Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Műfordítás

Xaver Bayer prózái

Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.
Lesi Zoltán fordításában

Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.

Műfordítás

Ivan Wernisch versei

A ravatalozóban aludtunk a templom mögött.
Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?

Műfordítás

Friederike Mayröcker verse

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.

Költészet

Závada Péter verse

Megáll az álom távolabbi végében.

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe

Kinder

Ayhan Gökhan gyerekversei

Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.

Urbán Bálint versei

egy elfelejtett kontinens dallamain / érkezik a Kongó Király / a Guanabara-öbölbe // cupuaçu-fa koporsók / lebegnek a vízen körülötte // tetovált arcán a trópusok szomorúsága / kitátott szájából fekete ritmus ömlik / antropofág ordítása dübörög a dombokon // az elszemélytelenedés fajtalanságát hirdeti // rikoltozó papagájok és majmok verik fel / a sikátorok húgyszagú csendjét vérszívó kolibrik köröznek / a reszkető koloniális hús körül

 

 

Urbán Bálint 1984-ben született, luzitanista irodalomár, műfordító, a brazíliai UECE oktatója.

 

 

Cittá dolorosa III.

 

Fortaleza, 1984

 

kitépett szervek lebegnek

a langyos véróceánban

 

homokba ásott holttestek a strandon

 

kiszáradt pálmafák árnyékában

 

indiángyerekek játszanak

levágott végtagokkal

 

meglékelnek egy koponyát

mint egy zöldkókuszt

 

remegő cukornádmezők között

gyarmati magányban

jön az arcnélküli Karneválisten

lábai előtt nyöszörögve hajolnak meg a kévék

nyomában az őrjöngő trópusi láz

az egyenlítő entrópiája

 

az utcákon

eldobott injekciós tűkön táncolva

kannibálok

várják a felszabadító

skizofréniát

 

az áldozat minden élőt felfal

 

mangófák lángoljatok

a feltartóztathatatlan nyárban

 

 

Rio de Janeiro, 1978

 

egy elfelejtett kontinens dallamain

érkezik a Kongó Király

a Guanabara-öbölbe

 

cupuaçu-fa koporsók

lebegnek a vízen körülötte

 

tetovált arcán a trópusok szomorúsága

kitátott szájából fekete ritmus ömlik

antropofág ordítása dübörög a dombokon

 

az elszemélytelenedés fajtalanságát hirdeti

 

rikoltozó papagájok és majmok verik fel

a sikátorok húgyszagú csendjét

vérszívó kolibrik köröznek

a reszkető koloniális hús körül

 

a magasban sókristály és gyász

csapódik ki a kitárt kezű

betontestén

 

megdobban a gránitszív a görnyedt hátú dombon

felülről a város csak egy köpet

széttaposott mangó

gigantikus csótány

pókszabású

 

a szemétbe vájt urnákból előbújnak a rettegett arcnélküliek

hogy felzabálják a smaragdot izzadó Copacabánát

öt évszázados favela-fájdalmuk emléke

zsigerelőkéssel tér vissza beléjük

 

egy diftonguson keresztül lépni át

a feltétel nélküli rothadásba

 

kezdődik a karnevál

az utópikus test folyamatos

parúsziája