Hírlevél feliratkozás

Keresés

Folyó/irat/mentés

Kádár Fruzsina: Pályakezdés mesterfokon – 2025 szeptember-októberi lapszemle

Montázs: SZIFONline

A-tól Z-ig irodalmi folyóiratot nem sokszor böngész végig az ember, akkor sem, ha vérbeli bölcsész. Szomorú felismerés, letagadni aligha lehet, esetleg rendszeres Írók Boltjába járással kompenzálni. Egy vers, próza, esetleg tanulmány kedvéért képes vagyok egész lapszámok megvételére, hogy aztán időhiányt meg egyéb kifogásokat mormolva nagy eséllyel többet feléjük se nézzek. Pedig jó elmerülni egy-egy szerkesztői koncepció mikrokozmoszában, tüzetesen átrágni magam a különféle tematikus blokkokon, nyomdafriss megjelenéseken, sehol máshol fel nem lelhető szakmunkákon. Le kell lassulni kicsit, hogy élvezni lehessen a papíralapú folyóiratok világát – a lapszemléhez válogatva is valahol ezt az érzést igyekeztem nyakon csípni.

Bővebben ...
Költészet

Gyetvai Balázs: Lerakódás

Fotó: A szerző archívuma

a zuhany alatt / átfolyik lassan a jelenbe

Bővebben ...
Költészet

Ormay Lili Zsófia: Hegyek

Fotó: Pauline Villain

borostádon naplemente / szád sarkában fűvel benőtt út

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Endrey-Nagy Ágoston: Magyarázat

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Raphael Dagold versei (f. Murányi Zita)

https://www.raphaeldagold.com/

Amikor a fekete kis kecske vére lefolyik / a vágóhíd padlóján a parasztház mögött

Bővebben ...
Próza

Varga László Edgár: Iepuraș Béla

Fotó: Szentes Zágon

Csak az általános idő múlásával vált lassan nyilvánvalóvá, hogy az ő, a Iepuraș Béla ideje nem múlik többé. Nem gyűltek például tovább a szeme sarkában a szarkalábak. Ha hetekig nem mosta meg, akkor sem zsírosodott a haja, sőt nem is nőtt. Nem nőtt a körme sem, de ami igazán meglepte: nem nőttek többé a metszőfogai.

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Kiss Lóránt: Hasítás

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Silvia Avallone (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A keményszívű II.

Fotó: Giovanni Previdi

A Corso Italián hömpölygött a tömeg. A bárok neonfényei és a lampionok, a folyamatos, nagyhangú lárma, a fagyi-, ostya- és pizzaillat ébren tartotta a várost. Az izzadt turisták egymásra torlódtak, mindenki a Bovio térre igyekezett, hogy le ne maradjon a tűzijátékról. A türelmetlen sokaság elbágyasztott, elringatott. Hagytam magam sodorni.

Bővebben ...
Műfordítás

Silvia Avallone (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A keményszívű I.

Fotó: Giovanni Previdi

Folyamatosan beszéltünk, mégsem mondtunk semmit: csak a test számított, a magnetikus vonzású. Csiklandozásokból, ingerlésekből állt a nyelvünk, térdek és könyökök összekoccanásából. A kabócák ciripelése az ágak alkotta boltívből fülsértő volt, de csak növelte az érzést: itt akarunk maradni, ahol olyan erősen dübörög az élet, hogy az már súrolja a halhatatlanságot.

Bővebben ...
Próza

Tóth Vivien: Elefántsimogató (regényrészlet)

Fotó: Szokodi Bea

A többiekkel gyógyszerosztásnál koccintunk az újévre egy pohár vízzel. Még utoljára kinézek az utcára, ahonnan egyre több dudaszó szűrődik be.

Bővebben ...
Költészet

Vida Kamilla versei

Fotós: Sivák Zsófia

mindegy: a sznobokat az első könyvemben már úgyis elijesztettem!

Bővebben ...

Pál Sándor Attila versei

A tetemet felfedező ember, általában a / terület domináns embere, károgni kezdett / és 5-11 további embert hívott oda. A csapat / 10-20 percig hangosan károgott, majd lassan / elcsendesedtek és a területet uraló ember / kivételével elrepültek.

 

 

Pál Sándor Attila 1989-ben született Szankon. Költő, doktorandusz. Csupa sz-betűs helyhez kötődik: Szeged, Szekszárd, Szentendre. Első kötete 2013-ban jelent meg Pontozó címmel a JAK gondozásában. Jelenleg új kötetén dolgozik. 2015-ben Móricz-ösztöndíjat kapott.

 

 

Virrasztóének

 

A fényes nap immár elnyugodott,

amit ismerek a földön, sötétben maradt.

 

Kicsiny lámpám fénye küzd csak a

feketeség szélén.

 

Miután eloltom, a szemem lassan

szokik hozzá a fénytelenséghez.

 

Minden állat rendelt nyugalmára tér.

 

A fáradtak megkönnyebbülnek.

 

Én számba veszem a szeretteimet.

 

Kezeim összekulcsolása megnyugtat.

 

Mi van, ha csak én hallom a gondolataimat.

 

A pontos, tiszta hajnal derengése a szemembe ég.

 

 

Az árva asszony balladája

 

Nyöszörgő hangra lett figyelmes egy hajléktalan,

és a hang forrását követve megtalálta hamarosan.

Már kórházban van. A nyomozás folyamatban.

 

 

Vándorének

 

Elköltözni a második otthonodból, egy déli városból, a szülőfalud után.

Állni az üres lakásban.

Mint kukoricásban, sebes arccal átvágni egy szobányi bezsákolt ruhán.

Kilépni az erkélyre. Gyönyörködni a tájban.

 

 

Halotti búcsúztató

 

A temetés, vagyis az, hogy a halott

ember körül összegyűlnek fajtársai,

igen elterjedt magatartás.

 

A kutatók úgy gondolják, hogy az

emberek fajtársuk halálából, annak

okaiból tanulnak.

 

A tetemet felfedező ember, általában a

terület domináns embere, károgni kezdett

és 5-11 további embert hívott oda. A csapat

10-20 percig hangosan károgott, majd lassan

elcsendesedtek és a területet uraló ember

kivételével elrepültek.

 

 

Munkadal

 

A kövesútról letérve egy általam már

nem ismert úthálózat rendje. Lassú

követése a méltóságteljes óriásgépnek

a köhögő dízelautóval.

 

Makulátlanul fehér tanyafalak, fácáncsoport.

A kocsit megkergető kutyák, közben a félelem,

hogy eltaposunk egyet, hogy testvérem direkt

ráhúzza a kormányt.

 

Régi korok divatja szerinti, mára munkásruhává

átnevezett rongyok a testen. Végre egy akácerdő.

Meleg november.

 

Fejemben az út közben látott, határkőre szállt sólyom

vagy ölyv vagy héja vagy sas képe az egyik lapos közepén.

A meglepő szárnyfesztáv, a szenvtelensége.

Kezeimen olajos kesztyűpár.

 

A szűrt fényben távolabb üvölt a láncfűrész, mint

egy kiszenvedő vadállat. Az erdő zeng, elnyugszik,

reccsenések, a dőlés riasztó hangereje.

Ropogó avar.

 

Betolakodás a sajátba. A testvérem közli, hogy

enyém a legalantasabb munka, az általuk gondosan

mérlegelve kiválasztott, feldarabolt törzsek, vastagabb

ágak pótkocsira hordása. A magamé.

 

Nincs sietség, nincs miért szólni. Apámék távolabb.

Este a bortól zsongó fejemben visszhangzik a fák üvöltése.