Lackfi János verse

Részletek

(Czimbal Gyula felvétele)

Lackfi János 1971-ben született Budapesten. József Attila-díjas költő, drámaíró, műfordító, egyetemi oktató. 
 

Fekete-fehér

Rossznak mondod a világot,
Mindig csak azt prédikálod:
Fogak, agyak: rothad minden,
Húzzunk a halálba innen!
Jónak mondod a világot:
A föld bűvös fénnyel áldott,
Csicsa lánggal szeretet
Tutujgatja lelkedet!

Kapualjban látsz egy koldust,
Rögtön tudod, élte volt dús,
Ám az aljasság, gonoszság
Szegényt, míg mozog, pofozzák!
Kapualjban látsz egy koldust,
Ösztönből is rája mordulsz,
Ő cseszte el, senki más,
Nyakad rá, hogy ő hibás!

Nem tudod, mi nyomja lelked,
Rosszkedv, front? Valaki feltett
Szándéka, száz apró tüskét
Üssön bőröd alá tüstént!
Nem tudod, mért lett jókedved,
Felhő, madár, pille repked,
Táncra nincs bár jó okod,
Minden sejted vigyorog!

Ember! önző vágy kormányoz,
Hogy kígyót-békát kiáltozz.
Mélyre süllyed el az érték,
Feljön a fos, naná, még szép!
Ember! önző vágy vezérel
Azonosulni vezérrel,
Zengni: vannak pötty hibák,
Mégis éden a világ!

Ragyoghat a nap az égen,
Allergiás vagy rá régen,
Ha nyákos eső csepergél,
Zöldülve föld alá mennél.
Kiragyog a nap az égen?
Ujjongsz: na, mit mondtam, kérem?
Ha savként mardos a fagy,
Begyújtasz: majd alább hagy!

Az örvendőt meg nem érted,
Azt szajkózod, gyáva féreg,
Megalkuszik AIDS-szel, rákkal,
Részvéttelen, ez is rávall!
A búsongót te nem érted,
Csak jeget látsz, sose léket,
S ha van is lék, nem lehet,
Hogy beléfúl egy gyerek!

Ne támadj a való ellen,
Van itt kín és van itt kellem,
Van itt epe, van itt méz is,
Tézis ellen antitézis.
Nézd együtt a szépet, rondát,
Láss jó lábat, rajta gombát...
Ne cukrozz, ne öklendezz:
A világ grépfrút-gerezd.