Géczi János verse
- Részletek
- Írta: Géczi János
A művészet tárgya a / fénynek kitett hely és a lakoma, / amelyre meghívtam s elvárom a / zsidó nép ott gyűlölt, itt rajongott / vezérét, a kitűnő versolvasót. / Visszhangzik bennem mindahány áldás / és minden eltelefonált halló. / Ne higgyétek, hogy bárki eljut eb- / be a paradicsomba s a lélek- / vizsgán átmegy
Éden
Isten és szépséges istenszobrok
között élek, ahol a múlt és a
kedvenc állatom teteme bont il-
latból zászlót. A kultúra szalma-
sárga alomként alám törve, kies
nyughely, bankszámláján gyűjti be a
járulékát nyugger, átküldik, gyorsan,
mint orvost a szívroham esetén.
Ez az éden egyik jobb változata,
balzsamfüvet rág a tehén, holnapi
pecsenye. A művészet tárgya a
fénynek kitett hely és a lakoma,
amelyre meghívtam s elvárom a
zsidó nép ott gyűlölt, itt rajongott
vezérét, a kitűnő versolvasót.
Visszhangzik bennem mindahány áldás
és minden eltelefonált halló.
Ne higgyétek, hogy bárki eljut eb-
be a paradicsomba s a lélek-
vizsgán átmegy, hogy a trópusokat
megkereshesse az öröklétre.
Géczi János 1954-ben született Monostorpályiban. József Attila-díjas költő, író, képzőművész, egyetemi oktató.
