Urbán Bálint versei
- Részletek
Urbán Bálint 1984-ben született, luzitanista irodalomár, műfordító, a brazíliai UECE oktatója.
Cittá dolorosa III.
Fortaleza, 1984
kitépett szervek lebegnek
a langyos véróceánban
homokba ásott holttestek a strandon
kiszáradt pálmafák árnyékában
indiángyerekek játszanak
levágott végtagokkal
meglékelnek egy koponyát
mint egy zöldkókuszt
remegő cukornádmezők között
gyarmati magányban
jön az arcnélküli Karneválisten
lábai előtt nyöszörögve hajolnak meg a kévék
nyomában az őrjöngő trópusi láz
az egyenlítő entrópiája
az utcákon
eldobott injekciós tűkön táncolva
kannibálok
várják a felszabadító
skizofréniát
az áldozat minden élőt felfal
mangófák lángoljatok
a feltartóztathatatlan nyárban
Rio de Janeiro, 1978
egy elfelejtett kontinens dallamain
érkezik a Kongó Király
a Guanabara-öbölbe
cupuaçu-fa koporsók
lebegnek a vízen körülötte
tetovált arcán a trópusok szomorúsága
kitátott szájából fekete ritmus ömlik
antropofág ordítása dübörög a dombokon
az elszemélytelenedés fajtalanságát hirdeti
rikoltozó papagájok és majmok verik fel
a sikátorok húgyszagú csendjét
vérszívó kolibrik köröznek
a reszkető koloniális hús körül
a magasban sókristály és gyász
csapódik ki a kitárt kezű
betontestén
megdobban a gránitszív a görnyedt hátú dombon
felülről a város csak egy köpet
széttaposott mangó
gigantikus csótány
pókszabású
a szemétbe vájt urnákból előbújnak a rettegett arcnélküliek
hogy felzabálják a smaragdot izzadó Copacabánát
öt évszázados favela-fájdalmuk emléke
zsigerelőkéssel tér vissza beléjük
egy diftonguson keresztül lépni át
a feltétel nélküli rothadásba
kezdődik a karnevál
az utópikus test folyamatos
parúsziája
