Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Műfordítás

Xaver Bayer prózái

Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.
Lesi Zoltán fordításában

Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.

Műfordítás

Ivan Wernisch versei

A ravatalozóban aludtunk a templom mögött.
Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?

Műfordítás

Friederike Mayröcker verse

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.

Költészet

Závada Péter verse

Megáll az álom távolabbi végében.

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe

Kinder

Ayhan Gökhan gyerekversei

Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.

Nyirán Ferenc versei

aki körömszakadva / kapaszkodik abba, akitől némi / szeretetet érez és zavarba jön, ha / ezt ki is mondják, mert ő erre / képtelen, kimutatni még csak-csak, / néhány tétova gesztussal, de / kimondani a lehetetlennel / határos, mert gályarabos görcs az / egész élete, attól ne kérdezd soha, / miért nem szeretsz?

 

Nyirán Ferenc 1951-ben született Debrecenben. Költő, kritikus, újabb kötete Kentaur címmel megjelenés előtt áll.

 

 

Noktürn

 

A sima, hideg,

csempés falakon

tapogatózva,

lassan csoszogott

előre.

 

Botjával halkan

kopogott, amíg

elért az üvegig.

Ott lerogyott

a kőre.

 

 

Ne kérdezd

 

Akinek sosem mondták,

hogy szeretlek, akit nem

öleltek át, akit fakanál,

nadrágszíj vagy vasalózsinór

szoktatott fegyelemre és

önmegvetésre, aki ha kezet

nyúlni látott felé simogatólag,

bizalmatlanul húzódott hátra,

ütést gyanítva a mozdulatban,

aki a szép szavaknak sosem

hitt, aki szerteágazó tehetségét

elaprózta, félbehagyott mindent

önbizalom híján, aki körömszakadva

kapaszkodik abba, akitől némi

szeretetet érez és zavarba jön, ha

ezt ki is mondják, mert ő erre

képtelen, kimutatni még csak-csak,

néhány tétova gesztussal, de

kimondani a lehetetlennel

határos, mert gályarabos görcs az

egész élete, attól ne kérdezd soha,

miért nem szeretsz?