Juhász Márió versei
- Részletek
Juhász Márió 1992-ben született Nyíregyházán. Alapszakos diplomáját a Debreceni Egyetem magyar-filozófia szakán szerezte, jelenleg az ELTE esztétika mesterképzésén tanul. Verseket és kritikákat ír.
Pszeudobukolikus városköltemény
Azt mondják nem vagyok a városban,
én meg elhiszem és bólogatok.
Képzelt vidéki magányomban ülök
a belvárosi kanapén, frissen termett
gyümölcsök szagát hazudom magam
köré, és parkokba járok ihleni.
Felélem hátországom tartalékait.
Küldjetek még.
Elfogy.
Napszakok, hát hogyne
Délelőtt volt, nem mondanám,
hogy korhű jelmezben állt elém,
az arca pedig teremtőhöz méltó
zűrzavart tükrözött. Ahogy már
mondtam, délelőtt volt, de hogy
tovább tologassuk az amúgy is
önfertőző időfelhalmozódást,
újabb etapba kezdtünk. Akkor
még látszódtak az utcán
véletlenszerűen megképződő
feneketlenségek zsibbadásai
az állagtalan, korai bőrön.
Képzelt sebei arányosak és
hihetőek voltak, nem úgy a
lassan erősödő ketyegés, ami
óra híján egyetlen elképzelhető
zajforrást engedett feltételezni,
tulajdon fülünket. Képtelenség
volna, gondoltam, de hogy ezt
az egészet helyrehozzuk, olyan
erővel kellene felébredni, mondjuk
este hétkor, hogy a lendülettől
szétfeszüljön az a kurva óra,
és végre tényleg reggel legyen.
Dac
az ember nem is olyan, mint gondolnád,
nem mondom el milyen,
de nem olyan.
Purga
Holnap ilyen rezignált nap lesz,
csinálok rántottát,
nem csinálok semmit.
A kulcsomat keresem,
pedig idebent vagyok,
nem akarok kimenni,
de kell, hogy kimehessek.
Nem lehetek fáradt,
jósolnom sem kell.
Valóban praktikus dolgokat tervezek el,
mintha ezzel helyrehoznék
bármit is.
Kevésbé üdvös napjain
itt mondja el ami történt vele
nem ott ahova aludni jár
otthon meg fémekkel takarózni
ez is milyen már.
