Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Süveg Szilvia: G-string

Fotó: a szerző archívuma

A te idődben már bugyiforradalom volt, eltűntek a hatalmas térdig érő alsók, de ilyenről azért nem is álmodtál.

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Hat alma

Fotó: Zanati Réka

Felmásztam az egyik legnagyobb almafára, pont arra, amely a kert közepén állott. Leültem a törzshöz közel, egy erős ágra, majd leszakítottam egy almát. Beleharaptam.

Bővebben ...
Műfordítás

Santiago Rodas versei (f. Zahorecz Eszter)

Fotó: A szerző archívuma

A telepen / azt beszélik, hogy / valaki egymillió pesót talált / a szemétben

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Days Past Ovulation

Fotó: a szerző archívuma

Azt hitték, valami komoly bajunk van, amiatt utazgatunk folyton ide. Aztán amikor elmondtuk nekik, mi a dörgés, egyikük azt mondta, hogy menjünk el cigányasszonyhoz, mert biztos valami rontás okozza a dolgot. Volt, hogy mindketten nevettünk a hasonlókon, ma már azt sem tudom, mit gondoljak.

Bővebben ...
Műfordítás

Thomas Pynchon (f. Greskovits Endre): Ellenfényben

Még a kilencvenes évek végén, amikor a Drakula című regény miatt a vámpírizmus divatba jött, és ez lehetővé tette, hogy a vérszívók nyilvánosan engedelmeskedjenek az ösztöneiknek, Miskolci rájött, hogy egyáltalán nincs egyedül az elfajult ízlésével, hanem egy egészen kiterjedt közösség tagja. A budapesti telefonhálózat egy részét nyilvánvalóan ezeknek a hæmatofágoknak tartották fenn.

Bővebben ...
Költészet

Vasas Tamás: Orosz rulett

Fotó: A szerző archívuma

kis rózsaszín tütü a FAO Schwarzban

Bővebben ...
Költészet

Berényi Sarolta versei

Fotó: Szabó Róbert

viharban futott haza a mamám, / nehogy a lányát elkapja a ború

Bővebben ...
Műfordítás

Juli Zeh (f. Nádori Lídia): Nem egyezkedő tárgyalás

Fotó: Peter von Felbert

De nem tudja, mi a helyes válasz, és ettől a körül­ménytől annyira megijed, mintha ebben a pillanatban tűnne fel neki először, hogy valami alapvetően megválto­zott az életében. Mia világában ugyanis minden kérdésre létezett válasz, pontosabban kérdésenként csak egy helyes válasz létezett. Ami viszont nem létezett: olyan helyzetek, amikor úgy érezte, meleg víz lötyög a fejében.

Bővebben ...
Próza

Oravecz Imre: Alkonynapló II. (részlet)

Fotó: Szilágyi Lenke

Az érsebész pangó vérű lábvisszerembe szúrja az injekciós tűt, és valami oldatot fecskendez bele, mialatt megosztja velem nemzethalál-vízióját. Az érfal a kezelés következtében begyullad, összetapad, és állítólag teljesen felszívódik. Hetente ismétli majd, mert több ilyen erem van. Kivéve, ha látomása hamarosan beigazolódik, mert akkor nincs értelme az egésznek.

Bővebben ...
Költészet

Purosz Leonidasz: Jóslat, átszállással

Fotó: A szerző archívuma

megjavítani vagy / megsemmisíteni vagy legalább / eltitkolni Gerda elől

Bővebben ...

Borbáth Péter verse

a tehetetlenség / vezetett rá, hogy végbe / megy itt, ami benned / szét a medence feszül / félálmok fájások rajtam kívül / közvetlen közelemben / tenyeremmel mit simogassak / ellen toljam a fájást / mintha tenyérrel a rengő / földet megnyugtatni hajnali kettőtől / nyolcig észre se vettem a reggelt, / az útra kilépve szaladt szét / arcon a fáradtság szélvédőn / repedésháló, 10 perc kint / kávét vizet inni aztán vissza

 

Borbáth Péter 1980-ban született. Író, szövegíró, műfordító, túravezető, éveken át a FISZ könyvek szerkesztője. Első kötete 2016-ban jelent meg Sündör és Niru címmel a Csimota Kiadó gondozásában. Jelenleg új kéziratán dolgozik.

 

végül

 

a tehetetlenség

vezetett rá, hogy végbe

megy itt, ami benned

szét a medence feszül

félálmok fájások rajtam kívül

közvetlen közelemben

tenyeremmel mit simogassak

ellen toljam a fájást

mintha tenyérrel a rengő

földet megnyugtatni hajnali kettőtől

nyolcig észre se vettem a reggelt,

az útra kilépve szaladt szét 

arcon a fáradtság szélvédőn

repedésháló, 10 perc kint

kávét vizet inni aztán vissza

 

mint egy másik test felgyorsult

háborúban ki kivel van nem tudtam

már mely fájás hova tart, mi a jó, ha

oxitocin vagy jöjjön ki magától

kikerült minden kontroll

megperdült körülöttünk

testdarabok valahonnan végül

a hajszálak odalent meg a kis fej

csak a prés nem szűnt, kifelé

taszította,                    

vibrált a szeme

befogadni a ráömlő részecskéket fényt

szagcivakot hőhűshullámot téged varrtak

közben bennem annyi maradt

hogy tartsam az apró testet néha szemembe

villant most veszít épp el mindent

annyira éles fényt nem láttam

azóta se nála se másban