Koman Zsombor versei
- Részletek
Koman Zsombor Brassóban született 1993-ban. Budapesten él, jelenleg matematika mesterképzésen vesz részt a CEU-n. Eddig a Székelyföld, Helikon, Napút és Kalligram folyóiratokban publikálták verseit.
Érzékelés (Nyár)
Olajosan vastag hőségben áztatja
kukáit a park.
Olajosan
vastag hőségben áztatja kukáit
a park.
A szikesedés zaja az egyetlen zaj –
kérgesen ciripel a festék-
patto-
gás.
Az ég színe az egyetlen szín:
kék zománc borít minden távlatot.
Tengert játszanak a fűben
az árnyalatok.
Vállalhatatlan szénszínű
Az írás tenyerén pihenek –
vállalhatatlan
szénszínű madár.
Vakító papírt legyez a toll.
A lábujjak intim réseiben
semmittevés igazítja fészkét.
Megnyugszik tollam,
ha késztetést érez.
Téglákra, alkarra,
késre és tükörre
fogalmazódom.
A mozdulat tikkadt kényszere
az izületek porcos tájain.
Zizegő lapokat kapar a toll.
Vállalhatatlan szénszínű madár:
az írás tenyerén pihenek.
Meggyes tál
Ott ül nagyapja ölében
egy tál meggyel.
Vérvöröset szemezget.
Harag nélkül figyel.
Engesztelhetetlen életkedve
nélkül minden lázadás
érthetetlen.
Megragad bármit,
és elengedi, amit csak lehet.
Hommage à Hantai
"hogy verje az időt,
ahogy az eső veri az ablakot."
(didi-huberman: csillagrepedés)
Szegényebb lesz a szó
és tisztább.
A varázsló füle mögül
előkerül a bizonytalanság.
mérhető
csak már nem
érdemes megmérni
Képek hagyják el az agyvelőt
és füstöl a porvihar –
a szem hunyorgó szorosában
elrobog a tüzes szekér.
élhetetlen
és titokban
mindenki ezt éli
