Lesi Zoltán verse
- Részletek
(Bach Máté felvétele)
Lesi Zoltán 1982-ben született Sarkadon. Költő, műfordító, programozó. Budapesten és Bécsben él. A FISZ Horizontok világirodalmi sorozatának szerkesztője. 2016-ban Móricz Zsigmond Irodalmi Ösztöndíjban részesült.
Egyiptom
Egyiptomban éltünk néhány hétig az Arab tavasz
előtt. Kairóban egy rikkancs ébresztett minden
reggel. Az ajtónk előtt elkiáltotta magát:
Jeruzsálem, kelj fel és állj a magaslatra, lásd
a gyönyörűséget, mely jő már az uradtól neked.
Egy ideig csak az ablakot néztük, amint beköltözött
hozzánk a fény. Szegények voltunk, mint két
testvér, akik csak látogatóba jöttek. Reggelire
szeltünk a kenyerünkre hagymakupolát, mézzel
a legfinomabb, de ahhoz ilyenkor hozzájutni
képtelenség. Az erkélyen időztünk még kicsit,
néztük az árusokat, amint szekereikkel körbeölelik
a teret. Mi is beálltunk közéjük, kipakoltuk
mózeskosarainkat és az igazi megtérésről
osztogattunk cédulákat. Nem voltak drágák
és az emberek elhitték, ha megtérnek, akkor
könnyű életük lesz. Néhány mohó turistát
sikerült elcsábítani a Vörös-tengerhez,
velük együtt nézzük a vizet, amint szétválik.
Nem hittünk a szemünknek, mégis átkeltünk
a keskeny napsütötte sávon, de most már
nem állhattuk meg, hiába kerülgetett minket
a pánik. Kettőnk közül a szótlanabb felállt
egy sziklára és be nem állt a szája. Kérte,
hogy jól viselkedjünk, mert ő ismeri az utat,
de felsőbb utasításra nem mutathatja meg
mindenkinek. Eltévedtünk egy sivatagban,
aminek még a nevét se tudom. A turisták
már szerettek volna visszamenni, hogy elérjék
a repülőiket, de nem tudtunk rajtuk segíteni.
