Demény Péter verse
- Részletek
- Írta: Demény Péter
Egy nap jöttek valami hölgyek, / frissen vasalt volt, jóképű, olyan, / amilyennek megszerettem egykor, hogy / száradt volna le a szívem, akkor meg / azért vert meg, hogy / miért hívtam őket, pedig / én nem is hívtam. // Már nem jajgatok, ez / az én bosszúm, bármilyen / nevetséges is.
Korong
A szorongás korongja vagyok,
egész nap ugyanarra a dallamra járok,
kondul bennem a halál,
pedig ez már az élet.
Ha lehajolok,
nem tud annyira megütni,
a gyerekeknek meg
elmagyaráztam, hogy
apa így szeret.
Édesanya is azt mondta,
ő a te sorsod, máshová
nem menekülhetsz.
Na ülj már be abba az autóba!
Üvöltözés, durvaság, éjszaka
meg egy nyirkos reszelő.
Egy nap jöttek valami hölgyek,
frissen vasalt volt, jóképű, olyan,
amilyennek megszerettem egykor, hogy
száradt volna le a szívem, akkor meg
azért vert meg, hogy
miért hívtam őket, pedig
én nem is hívtam.
Már nem jajgatok, ez
az én bosszúm, bármilyen
nevetséges is.
Csak azt nem hittem volna, hogy
mindenki vak, még ha én az is
voltam egykor, és most már
nem menekülhetek.
Demény Péter 1972-ben született Kolozsváron. Déry Tibor-díjas író, költő, egyetemi oktató. A Látó folyóirat szerkesztője. Műfordítói munkássága is jelentős. Legutóbbi kötete: Vadkanragyogás (Lector Kiadó, 2017.)
