Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Karácsony Orsolya: Fészekrakás

Fotó: A szerző archívuma

Átrendezzük a semmit, / nézzük ahogy mozog

Bővebben ...
Műfordítás

Christianne Goodwin (f. Princes Beáta): Nagymamavers

Fotó: Félegyházi-Vigh Tamás

De hogy hibáztatnám őket? / Rémes ennek a versnek / az akusztikája

Bővebben ...
Próza

Kovács Adél Jenifer: Ködöt lélegzek (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

felemelem a bal lábamat, hogy kilépjek a bugyiból, megtántorodok, de nem esek el. a vizes talpamra homokos föld tapadt. mint a fogfájás, ahogy az idegen át egyenesen az állkapocsba, az egész arcba, az egész fejbe hasít, úgy villódznak előttem a képek.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Kádár Fruzsina: Pályakezdés mesterfokon – 2025 szeptember-októberi lapszemle

Montázs: SZIFONline

A-tól Z-ig irodalmi folyóiratot nem sokszor böngész végig az ember, akkor sem, ha vérbeli bölcsész. Szomorú felismerés, letagadni aligha lehet, esetleg rendszeres Írók Boltjába járással kompenzálni. Egy vers, próza, esetleg tanulmány kedvéért képes vagyok egész lapszámok megvételére, hogy aztán időhiányt meg egyéb kifogásokat mormolva nagy eséllyel többet feléjük se nézzek. Pedig jó elmerülni egy-egy szerkesztői koncepció mikrokozmoszában, tüzetesen átrágni magam a különféle tematikus blokkokon, nyomdafriss megjelenéseken, sehol máshol fel nem lelhető szakmunkákon. Le kell lassulni kicsit, hogy élvezni lehessen a papíralapú folyóiratok világát – a lapszemléhez válogatva is valahol ezt az érzést igyekeztem nyakon csípni.

Bővebben ...
Költészet

Gyetvai Balázs: Lerakódás

Fotó: A szerző archívuma

a zuhany alatt / átfolyik lassan a jelenbe

Bővebben ...
Költészet

Ormay Lili Zsófia: Hegyek

Fotó: Pauline Villain

borostádon naplemente / szád sarkában fűvel benőtt út

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Endrey-Nagy Ágoston: Magyarázat

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Raphael Dagold versei (f. Murányi Zita)

https://www.raphaeldagold.com/

Amikor a fekete kis kecske vére lefolyik / a vágóhíd padlóján a parasztház mögött

Bővebben ...
Próza

Varga László Edgár: Iepuraș Béla

Fotó: Szentes Zágon

Csak az általános idő múlásával vált lassan nyilvánvalóvá, hogy az ő, a Iepuraș Béla ideje nem múlik többé. Nem gyűltek például tovább a szeme sarkában a szarkalábak. Ha hetekig nem mosta meg, akkor sem zsírosodott a haja, sőt nem is nőtt. Nem nőtt a körme sem, de ami igazán meglepte: nem nőttek többé a metszőfogai.

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Kiss Lóránt: Hasítás

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...

Lesi Zoltán verse

Egyiptomban éltünk néhány hétig az Arab tavasz / előtt. Kairóban egy rikkancs ébresztett minden / reggel. Az ajtónk előtt elkiáltotta magát: / Jeruzsálem, kelj fel és állj a magaslatra, lásd / a gyönyörűséget.

 

(Bach Máté felvétele)

 

Lesi Zoltán 1982-ben született Sarkadon. Költő, műfordító, programozó. Budapesten és Bécsben él. A FISZ Horizontok világirodalmi sorozatának szerkesztője. 2016-ban Móricz Zsigmond Irodalmi Ösztöndíjban részesült.

 

 

Egyiptom

 

Egyiptomban éltünk néhány hétig az Arab tavasz

előtt. Kairóban egy rikkancs ébresztett minden

reggel. Az ajtónk előtt elkiáltotta magát:

Jeruzsálem, kelj fel és állj a magaslatra, lásd

a gyönyörűséget, mely jő már az uradtól neked.

Egy ideig csak az ablakot néztük, amint beköltözött

hozzánk a fény. Szegények voltunk, mint két

testvér, akik csak látogatóba jöttek. Reggelire

szeltünk a kenyerünkre hagymakupolát, mézzel

a legfinomabb, de ahhoz ilyenkor hozzájutni

képtelenség. Az erkélyen időztünk még kicsit,

néztük az árusokat, amint szekereikkel körbeölelik

a teret. Mi is beálltunk közéjük, kipakoltuk

mózeskosarainkat és az igazi megtérésről

osztogattunk cédulákat. Nem voltak drágák

és az emberek elhitték, ha megtérnek, akkor

könnyű életük lesz. Néhány mohó turistát

sikerült elcsábítani a Vörös-tengerhez,

velük együtt nézzük a vizet, amint szétválik.

Nem hittünk a szemünknek, mégis átkeltünk

a keskeny napsütötte sávon, de most már

nem állhattuk meg, hiába kerülgetett minket

a pánik. Kettőnk közül a szótlanabb felállt

egy sziklára és be nem állt a szája. Kérte,

hogy jól viselkedjünk, mert ő ismeri az utat,

de felsőbb utasításra nem mutathatja meg

mindenkinek. Eltévedtünk egy sivatagban,

aminek még a nevét se tudom. A turisták

már szerettek volna visszamenni, hogy elérjék

a repülőiket, de nem tudtunk rajtuk segíteni.