Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Sarnyai Benedek: zájed

Fotó: a szerző archívuma

Amíg helyet keresek az érkezési csarnokban, azon tűnődöm, hogy hívják Anna szüleit. Két éve vagyunk együtt, még egyszer sem találkoztam velük. Ismerem az arcukat, annyiszor láttam a profilképüket, hogy a Jóisten is beleunhatott a számolásba. De hogy hívják őket?

Bővebben ...
Próza

Nagy Olivér Ábel rövidprózái

Fotó: a szerző archívuma

azt hogy minden talalkozas semmilyen

nem csinalunk semmit

a beszelgetesek is csak ures fecsegesek

Bővebben ...
Próza

Sándor Anna Viola: Nem beszélünk soha

Fotó: a szerző archívuma

Az apja akkoriban éjjelente a fülembe duruzsolt, ne is álmodjak róla, sose fogom megtudni a titkát. Erősen hozzábújtam, ő átölelt, az apja érintését éreztem a bőrömön, a horkolása, a szemébe lógó haja, a karja, a szorítása mind az apjáé volt.

Bővebben ...
Műfordítás

Giulia Caminito (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Bársonylány

Fotó: Andrea Ottaviani

Vito úgy hitte, elkapott valami betegséget. Nem talált más észszerű magyarázatot arra, miért ébredt úgy egyik napról a másikra, hogy nem megy neki a verselés. Az ihlet, a ritmus, a szavak, az ötletek hiánya gyötrő volt, elméjének csendje pedig határtalan.

Bővebben ...
Költészet

Szamosvári Bence: bálnacet expressz

Fotó: Kiss A. Kriszta

bokáig letolja két és fél autóbusznyi / ámbráscet-jelmezét

Bővebben ...
Próza

Szilveszter Andrea: Láncszemek

Fotó: a szerző archívuma

Nagyanyám keze a spájzban pakolászik éppen, amikor anyám szeme megpillant egy üvegvázát. Semmit sem értek.

Bővebben ...

Celler Kiss Tamás versei

kezdeti suta kézmozdulataim nem alakultak át. / a rutinos bizonytalanság rajtad – próbababán a / ruha – rajtam viszont sehogysem. // amikor egy nyolcórás buszutat végiggondolkodtam / rólad. mert nem volt wifi, mert le volt kapcsolva a / villany, és buszban aludni sohasem tudtam. odakint / állólámpák vonultak, bent valami olcsó mulatós szólt.

 

Celler Kiss Tamás 1995-ben született Verbászon. Sinkó-díjas költő, a Híd Kör tagja, az Újvidéki Egyetem hallgatója. Első kötete Anyaméh címmel látott napvilágot a zEtna Kiadó gondozásában, 2015-ben.

 

 

a lényeg alatt a por

 

úgy akarok jelen lenni, mint a

kimondott vallomásban a lélegzés.

 

különben nem vagyok fontos.

egyszer mondtam valamit, ami

súlyosabb volt, mint a lelkem,

ettől megkönnyebbültem, és ennyi.

 

utána hallgatnom kellett volna.

mint egy nyugodt bölcs a némsági

fogadalomban, csak a légzésemre figyelni.

 

valahogy így képzelem – egy sötét zsákban

tüdő  nélkül –  a megnyugvást.

 

 

 és menekülni            

 

kezdeti suta kézmozdulataim nem alakultak át.

a rutinos bizonytalanság  rajtad –  próbababán a

ruha – rajtam viszont sehogysem.

 

amikor egy nyolcórás buszutat végiggondolkodtam

rólad. mert nem volt wifi, mert le volt kapcsolva a

villany, és buszban aludni sohasem tudtam. odakint

állólámpák vonultak,  bent valami olcsó mulatós szólt.

 

vagy amikor a postán beálltam annak a rohadt

hosszú sornak a végére [...]

de menekülni azt mindig tudtam. előled is végig,

majd végleg, még mielőtt a szeretethiány – ami bennem

általános és tárgytalan – tényleg tönkretett volna téged.