Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Han Kang (f. Kiss Marcell): A fehér könyv

Fotó: Park Jaehong

Ha a szívemhez dörzsölném ezeket a szavakat, csak úgy ömlenének belőle a mondatok, mint valami szomorú, furcsa vagy éppen sohasem hallott hang, amikor a vonó vashúrt ér. Megengedhetem magamnak, hogy fehér gézfátyol mögé bújva rejtőzzek a mondatok között?

Bővebben ...
Költészet

Karácsony Orsolya versei

Fotó: a szerző archívumából

Nem szabad elfelejtened: / csak átutazóban vagy. 

Bővebben ...
Szépirodalom

Szabados Attila versei

Úgy kezdődött, hogy írni akartam

Bővebben ...
Műfordítás

Katie Kitamura (f. Dragon-Túry Melinda): Próbajáték

Fotó: Clayton Cubbit

Változatlanul mosolygott, már az elején felfigyeltem természetes vonzerejére, jó kisugárzására. De most láttam, hogy túl szabadon bánik vele. Nem úgy tűnt, mintha tisztában volna személyisége intenzitásával vagy azzal, hogy a világot, amelyben mozog, emberek lakják. Különösen ebben az értelemben volt még nagyon fiatal.

Bővebben ...
Műfordítás

Gabriela Adameșteanu (f. Szonda Szabolcs): Tökéletlen megoldások

Fotó: a szerző archívuma

Értsd jól, nem akarlak felbosszantani, de csupán te és a lányod nem nevezhetitek családnak magatokat!

Bővebben ...
Próza

Voloncs Attila: A bűvölők (részlet)

Fotó: a szerző archívuma

Valahogy köze van ennek ahhoz, hogy sohasem tudott olyan vérmesen forradalmár lenni, mint a barátai, régi ismerősök közt mindig visszafogottan jelezte a különvéleményét, mintha baloldaliságával nem akarta volna bántani azokat, akik igazán hisznek valamilyen rendes ostobaságban, vagy meg tudnak részegülni a nemzet szótól és a dicső múlt felemlegetésétől.

Bővebben ...
Költészet

Sebestyén Ádám versei

Fotó: Sebestyén Anna

Kikötőink, / a fagyizók, földszinti üzletek sorra bezártak

Bővebben ...
Próza

Sarnyai Benedek: zájed

Fotó: a szerző archívuma

Amíg helyet keresek az érkezési csarnokban, azon tűnődöm, hogy hívják Anna szüleit. Két éve vagyunk együtt, még egyszer sem találkoztam velük. Ismerem az arcukat, annyiszor láttam a profilképüket, hogy a Jóisten is beleunhatott a számolásba. De hogy hívják őket?

Bővebben ...
Próza

Nagy Olivér Ábel rövidprózái

Fotó: a szerző archívuma

azt hogy minden talalkozas semmilyen

nem csinalunk semmit

a beszelgetesek is csak ures fecsegesek

Bővebben ...

Szőcs Petra verse

Ősszel / egy fa alatti asztalnál öt kérdést tett fel a pincérnek, / és egy szalvétára leírta a válaszokat: // Nem, az ott nem diófa. / Nem áll jól az úrnak a szakáll. / Nem hiszem, hogy ép testben ép lélek van. / Sohasem fogom megtudni, mi lehetett volna belőlem. / Mit álmodtam? Semmit. Várjon. Nem jut eszembe.

 

 

Szőcs Petra 1981-ben született Kolozsváron. Költő, műfordító, filmrendező. Kétvízköz című kötetéért Makói Medáliák-díjban részesült. Új könyve 2017-ben látott napvilágot Das dänische Puder címmel.

 

 

Ki mit felejt el

 

 

I.

 

Kiharaptam egy darabot apám melléből, és meglepődött,

pedig előtte engedélyt kértem rá,

meglepődtem én is, nem tudtam, miért kérdezem,

a medencében nem volt víz, és rajtunk kívül nem volt más strandoló.

Ép testben ép lélek,

                                   ez volt a medence falára festve,

én úgy emlékeztem: kék betűkkel. Ő úgy emlékezett: latinul.

 

II.

 

Soha többé nem láttam a mellét. Ősszel

egy fa alatti asztalnál öt kérdést tett fel a pincérnek,

és egy szalvétára leírta a válaszokat:

 

III.

 

Nem, az ott nem diófa.

Nem áll jól az úrnak a szakáll.

Nem hiszem, hogy ép testben ép lélek van.

Sohasem fogom megtudni, mi lehetett volna belőlem.

Mit álmodtam? Semmit. Várjon. Nem jut eszembe.

 

IV.

 

Azt álmodtam, hogy talán földrengés volt.

Reméltem, hogy a magas kerítésen nem tör át a víz,

szirénák búgtak szaggatottan, és a hangszóróból egy fakó férfihang

mindenkit arra szólított fel, hogy menjen a

város fölötti dombra. Egyedül álltam itt a fa alatt.

A többire nem emlékszem.