Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Voloncs Attila: A bűvölők (részlet)

Fotó: a szerző archívuma

Valahogy köze van ennek ahhoz, hogy sohasem tudott olyan vérmesen forradalmár lenni, mint a barátai, régi ismerősök közt mindig visszafogottan jelezte a különvéleményét, mintha baloldaliságával nem akarta volna bántani azokat, akik igazán hisznek valamilyen rendes ostobaságban, vagy meg tudnak részegülni a nemzet szótól és a dicső múlt felemlegetésétől.

Bővebben ...
Költészet

Sebestyén Ádám versei

Fotó: Sebestyén Anna

Kikötőink, / a fagyizók, földszinti üzletek sorra bezártak

Bővebben ...
Próza

Sarnyai Benedek: zájed

Fotó: a szerző archívuma

Amíg helyet keresek az érkezési csarnokban, azon tűnődöm, hogy hívják Anna szüleit. Két éve vagyunk együtt, még egyszer sem találkoztam velük. Ismerem az arcukat, annyiszor láttam a profilképüket, hogy a Jóisten is beleunhatott a számolásba. De hogy hívják őket?

Bővebben ...
Próza

Nagy Olivér Ábel rövidprózái

Fotó: a szerző archívuma

azt hogy minden talalkozas semmilyen

nem csinalunk semmit

a beszelgetesek is csak ures fecsegesek

Bővebben ...
Próza

Sándor Anna Viola: Nem beszélünk soha

Fotó: a szerző archívuma

Az apja akkoriban éjjelente a fülembe duruzsolt, ne is álmodjak róla, sose fogom megtudni a titkát. Erősen hozzábújtam, ő átölelt, az apja érintését éreztem a bőrömön, a horkolása, a szemébe lógó haja, a karja, a szorítása mind az apjáé volt.

Bővebben ...
Műfordítás

Giulia Caminito (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Bársonylány

Fotó: Andrea Ottaviani

Vito úgy hitte, elkapott valami betegséget. Nem talált más észszerű magyarázatot arra, miért ébredt úgy egyik napról a másikra, hogy nem megy neki a verselés. Az ihlet, a ritmus, a szavak, az ötletek hiánya gyötrő volt, elméjének csendje pedig határtalan.

Bővebben ...

Urbán Bálint versei

egy elfelejtett kontinens dallamain / érkezik a Kongó Király / a Guanabara-öbölbe // cupuaçu-fa koporsók / lebegnek a vízen körülötte // tetovált arcán a trópusok szomorúsága / kitátott szájából fekete ritmus ömlik / antropofág ordítása dübörög a dombokon // az elszemélytelenedés fajtalanságát hirdeti // rikoltozó papagájok és majmok verik fel / a sikátorok húgyszagú csendjét vérszívó kolibrik köröznek / a reszkető koloniális hús körül

 

Cittá dolorosa III.

 
Fortaleza, 1984

 
kitépett szervek lebegnek
a langyos véróceánban

homokba ásott holttestek a strandon

kiszáradt pálmafák árnyékában

indiángyerekek játszanak
levágott végtagokkal

meglékelnek egy koponyát
mint egy zöldkókuszt

remegő cukornádmezők között
gyarmati magányban
jön az arcnélküli Karneválisten
lábai előtt nyöszörögve hajolnak meg a kévék
nyomában az őrjöngő trópusi láz
az egyenlítő entrópiája

az utcákon
eldobott injekciós tűkön táncolva
kannibálok
várják a felszabadító
skizofréniát

az áldozat minden élőt felfal

mangófák lángoljatok
a feltartóztathatatlan nyárban

 

Rio de Janeiro, 1978

egy elfelejtett kontinens dallamain
érkezik a Kongó Király
a Guanabara-öbölbe

cupuaçu-fa koporsók
lebegnek a vízen körülötte

tetovált arcán a trópusok szomorúsága
kitátott szájából fekete ritmus ömlik
antropofág ordítása dübörög a dombokon
az elszemélytelenedés fajtalanságát hirdeti

rikoltozó papagájok és majmok verik fel
a sikátorok húgyszagú csendjét
vérszívó kolibrik köröznek
a reszkető koloniális hús körül

a magasban sókristály és gyász
csapódik ki a kitárt kezű
betontestén

megdobban a gránitszív a görnyedt hátú dombon
felülről a város csak egy köpet
széttaposott mangó
gigantikus csótány
pókszabású

a szemétbe vájt urnákból előbújnak a rettegett arcnélküliek
hogy felzabálják a smaragdot izzadó Copacabánát
öt évszázados favela-fájdalmuk emléke
zsigerelőkéssel tér vissza beléjük

egy diftonguson keresztül lépni át
a feltétel nélküli rothadásba

kezdődik a karnevál
az utópikus test folyamatos
parúsziája

 

Urbán Bálint 1984-ben született, luzitanista irodalomár, műfordító, a brazíliai UECE oktatója.