Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Tímea Sipos (f. Bori Ági): Öklökkel teli gyomor II.

Fotó: a szerző archívuma

Ha apám tudta, hogyan kell enni, akkor anyám azt tudja, hogyan kell koplalni. Egész gyerekkoromban vagy koplalt, vagy folyékony diétán volt, miközben apám zabált és dohányzott és énekelt és ivott.

Bővebben ...
Műfordítás

Tímea Sipos (f. Bori Ági): Öklökkel teli gyomor I.

Fotó: a szerző archívuma

Amit nem merek elmondani anyámnak az az, hogy ez nem egy egyszerű húgyúti fertőzés. Apám családjában van egy széles körben elterjedt hiedelem, miszerint a szellemek lábtól felfelé hatolnak be egy nő testébe.

Bővebben ...
Költészet

Bodor Eszter Hanna: lebegő

Fotó: Török Levente

sodrást ami elmossa / az elhordozott erőszakot

Bővebben ...
Próza

Kiszely Márk: Kapcsolati tőke

Fotó: a szerző archívuma

Volt ez a csajom Debrecenben. Cseresznyével egyensúlyozott az ajkán, a szemében gurámikat nevelt. Tubás volt, vagy tenorkürtös, nem tudom már, a rézfúvósok között ült, a rendezői balon. Ha a nevén szólítottam, nem figyelt oda. Ha hatszögbe rendeztem a díszköveket a teste körül, magához tért.

Bővebben ...
Költészet

Rostás Mihály versei

hogyha kezembe foghatnék / egy maréknyi időt

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Bartók Imre: 1939. szeptember 23.

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Krumponyász-univerzum (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Róbert bal szeme az óramutató járása szerint, jobb szeme azzal ellentétesen forgott egyre gyorsabban, majd teljes testében rázkódni kezdett, a földre huppant, és nem mozdult többé. A feje sistergett és füstölt.

Bővebben ...
Költészet

Halmosi Sándor versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Kabátujjukban több élet volt, / mint az Egyesült Nemzetekben ma

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Veszprémi Szilveszter: Vers, amelyben a költő megint csak hisztikézik, nincs semmi látnivaló benne

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek a költők is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Gabriela Adameșteanu (f. Száva Csanád): A zebrán

Fotó: a szerző archívuma

Kissé félrenyomtad az embereket, szinte lökdösődés nélkül, mégis makacsul, ahogy a te korodra hál’Isten megtanultad. Képes vagy helyet csinálni magadnak közöttük. Diszkréten csináltad, a kíváncsiság nem kínzó betegség, nem alapösztön, nem kell könyökölni miatta.

Bővebben ...
Költészet

Peer Krisztián versei

Fotó: Schillinger Gyöngyvér

és csak menni, menni a nyelvvel / a totál szenilis Sanyi bácsi után

Bővebben ...
Próza

Tóth-Bertók Eszter: Meghaltam

Fotó: Csoboth Edina

A ravatalozónál állnak. Az épület homlokzatán a Feltámadunk-feliratból hiányzik a t, a legjobb barátnőm rögtön kiszúrja. Nézi a d-t, hogy az is eléggé inog, közben arra gondol, hogy mennyit szenvedtünk, amikor a lakása ajtajára illesztettük fel betűnként a nevét és hiába baszakodtunk a vízmértékkel, a mai napig ferde az egész.

Bővebben ...

Lackfi János verse

Nem tudod, mi nyomja lelked, / Rosszkedv, front? Valaki feltett / Szándéka, száz apró tüskét / Üssön bőröd alá tüstént! / Nem tudod, mért lett jókedved, / Felhő, madár, pille repked, / Táncra nincs bár jó okod, / Minden sejted vigyorog! // Ember! önző vágy kormányoz, / Hogy kígyót-békát kiáltozz. / Mélyre süllyed el az érték, / Feljön a fos, naná, még szép! / Ember! önző vágy vezérel / Azonosulni vezérrel, / Zengni: vannak pötty hibák, / Mégis éden a világ!

 

 

(Czimbal Gyula felvétele)

 

 

Lackfi János 1971-ben született Budapesten. József Attila-díjas költő, drámaíró, műfordító, egyetemi oktató. 
 

 

Fekete-fehér

 

Rossznak mondod a világot,
Mindig csak azt prédikálod:
Fogak, agyak: rothad minden,
Húzzunk a halálba innen!
Jónak mondod a világot:
A föld bűvös fénnyel áldott,
Csicsa lánggal szeretet
Tutujgatja lelkedet!

 

Kapualjban látsz egy koldust,
Rögtön tudod, élte volt dús,
Ám az aljasság, gonoszság
Szegényt, míg mozog, pofozzák!
Kapualjban látsz egy koldust,
Ösztönből is rája mordulsz,
Ő cseszte el, senki más,
Nyakad rá, hogy ő hibás!



Nem tudod, mi nyomja lelked,
Rosszkedv, front? Valaki feltett
Szándéka, száz apró tüskét
Üssön bőröd alá tüstént!
Nem tudod, mért lett jókedved,
Felhő, madár, pille repked,
Táncra nincs bár jó okod,
Minden sejted vigyorog!

 

Ember! önző vágy kormányoz,
Hogy kígyót-békát kiáltozz.
Mélyre süllyed el az érték,
Feljön a fos, naná, még szép!
Ember! önző vágy vezérel
Azonosulni vezérrel,
Zengni: vannak pötty hibák,
Mégis éden a világ!


Ragyoghat a nap az égen,
Allergiás vagy rá régen,
Ha nyákos eső csepergél,
Zöldülve föld alá mennél.
Kiragyog a nap az égen?
Ujjongsz: na, mit mondtam, kérem?
Ha savként mardos a fagy,
Begyújtasz: majd alább hagy!

 

Az örvendőt meg nem érted,
Azt szajkózod, gyáva féreg,
Megalkuszik AIDS-szel, rákkal,
Részvéttelen, ez is rávall!
A búsongót te nem érted,
Csak jeget látsz, sose léket,
S ha van is lék, nem lehet,
Hogy beléfúl egy gyerek!

 

Ne támadj a való ellen,
Van itt kín és van itt kellem,
Van itt epe, van itt méz is,
Tézis ellen antitézis.
Nézd együtt a szépet, rondát,
Láss jó lábat, rajta gombát...
Ne cukrozz, ne öklendezz:
A világ grépfrút-gerezd.