Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Karácsony Orsolya: Fészekrakás

Fotó: A szerző archívuma

Átrendezzük a semmit, / nézzük ahogy mozog

Bővebben ...
Műfordítás

Christianne Goodwin (f. Princes Beáta): Nagymamavers

Fotó: Félegyházi-Vigh Tamás

De hogy hibáztatnám őket? / Rémes ennek a versnek / az akusztikája

Bővebben ...
Próza

Kovács Adél Jenifer: Ködöt lélegzek (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

felemelem a bal lábamat, hogy kilépjek a bugyiból, megtántorodok, de nem esek el. a vizes talpamra homokos föld tapadt. mint a fogfájás, ahogy az idegen át egyenesen az állkapocsba, az egész arcba, az egész fejbe hasít, úgy villódznak előttem a képek.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Kádár Fruzsina: Pályakezdés mesterfokon – 2025 szeptember-októberi lapszemle

Montázs: SZIFONline

A-tól Z-ig irodalmi folyóiratot nem sokszor böngész végig az ember, akkor sem, ha vérbeli bölcsész. Szomorú felismerés, letagadni aligha lehet, esetleg rendszeres Írók Boltjába járással kompenzálni. Egy vers, próza, esetleg tanulmány kedvéért képes vagyok egész lapszámok megvételére, hogy aztán időhiányt meg egyéb kifogásokat mormolva nagy eséllyel többet feléjük se nézzek. Pedig jó elmerülni egy-egy szerkesztői koncepció mikrokozmoszában, tüzetesen átrágni magam a különféle tematikus blokkokon, nyomdafriss megjelenéseken, sehol máshol fel nem lelhető szakmunkákon. Le kell lassulni kicsit, hogy élvezni lehessen a papíralapú folyóiratok világát – a lapszemléhez válogatva is valahol ezt az érzést igyekeztem nyakon csípni.

Bővebben ...
Költészet

Gyetvai Balázs: Lerakódás

Fotó: A szerző archívuma

a zuhany alatt / átfolyik lassan a jelenbe

Bővebben ...
Költészet

Ormay Lili Zsófia: Hegyek

Fotó: Pauline Villain

borostádon naplemente / szád sarkában fűvel benőtt út

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Endrey-Nagy Ágoston: Magyarázat

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Raphael Dagold versei (f. Murányi Zita)

https://www.raphaeldagold.com/

Amikor a fekete kis kecske vére lefolyik / a vágóhíd padlóján a parasztház mögött

Bővebben ...
Próza

Varga László Edgár: Iepuraș Béla

Fotó: Szentes Zágon

Csak az általános idő múlásával vált lassan nyilvánvalóvá, hogy az ő, a Iepuraș Béla ideje nem múlik többé. Nem gyűltek például tovább a szeme sarkában a szarkalábak. Ha hetekig nem mosta meg, akkor sem zsírosodott a haja, sőt nem is nőtt. Nem nőtt a körme sem, de ami igazán meglepte: nem nőttek többé a metszőfogai.

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Kiss Lóránt: Hasítás

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...

Juhász Márió versei

Holnap ilyen rezignált nap lesz, / csinálok rántottát, / nem csinálok semmit. / A kulcsomat keresem, / pedig idebent vagyok, / nem akarok kimenni, / de kell, hogy kimehessek. / Nem lehetek fáradt, / jósolnom sem kell. / Valóban praktikus dolgokat tervezek el, / mintha ezzel helyrehoznék / bármit is.

 

 

Juhász Márió 1992-ben született Nyíregyházán. Alapszakos diplomáját a Debreceni Egyetem magyar-filozófia szakán szerezte, jelenleg az ELTE esztétika mesterképzésén tanul. Verseket és kritikákat ír.

 

 

Pszeudobukolikus városköltemény

 

Azt mondják nem vagyok a városban,

én meg elhiszem és bólogatok.

Képzelt vidéki magányomban ülök

a belvárosi kanapén, frissen termett

gyümölcsök szagát hazudom magam

köré, és parkokba járok ihleni.

Felélem hátországom tartalékait.

Küldjetek még.
Elfogy.

 

Napszakok, hát hogyne

Délelőtt volt, nem mondanám,
hogy korhű jelmezben állt elém,
az arca pedig teremtőhöz méltó
zűrzavart tükrözött. Ahogy már

                   

mondtam, délelőtt volt, de hogy
tovább tologassuk az amúgy is
önfertőző időfelhalmozódást,
újabb etapba kezdtünk. Akkor

 

még  látszódtak az utcán
véletlenszerűen megképződő
feneketlenségek zsibbadásai
az állagtalan, korai bőrön.

 

Képzelt sebei arányosak és   
hihetőek voltak, nem úgy a
lassan erősödő ketyegés, ami
óra híján egyetlen elképzelhető

 

zajforrást engedett feltételezni,
tulajdon fülünket. Képtelenség
volna, gondoltam, de hogy ezt
az egészet helyrehozzuk, olyan

 

erővel kellene felébredni, mondjuk
este hétkor, hogy a lendülettől
szétfeszüljön az a kurva óra,
és végre tényleg reggel legyen.

 

 

Dac

 

az ember nem is olyan, mint gondolnád,
nem mondom el milyen,
de nem olyan.
 


Purga

 

Holnap ilyen rezignált nap lesz,
csinálok rántottát,
nem csinálok semmit.
A kulcsomat keresem,
pedig idebent vagyok,
nem akarok kimenni,
de kell, hogy kimehessek.

Nem lehetek fáradt,
jósolnom sem kell.

Valóban praktikus dolgokat tervezek el,
mintha ezzel helyrehoznék
bármit is.


 

Kevésbé üdvös napjain

 

itt mondja el ami történt vele

nem ott ahova aludni jár

otthon meg fémekkel takarózni

ez is milyen már.