Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Műfordítás

Xaver Bayer prózái

Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.
Lesi Zoltán fordításában

Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.

Műfordítás

Ivan Wernisch versei

A ravatalozóban aludtunk a templom mögött.
Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?

Műfordítás

Friederike Mayröcker verse

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.

Költészet

Závada Péter verse

Megáll az álom távolabbi végében.

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe

Kinder

Ayhan Gökhan gyerekversei

Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.

Demény Péter verse

Egy nap jöttek valami hölgyek, / frissen vasalt volt, jóképű, olyan, / amilyennek megszerettem egykor, hogy / száradt volna le a szívem, akkor meg / azért vert meg, hogy / miért hívtam őket, pedig / én nem is hívtam. // Már nem jajgatok, ez / az én bosszúm, bármilyen / nevetséges is.

 

 

Demény Péter 1972-ben született Kolozsváron. Déry Tibor-díjas író, költő, egyetemi oktató. A Látó folyóirat szerkesztője. Műfordítói munkássága is jelentős. Legutóbbi kötete: Vadkanragyogás (Lector Kiadó, 2017.)

 

 

Korong

 

A szorongás korongja vagyok,

egész nap ugyanarra a dallamra járok,

kondul bennem a halál,

pedig ez már az élet.

 

Ha lehajolok,

nem tud annyira megütni,

a gyerekeknek meg

elmagyaráztam, hogy

apa így szeret.

 

Édesanya is azt mondta,

ő a te sorsod, máshová

nem menekülhetsz.

 

Na ülj már be abba az autóba!

Üvöltözés, durvaság, éjszaka

meg egy nyirkos reszelő.

 

Egy nap jöttek valami hölgyek,

frissen vasalt volt, jóképű, olyan,

amilyennek megszerettem egykor, hogy

száradt volna le a szívem, akkor meg

azért vert meg, hogy

miért hívtam őket, pedig

én nem is hívtam.

 

Már nem jajgatok, ez

az én bosszúm, bármilyen

nevetséges is.

 

Csak azt nem hittem volna, hogy

mindenki vak, még ha én az is

voltam egykor, és most már

nem menekülhetek.