Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Süveg Szilvia: G-string

Fotó: a szerző archívuma

A te idődben már bugyiforradalom volt, eltűntek a hatalmas térdig érő alsók, de ilyenről azért nem is álmodtál.

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Hat alma

Fotó: Zanati Réka

Felmásztam az egyik legnagyobb almafára, pont arra, amely a kert közepén állott. Leültem a törzshöz közel, egy erős ágra, majd leszakítottam egy almát. Beleharaptam.

Bővebben ...
Műfordítás

Santiago Rodas versei (f. Zahorecz Eszter)

Fotó: A szerző archívuma

A telepen / azt beszélik, hogy / valaki egymillió pesót talált / a szemétben

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Days Past Ovulation

Fotó: a szerző archívuma

Azt hitték, valami komoly bajunk van, amiatt utazgatunk folyton ide. Aztán amikor elmondtuk nekik, mi a dörgés, egyikük azt mondta, hogy menjünk el cigányasszonyhoz, mert biztos valami rontás okozza a dolgot. Volt, hogy mindketten nevettünk a hasonlókon, ma már azt sem tudom, mit gondoljak.

Bővebben ...
Műfordítás

Thomas Pynchon (f. Greskovits Endre): Ellenfényben

Még a kilencvenes évek végén, amikor a Drakula című regény miatt a vámpírizmus divatba jött, és ez lehetővé tette, hogy a vérszívók nyilvánosan engedelmeskedjenek az ösztöneiknek, Miskolci rájött, hogy egyáltalán nincs egyedül az elfajult ízlésével, hanem egy egészen kiterjedt közösség tagja. A budapesti telefonhálózat egy részét nyilvánvalóan ezeknek a hæmatofágoknak tartották fenn.

Bővebben ...
Költészet

Vasas Tamás: Orosz rulett

Fotó: A szerző archívuma

kis rózsaszín tütü a FAO Schwarzban

Bővebben ...
Költészet

Berényi Sarolta versei

Fotó: Szabó Róbert

viharban futott haza a mamám, / nehogy a lányát elkapja a ború

Bővebben ...
Műfordítás

Juli Zeh (f. Nádori Lídia): Nem egyezkedő tárgyalás

Fotó: Peter von Felbert

De nem tudja, mi a helyes válasz, és ettől a körül­ménytől annyira megijed, mintha ebben a pillanatban tűnne fel neki először, hogy valami alapvetően megválto­zott az életében. Mia világában ugyanis minden kérdésre létezett válasz, pontosabban kérdésenként csak egy helyes válasz létezett. Ami viszont nem létezett: olyan helyzetek, amikor úgy érezte, meleg víz lötyög a fejében.

Bővebben ...
Próza

Oravecz Imre: Alkonynapló II. (részlet)

Fotó: Szilágyi Lenke

Az érsebész pangó vérű lábvisszerembe szúrja az injekciós tűt, és valami oldatot fecskendez bele, mialatt megosztja velem nemzethalál-vízióját. Az érfal a kezelés következtében begyullad, összetapad, és állítólag teljesen felszívódik. Hetente ismétli majd, mert több ilyen erem van. Kivéve, ha látomása hamarosan beigazolódik, mert akkor nincs értelme az egésznek.

Bővebben ...
Költészet

Purosz Leonidasz: Jóslat, átszállással

Fotó: A szerző archívuma

megjavítani vagy / megsemmisíteni vagy legalább / eltitkolni Gerda elől

Bővebben ...
Költészet

Jakab-Balogh Lilla versei

Fotó: Bánkövi Dorottya

A terapeutám szerint apakomplexus. / Apám szerint a terápia hülyeség

Bővebben ...

Celler Kiss Tamás versei

kezdeti suta kézmozdulataim nem alakultak át. / a rutinos bizonytalanság rajtad – próbababán a / ruha – rajtam viszont sehogysem. // amikor egy nyolcórás buszutat végiggondolkodtam / rólad. mert nem volt wifi, mert le volt kapcsolva a / villany, és buszban aludni sohasem tudtam. odakint / állólámpák vonultak, bent valami olcsó mulatós szólt.

 

Celler Kiss Tamás 1995-ben született Verbászon. Sinkó-díjas költő, a Híd Kör tagja, az Újvidéki Egyetem hallgatója. Első kötete Anyaméh címmel látott napvilágot a zEtna Kiadó gondozásában, 2015-ben.

 

 

a lényeg alatt a por

 

úgy akarok jelen lenni, mint a

kimondott vallomásban a lélegzés.

 

különben nem vagyok fontos.

egyszer mondtam valamit, ami

súlyosabb volt, mint a lelkem,

ettől megkönnyebbültem, és ennyi.

 

utána hallgatnom kellett volna.

mint egy nyugodt bölcs a némsági

fogadalomban, csak a légzésemre figyelni.

 

valahogy így képzelem – egy sötét zsákban

tüdő  nélkül –  a megnyugvást.

 

 

 és menekülni            

 

kezdeti suta kézmozdulataim nem alakultak át.

a rutinos bizonytalanság  rajtad –  próbababán a

ruha – rajtam viszont sehogysem.

 

amikor egy nyolcórás buszutat végiggondolkodtam

rólad. mert nem volt wifi, mert le volt kapcsolva a

villany, és buszban aludni sohasem tudtam. odakint

állólámpák vonultak,  bent valami olcsó mulatós szólt.

 

vagy amikor a postán beálltam annak a rohadt

hosszú sornak a végére [...]

de menekülni azt mindig tudtam. előled is végig,

majd végleg, még mielőtt a szeretethiány – ami bennem

általános és tárgytalan – tényleg tönkretett volna téged.