Demény Péter verse

Részletek

Demény Péter 1972-ben született Kolozsváron. Déry Tibor-díjas író, költő, egyetemi oktató. A Látó folyóirat szerkesztője. Műfordítói munkássága is jelentős. Legutóbbi kötete: Vadkanragyogás (Lector Kiadó, 2017.)

Korong

A szorongás korongja vagyok,

egész nap ugyanarra a dallamra járok,

kondul bennem a halál,

pedig ez már az élet.

Ha lehajolok,

nem tud annyira megütni,

a gyerekeknek meg

elmagyaráztam, hogy

apa így szeret.

Édesanya is azt mondta,

ő a te sorsod, máshová

nem menekülhetsz.

Na ülj már be abba az autóba!

Üvöltözés, durvaság, éjszaka

meg egy nyirkos reszelő.

Egy nap jöttek valami hölgyek,

frissen vasalt volt, jóképű, olyan,

amilyennek megszerettem egykor, hogy

száradt volna le a szívem, akkor meg

azért vert meg, hogy

miért hívtam őket, pedig

én nem is hívtam.

Már nem jajgatok, ez

az én bosszúm, bármilyen

nevetséges is.

Csak azt nem hittem volna, hogy

mindenki vak, még ha én az is

voltam egykor, és most már

nem menekülhetek.