Juhász Márió versei

Részletek

Juhász Márió 1992-ben született Nyíregyházán. Alapszakos diplomáját a Debreceni Egyetem magyar-filozófia szakán szerezte, jelenleg az ELTE esztétika mesterképzésén tanul. Verseket és kritikákat ír.

Pszeudobukolikus városköltemény

Azt mondják nem vagyok a városban,

én meg elhiszem és bólogatok.

Képzelt vidéki magányomban ülök

a belvárosi kanapén, frissen termett

gyümölcsök szagát hazudom magam

köré, és parkokba járok ihleni.

Felélem hátországom tartalékait.

Küldjetek még.
Elfogy.

 

Napszakok, hát hogyne

Délelőtt volt, nem mondanám,
hogy korhű jelmezben állt elém,
az arca pedig teremtőhöz méltó
zűrzavart tükrözött. Ahogy már

mondtam, délelőtt volt, de hogy
tovább tologassuk az amúgy is
önfertőző időfelhalmozódást,
újabb etapba kezdtünk. Akkor

még  látszódtak az utcán
véletlenszerűen megképződő
feneketlenségek zsibbadásai
az állagtalan, korai bőrön.

Képzelt sebei arányosak és   
hihetőek voltak, nem úgy a
lassan erősödő ketyegés, ami
óra híján egyetlen elképzelhető

zajforrást engedett feltételezni,
tulajdon fülünket. Képtelenség
volna, gondoltam, de hogy ezt
az egészet helyrehozzuk, olyan

erővel kellene felébredni, mondjuk
este hétkor, hogy a lendülettől
szétfeszüljön az a kurva óra,
és végre tényleg reggel legyen.

Dac

az ember nem is olyan, mint gondolnád,
nem mondom el milyen,
de nem olyan.
 

Purga

Holnap ilyen rezignált nap lesz,
csinálok rántottát,
nem csinálok semmit.
A kulcsomat keresem,
pedig idebent vagyok,
nem akarok kimenni,
de kell, hogy kimehessek.

Nem lehetek fáradt,
jósolnom sem kell.

Valóban praktikus dolgokat tervezek el,
mintha ezzel helyrehoznék
bármit is.

Kevésbé üdvös napjain

itt mondja el ami történt vele

nem ott ahova aludni jár

otthon meg fémekkel takarózni

ez is milyen már.