Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Paul Murray (f. Bartók Imre): A méhcsípés

Fotó: Chris Maddaloni

Maga a főnök felesége tudom nem kellene elárulnom De száz százalékig komoly A neve… Oda van tetoválva… A seggemre

Bővebben ...
Műfordítás

Han Kang (f. Kiss Marcell): A fehér könyv

Fotó: Park Jaehong

Ha a szívemhez dörzsölném ezeket a szavakat, csak úgy ömlenének belőle a mondatok, mint valami szomorú, furcsa vagy éppen sohasem hallott hang, amikor a vonó vashúrt ér. Megengedhetem magamnak, hogy fehér gézfátyol mögé bújva rejtőzzek a mondatok között?

Bővebben ...
Költészet

Karácsony Orsolya versei

Fotó: a szerző archívumából

Nem szabad elfelejtened: / csak átutazóban vagy. 

Bővebben ...
Szépirodalom

Szabados Attila versei

Úgy kezdődött, hogy írni akartam

Bővebben ...
Műfordítás

Katie Kitamura (f. Dragon-Túry Melinda): Próbajáték

Fotó: Clayton Cubbit

Változatlanul mosolygott, már az elején felfigyeltem természetes vonzerejére, jó kisugárzására. De most láttam, hogy túl szabadon bánik vele. Nem úgy tűnt, mintha tisztában volna személyisége intenzitásával vagy azzal, hogy a világot, amelyben mozog, emberek lakják. Különösen ebben az értelemben volt még nagyon fiatal.

Bővebben ...
Műfordítás

Gabriela Adameșteanu (f. Szonda Szabolcs): Tökéletlen megoldások

Fotó: a szerző archívuma

Értsd jól, nem akarlak felbosszantani, de csupán te és a lányod nem nevezhetitek családnak magatokat!

Bővebben ...
Próza

Voloncs Attila: A bűvölők (részlet)

Fotó: a szerző archívuma

Valahogy köze van ennek ahhoz, hogy sohasem tudott olyan vérmesen forradalmár lenni, mint a barátai, régi ismerősök közt mindig visszafogottan jelezte a különvéleményét, mintha baloldaliságával nem akarta volna bántani azokat, akik igazán hisznek valamilyen rendes ostobaságban, vagy meg tudnak részegülni a nemzet szótól és a dicső múlt felemlegetésétől.

Bővebben ...
Költészet

Sebestyén Ádám versei

Fotó: Sebestyén Anna

Kikötőink, / a fagyizók, földszinti üzletek sorra bezártak

Bővebben ...
Próza

Sarnyai Benedek: zájed

Fotó: a szerző archívuma

Amíg helyet keresek az érkezési csarnokban, azon tűnődöm, hogy hívják Anna szüleit. Két éve vagyunk együtt, még egyszer sem találkoztam velük. Ismerem az arcukat, annyiszor láttam a profilképüket, hogy a Jóisten is beleunhatott a számolásba. De hogy hívják őket?

Bővebben ...

Purosz Leonidasz verse

B. a projektjéről mesél, / amely tervei szerint sosem látott / egységet fog megvalósítani / a fellépők között. / Megpróbálom elképzelni / miniszterelnökként B.-t – túl könnyű: / egy felismerhetetlenségig simogatott arc / heves érzelmekkel a semmibe mered. // Rég tapasztalt izgalom vesz erőt rajtam

 

 

Purosz Leonidasz 1996-ban született Szegeden. Szentes és Budapest után jelenleg Marosvásárhelyen tanul. Verseket ír, első, A városnak meg kell épülnie című kötete 2016-ban jelent meg a FISZ gondozásában.

 

 

Az eltűnés valódi gesztusa

 

Az utolsó fellépésre nem hívok

ismerősöket; a közönség elől

pedig takarásba húzódom –

mindig lesz, aki helyettem is érdekes marad.

Hakni.

Elmondhatnám, hogy vége,

de ez nem segélykiáltás –

nem akarok változtatni semmin.

 

Úristen, miről beszéltem évekig?

A hagyomány hamis, a lázadás parodisztikus.

Vidéki művház.

Zsebemben még pofátlanul magas gázsi,

bennem már a statiszták csendes,

megvető arroganciája.

Utolsó cigi a többi fellépővel;

kezdésig húsz perc.

 

B. a projektjéről mesél,

amely tervei szerint sosem látott

egységet fog megvalósítani

a fellépők között.

Megpróbálom elképzelni

miniszterelnökként B.-t – túl könnyű:

egy felismerhetetlenségig simogatott arc

heves érzelmekkel a semmibe mered.

 

Rég tapasztalt izgalom vesz erőt rajtam:

átlátszó, tiszta vágyom lenni –

nem hagyni semmilyen nyomot.

Akik karizmatikus búcsút vettek,

végül mind köztünk maradtak.

Színpadra állok.

Az eltűnés valódi gesztusa

a teljes érdektelenség.