Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Hegedüs Anna versei

Fotó: Tóth Anna

borkán leszek a sufniban / levesznek évente egyszer

Bővebben ...
Költészet

Martzy Réka: lányok

Fotó: Szűcs Anna Emília

darazsakra lépünk néha, / hogy sírhassunk, mert így láttuk

Bővebben ...
Próza

György Alida: Pű, pű, pű

Fotó: a szerző archívuma

Még a tavalyelőtti esés után figyeltem fel rá, hogy mindenki sokkal kedvesebb, ha bottal járok, úgyhogy már inkább le sem teszem. Ha meglátok valakit az utcán, rögtön görbítem a hátam. Olyankor megállnak, érdeklődnek a hogylétem felől. Én meg mondom nekik, hogy egyedül vagyok, nincs segítségem, derekam, hátam, lábam, kezem fáj, de lényeg, hogy egészség legyen.

Bővebben ...
+SZIF

Szita György visszatér: Török Lajos interjúja Győri Péterrel

A 96. Ünnepi Könyvhéten jelenik meg a Szépirodalmi Figyelő Alapítvány kiadásában Szita György nyolc kötetből álló bűnügyiregény-sorozatának első három darabja. A szerző neve a mai magyar krimiolvasók számára aligha ismerős. Azok viszont, akiknek a Kádár korszak népszerű irodalma valaha a látóterükbe került, talán emlékeznek arra, hogy Szitának az 1980-as évek végén két bűnügyi regénye is megjelent.

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Bánki Benjámin: izommemória

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kazsimér Soma: Légzőnyílásaimon keresztül először kapok levegőt

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kupihár Rebeka: ünnepnapok

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Korsós Gergő: Medúzanézegetés

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Lukács Flóra: El a tengerhez

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Próza

Vecsei Márton: Ide, vissza

Fotó: Nemes Eszter

A vízben több tucat fekete, úszósapkás fejet véltem felfedezni. De rendesen elkolombuszoztam! Még a végére sem jutottam amúgy logikussá váló gondolatmenetemnek, ami megválaszolná a kérdést, hogy mi a fenéért hordanak az emberek úszósapkát az óceánban, mikor rájöttem, hogy azok nem emberek. Hanem fókák.

Bővebben ...
Költészet

Áfra János: Áttörve hullámon, ködön

Fotó: Vigh Levente

Örökségem ezer éve / földből lassan kikeverve

Bővebben ...
Próza

Vajna Ádám: A falu (regényrészlet)

Fotó: Oláh Gergely Máté

Végül pedig biztosan tudnak szerezni a fiúkkal valamit a Szent Rókustól, leginkább valami apróbb testrészt vagy hasonló maradványt, és ha rá hallgatnak, akkor a Szent Rókust választják, mert igaz, hogy a népszerűsége, így, hogy egy ideje nem volt komolyabb pestis, lecsengőben van, de előbb-utóbb úgyis jön megint valami járvány, ez majdnem olyan biztos, mint a Teremtő szeretete.

Bővebben ...

Németh Gábor Dávid versei

Cukortasakokat gyűjtött kávézókból és éttermekből, / azt kérte, csak az egyiket rakjam a kávémba / (mert kettőt adtak), neki adtam a másikat, / bár így nem volt elég édes, de ezt nem mondtam neki. / Megnyalta a mutatóujját, és összeszedte a porcukrot, / ami a tányérján maradt. A nyelv az egyik leggyorsabban / gyógyuló testrész.

 

 

Németh Gábor Dávid 1994-ben született Budapesten. Verseket, drámákat, illetve kritikákat és elemzéseket ír kötetekről és színházi előadásokról. Első verseskötete a FISZ gondozásában jelent meg Banán és kutya címmel 2017-ben.

 

 

Add tovább

 

Mielőtt beengednék a látogatókat

arra gondolok, hogy sorba állítom az embereket,

az első fülébe belesúgok valamit,

és hogy adja tovább, önző lennék,

mert akármi is jutna el végül hozzád,

azt a tíz percet a látogatási időig felváltaná

a várakozásmentes ideiglenesség,

és úgy érezném, megérte. A létezés eltűnése,

miközben van. Mint ahogy aztán bemennék,

megfognám a kezedet, és várnám, hogy szorítsd.

 

 

Banán és kutya

 

Kapirgálom a matricát a banánról,

és nem veszek tudomást a szembejövő

kutyáról, aki talán te vagy.

Azért vettem banánt, mert az biztosan

nem lehetsz te, mégis örülök,

hogy csak úgy tudom leszedni a matricát,

hogy a héjából is lejön valamennyi,

bemegy a körmöm alá, olyan, mintha

téged kapirgálhatnálak, egy pillanatra

önfeledten örülök a hiányodnak.

Utálom a gyászévet, a szót, a hét hónapra is

azt mondom, hogy fél éve. És a banánra is,

hogy te is vagy, meg nem is.

 

 

Ismerős és távoli

 

Cukortasakokat gyűjtött kávézókból és éttermekből,

azt kérte, csak az egyiket rakjam a kávémba

(mert kettőt adtak), neki adtam a másikat,

bár így nem volt elég édes, de ezt nem mondtam neki.

Megnyalta a mutatóujját, és összeszedte a porcukrot,

ami a tányérján maradt. A nyelv az egyik leggyorsabban

gyógyuló testrész. 

 

Mindennapivá szelídítette az iszonyatot,

mert ismerősnek és távolinak tüntette fel,

és egyszersmind elkerülhetetlennek is.

 

 

Kiárusítom

 

Vasalt éppen, két tolás között mondta,

hogy rákos, én meg néztem, hogy rakta

az inget a deszkára, én mindenbe belevasalom

a gyűrődést, rá akartam jönni, mi a titok,

közben sírni kezdett, csuklásszerű, fuldokló

levegővételekkel, és még így is egyenletesen tudta

tologatni a vasalót, ráadásul valami vékony anyagból

volt az az ing, azoktól én külön félek,

nehogy megégessem őket.

 

Össze kell lopkodnom a személyességet.

Mint egy puzzle széle, amiben talán

van igazság. Az agyam a halálából

dolgozik. A fényképére rá tudok nézni,

de rá, ha itt lenne, már nem tudnék.

Közben azon gondolkodom,

nem tehetségtelenségem rejtegetésére

használom-e a halálát.

 

 

Jó történet

 

Pókhálónak képzelem a tépőzárat,

mintha különbség lenne a kétfajta

beleragadás között. Vagy csak találni

akarok valamit, hogy ne fogjam fel.

 

Nem az igazat akarom elmondani.

Az a szégyennek az oka, hogy a tetszeni vágyásra

fény derül. A jó történet el akarja hitetni,

hogy nem jó, hanem igaz.

Képes vagyok megfigyelni és leírni

magam és önazonosságomat?