat gúnyolja ki a boly,
ha lecsalja a betonról a hangyát,
csillogó tömeg. Átlép felettük a néni,
a kaput becsapja, és szétnéz, ki hallotta meg.
XI.
Tócsák, csámcsogó cipő. Elvész a metrószélben a hő,
elfogyasztja a kéket a barna a szerelvény tompa élein.
Magas homlokod bőrszínű sapka, hajad alóla
hang nélkül bomlana ki. Ahogy némán csúszik
egy dzsekin a sál, amit az ajtó becsíp. Az állomást
elmarják, gyűlöld a kocsit. Kenődj el kinn,
ahogy a kábellel megkevert szürke krém az üvegen.
Piszkáld magadban azt, ami fáradt, vagy inkább
halvaszületett utálat. Mint a fehér kabáton a korpa,
innen láthatatlan, de kéretlen. Mint este az állomás
mellett, a köröm alatt a fekete csík. Vizes ing alatt
az izzadó derék. Rovarmaradványon fénytörmelék.
