Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Taizs Gergő versei

Fotó: Pápai Zoltán

A cilinderben üregedő nyúl / orrcimpáján a tenger habjai

 

A fénykörön túl

A takarás roppant rendszerében
az emberek úgy változnak,
hogy elfelejtenek szólni róla.
Engem arra szánt az Úr,
hogy vágyni tanuljak,
de sosem tanított meg
jól feledni.
Határozott bizonytalansággal,
szó- és számkivetettségben,
a hallgatás szemhéjnyi zsákutcájában
sosem leszek igazán
egymagam,
fogadkozom,
és lehugyozom a gyanútlan csillagokat.

 

Paphos nélküled

Nyikorog a reggel, a kertkapu, a hintaszék –
minden határos valamivel.
Aztán az ellobbanó felhők.
Az anyag szenvedő szerkezete.
A cilinderben üregedő nyúl
orrcimpáján a tenger habjai.
De mi okozza a bolygók táncát,
az aritmiát a harangszóban,
amikor félrevered szívemet?

 

Taizs Gergő 1984-ben született Tatabányán. Verset ír.
 
Költészet

Farkas Arnold Levente: teketória

Fotó: A szerző archívuma

mint / teketória nélküli szóban / a méla igazság

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Korda Bonifác: A nagy fölemelkedés

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Tímea Sipos (f. Bori Ági): Öklökkel teli gyomor II.

Fotó: a szerző archívuma

Ha apám tudta, hogyan kell enni, akkor anyám azt tudja, hogyan kell koplalni. Egész gyerekkoromban vagy koplalt, vagy folyékony diétán volt, miközben apám zabált és dohányzott és énekelt és ivott.

Bővebben ...
Műfordítás

Tímea Sipos (f. Bori Ági): Öklökkel teli gyomor I.

Fotó: a szerző archívuma

Amit nem merek elmondani anyámnak az az, hogy ez nem egy egyszerű húgyúti fertőzés. Apám családjában van egy széles körben elterjedt hiedelem, miszerint a szellemek lábtól felfelé hatolnak be egy nő testébe.

Bővebben ...
Költészet

Bodor Eszter Hanna: lebegő

Fotó: Török Levente

sodrást ami elmossa / az elhordozott erőszakot

Bővebben ...
Próza

Kiszely Márk: Kapcsolati tőke

Fotó: a szerző archívuma

Volt ez a csajom Debrecenben. Cseresznyével egyensúlyozott az ajkán, a szemében gurámikat nevelt. Tubás volt, vagy tenorkürtös, nem tudom már, a rézfúvósok között ült, a rendezői balon. Ha a nevén szólítottam, nem figyelt oda. Ha hatszögbe rendeztem a díszköveket a teste körül, magához tért.

Bővebben ...
Költészet

Rostás Mihály versei

Fotó: A szerző archívuma

hogyha kezembe foghatnék / egy maréknyi időt

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Bartók Imre: 1939. szeptember 23.

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Krumponyász-univerzum (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Róbert bal szeme az óramutató járása szerint, jobb szeme azzal ellentétesen forgott egyre gyorsabban, majd teljes testében rázkódni kezdett, a földre huppant, és nem mozdult többé. A feje sistergett és füstölt.

Bővebben ...
Költészet

Halmosi Sándor versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Kabátujjukban több élet volt, / mint az Egyesült Nemzetekben ma

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Veszprémi Szilveszter: Vers, amelyben a költő megint csak hisztikézik, nincs semmi látnivaló benne

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek a költők is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...

Juhász Márió versei

Holnap ilyen rezignált nap lesz, / csinálok rántottát, / nem csinálok semmit. / A kulcsomat keresem, / pedig idebent vagyok, / nem akarok kimenni, / de kell, hogy kimehessek. / Nem lehetek fáradt, / jósolnom sem kell. / Valóban praktikus dolgokat tervezek el, / mintha ezzel helyrehoznék / bármit is.

 

 

Juhász Márió 1992-ben született Nyíregyházán. Alapszakos diplomáját a Debreceni Egyetem magyar-filozófia szakán szerezte, jelenleg az ELTE esztétika mesterképzésén tanul. Verseket és kritikákat ír.

 

 

Pszeudobukolikus városköltemény

 

Azt mondják nem vagyok a városban,

én meg elhiszem és bólogatok.

Képzelt vidéki magányomban ülök

a belvárosi kanapén, frissen termett

gyümölcsök szagát hazudom magam

köré, és parkokba járok ihleni.

Felélem hátországom tartalékait.

Küldjetek még.
Elfogy.

 

Napszakok, hát hogyne

Délelőtt volt, nem mondanám,
hogy korhű jelmezben állt elém,
az arca pedig teremtőhöz méltó
zűrzavart tükrözött. Ahogy már

                   

mondtam, délelőtt volt, de hogy
tovább tologassuk az amúgy is
önfertőző időfelhalmozódást,
újabb etapba kezdtünk. Akkor

 

még  látszódtak az utcán
véletlenszerűen megképződő
feneketlenségek zsibbadásai
az állagtalan, korai bőrön.

 

Képzelt sebei arányosak és   
hihetőek voltak, nem úgy a
lassan erősödő ketyegés, ami
óra híján egyetlen elképzelhető

 

zajforrást engedett feltételezni,
tulajdon fülünket. Képtelenség
volna, gondoltam, de hogy ezt
az egészet helyrehozzuk, olyan

 

erővel kellene felébredni, mondjuk
este hétkor, hogy a lendülettől
szétfeszüljön az a kurva óra,
és végre tényleg reggel legyen.

 

 

Dac

 

az ember nem is olyan, mint gondolnád,
nem mondom el milyen,
de nem olyan.
 


Purga

 

Holnap ilyen rezignált nap lesz,
csinálok rántottát,
nem csinálok semmit.
A kulcsomat keresem,
pedig idebent vagyok,
nem akarok kimenni,
de kell, hogy kimehessek.

Nem lehetek fáradt,
jósolnom sem kell.

Valóban praktikus dolgokat tervezek el,
mintha ezzel helyrehoznék
bármit is.


 

Kevésbé üdvös napjain

 

itt mondja el ami történt vele

nem ott ahova aludni jár

otthon meg fémekkel takarózni

ez is milyen már.