Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom?

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: A tetem

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Bezártam az ajtót, és visszamentem Jánoshoz. A borzot már kitette a földre. Ásni kezdtem. Nehezen adta magát az agyagos talaj. Olykor egy-két gyökeret is el kellett vágnom, de azért rövidesen elkészült a verem. János a talpával belökte a tetemet a gödörbe, aztán elkérte az ásót.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – François Villon: A rossz pénz balladája

Montázs: Petit Palais, musée des Beaux-arts de la Ville de Paris, 'White Polypous Thing' by deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”[1]

Bővebben ...
Próza

Kovács Eleonóra: Fényerősség

Fotó: Váradi Sándor

Honnan érkezik a fény, amit érzékel a szemem, és látom azokat a faágakat is, amelyek a legmagasabban helyezkednek el, noha nem világít a hold, a zseblámpa, a villanykörte? Egyelőre nem tudom a választ. Éles kürtszó hallatszik. Távoli hangszóróból árad. Jelzi, hogy most ér véget a scsavija. A kutyák már nem figyelnek az éles hangra. Amikor először hallották, zavarta őket a magas hangsáv. Lehet, hogy egy vadászgép repült valahol, ezért hirdettek scsaviját.

Bővebben ...
Költészet

Závada Péter: Világos körülmények

Fotó: Máté Péter / Jelenkor

Kezünk közt eltévedt túrázók / utolsó életjelei egy térképen, melyet nem mi rajzoltunk, de rátaláltunk, / és most utólag felelősséggel tartozunk értük. 

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Lars (részlet)

Fotó:

Az utóbbi időben leginkább egyedül megyek az erdőbe. De csak ősszel és télen. Tudniillik allergiás vagyok minden gazra. Tavasszal egyenesen gyűlölöm a természetet. Nem azért, mert tüsszentenem kell és bedugul az orrom, hanem azért, mert ilyenkor nem mehetek. Télen meztelenek a fák. Önmagukkal azonosak, nem takarja ki őket semmi.

Bővebben ...
Költészet

Kabdebon János versei

Fotó: A szerző archívuma.

Vágd ki a nyelvem, / Roppantsd pozdorja gerincem, / Hadd legyek lárva

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: Az ünnepek után

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Az úrnők és urak kocsikról szemlélték a fennforgást, a sunyi zsebtolvaj pedig épp egy gondolataiba merülő férfi nyomába eredt. A kép jobb alsó sarkában egy hosszú bajszú, fekete ruhás rendőr szemlézte a terepet… Akárhányszor beszélt róla, János minden alkalommal ugyanazokat a szereplőket nevezte meg kedvenceiként, és hosszan méltatta a festő kompozíciós technikáját.

Bővebben ...
Költészet

Szabolcsi Alexander versei

Fotó: Konkol Máté

A versbe bele kell halni, vagy mintha / ezt érezném, ezt tanultam volna valakitől, / férfiak négyszemközti beszéde, / hogy a vers egy csapóajtó, hátsóablak / amin ki és bemászni lehet csupán

Bővebben ...

Pál Sándor Attila versei

A tetemet felfedező ember, általában a / terület domináns embere, károgni kezdett / és 5-11 további embert hívott oda. A csapat / 10-20 percig hangosan károgott, majd lassan / elcsendesedtek és a területet uraló ember / kivételével elrepültek.

 

 

Pál Sándor Attila 1989-ben született Szankon. Költő, doktorandusz. Csupa sz-betűs helyhez kötődik: Szeged, Szekszárd, Szentendre. Első kötete 2013-ban jelent meg Pontozó címmel a JAK gondozásában. Jelenleg új kötetén dolgozik. 2015-ben Móricz-ösztöndíjat kapott.

 

 

Virrasztóének

 

A fényes nap immár elnyugodott,

amit ismerek a földön, sötétben maradt.

 

Kicsiny lámpám fénye küzd csak a

feketeség szélén.

 

Miután eloltom, a szemem lassan

szokik hozzá a fénytelenséghez.

 

Minden állat rendelt nyugalmára tér.

 

A fáradtak megkönnyebbülnek.

 

Én számba veszem a szeretteimet.

 

Kezeim összekulcsolása megnyugtat.

 

Mi van, ha csak én hallom a gondolataimat.

 

A pontos, tiszta hajnal derengése a szemembe ég.

 

 

Az árva asszony balladája

 

Nyöszörgő hangra lett figyelmes egy hajléktalan,

és a hang forrását követve megtalálta hamarosan.

Már kórházban van. A nyomozás folyamatban.

 

 

Vándorének

 

Elköltözni a második otthonodból, egy déli városból, a szülőfalud után.

Állni az üres lakásban.

Mint kukoricásban, sebes arccal átvágni egy szobányi bezsákolt ruhán.

Kilépni az erkélyre. Gyönyörködni a tájban.

 

 

Halotti búcsúztató

 

A temetés, vagyis az, hogy a halott

ember körül összegyűlnek fajtársai,

igen elterjedt magatartás.

 

A kutatók úgy gondolják, hogy az

emberek fajtársuk halálából, annak

okaiból tanulnak.

 

A tetemet felfedező ember, általában a

terület domináns embere, károgni kezdett

és 5-11 további embert hívott oda. A csapat

10-20 percig hangosan károgott, majd lassan

elcsendesedtek és a területet uraló ember

kivételével elrepültek.

 

 

Munkadal

 

A kövesútról letérve egy általam már

nem ismert úthálózat rendje. Lassú

követése a méltóságteljes óriásgépnek

a köhögő dízelautóval.

 

Makulátlanul fehér tanyafalak, fácáncsoport.

A kocsit megkergető kutyák, közben a félelem,

hogy eltaposunk egyet, hogy testvérem direkt

ráhúzza a kormányt.

 

Régi korok divatja szerinti, mára munkásruhává

átnevezett rongyok a testen. Végre egy akácerdő.

Meleg november.

 

Fejemben az út közben látott, határkőre szállt sólyom

vagy ölyv vagy héja vagy sas képe az egyik lapos közepén.

A meglepő szárnyfesztáv, a szenvtelensége.

Kezeimen olajos kesztyűpár.

 

A szűrt fényben távolabb üvölt a láncfűrész, mint

egy kiszenvedő vadállat. Az erdő zeng, elnyugszik,

reccsenések, a dőlés riasztó hangereje.

Ropogó avar.

 

Betolakodás a sajátba. A testvérem közli, hogy

enyém a legalantasabb munka, az általuk gondosan

mérlegelve kiválasztott, feldarabolt törzsek, vastagabb

ágak pótkocsira hordása. A magamé.

 

Nincs sietség, nincs miért szólni. Apámék távolabb.

Este a bortól zsongó fejemben visszhangzik a fák üvöltése.