Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Márton Evelin: Öt hegy, öt templom

Fotó: Onda Péter

A nádas megnyílik hamaroson, s az én kóborjaim kijőnek a homályból. Őnekik viszed azt, amit küldök – mondta az Úr és gyöngéd lökdöséssel jelezte Vendelnek, hogy induljon izibe, mert idő van.

Bővebben ...
Próza

Szerényi-Bartók Tamás: Szíverősítő (regényrészlet)

Fotó: Urbán Ádám

Mészkőpor és füstölő szaga keveredett odabent, és mindennek volt egyfajta otthonos mocskossága, de nem erre, még csak nem is a tanár szavaira emlékszem a legélénkebben, hanem egy lányra.

Bővebben ...
Próza

Ádám Szilamér: Hallod ezt? Csend

Fotó: a szerző archívuma

Kinyitotta a méhesház ajtaját, kihúzogatta a kaptárokat, de semmi. Végignézte az egészet, mind a három sort lentről felfelé, majd újra, és mivel nem hitt a szemének, még egyszer, harmadjára is.

Bővebben ...
Költészet

Rieder Anna Róza versei

Fotó: Berta Réka

én isteni parancsot soha meg nem tagadtam

Bővebben ...
Próza

Hegedűs Márton: Meccs

Fotó: a szerző archívuma

A létravértesi középpályás előre ívelte a labdát, és a B középből – a beton lelátóról – mind a tizenhat ultra egy emberként üvöltött, amint az ellenfél fürge hetese levette az elérhetetlennek tűnő labdát, centikkel az oldalvonal mellett, és megtolta a lihegő Laci mellett.

Bővebben ...
Költészet

Pocsai János versei

Fotó: Nádas Mátyás

emlékszagú molyok őrzik / a ki nem mondott nevet.

Bővebben ...
Próza

Magyary Ágnes: Regény

Fotó: morpho

Amit fontosnak tartanak az emberek a megtörtént eseményekből, az banális részlet; és ami életbevágó, azon könnyed eleganciával átsiklanak. Ezért is olyan nehéz kihámozni a valóság sarokköveit. Persze, ha a rendőrségnek lenne hozzáférése a titkosszolgálat adataihoz, akkor minden sokkal könnyebb lenne, de a városállamban nem volt cél, hogy a rendőrségnek könnyebb legyen.

Bővebben ...
Költészet

Wölfl-Molnár Eszter versei

Fotó: Nagy Viktor

Túl sokáig volt a bordák mögött

Bővebben ...
Próza

Vince András: Adamec (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Mi itt a Magyar Televízióban megpróbálunk fenntartani bizonyos civilizált viselkedési kereteket, például légyszívessel kezdjük a mondatot. De még véletlenül se gondold azt, váltott át kioktató tegezésbe, hogy te szívességet teszel bárkinek is, ha végrehajtasz egy kérést. Ez csak annyit jelent, hogy nem vagyunk végtelenül tahók. Mi így adjuk ki a parancsot.

Bővebben ...
Költészet

Ecsedi Borbála versei

Fotó: Vigh Levente

Nehéz gyökerek fognak / nem engednek át a határon

Bővebben ...

Szeles Judit versei

Elkezdtünk távolodni a parttól / az ismeretlen vizek felé. / Ahogy elkezdtél távolodni tőlem, / úgy növekedtek a hullámok, / és tengeribeteg lettem. / Hiányozni kezdett a testi közelség, / és hőhullámok leptek meg. / Lehullott a fátyol a szememről: / láttam távolodásodat, / ahogy a hajó elhagyja a kikötőt. / És nem lehet már megállítani.

 

(Áfra János felvétele)

 

Szeles Judit 1969-ben született Csengeren. Költő, műfordító. 2003 óta a svédországi Strömstad városában él. Első kötete Ilyen svéd címmel látott napvilágot a FISZ gondozásában 2015-ben.

 

 

Tengerészkönyv

 

Több mint egy tucat hajón szolgáltál

a hetvenes és nyolcvanas években.

Mindig más mondta meg,

hogy mit csinálj.

A matróznak önálló gondolatai

nem lehettek.

Mindig más rakta eléd az ételt,

neked nem kellett karodat sem lendítened,

csak talán ha bűntetésből nem

adták a kezedbe a krumplipucolót,

vagy éjszaka a drótkefét,

hogy súrold vele a fedélzetet,

az a gonosz elsőtiszt,

aki mindenkinek az agyára ment.

Parancsra mindent,

mégha szitkozódva is,

meg kellett tenned.

Parancsra enned,

innod, kefélned.

Ha hajnalban keltél,

és elképesztően sima, tükörfényes

volt a tenger,

lámpádnál halkan kortyolgattad

a forró kávét vagy kakaót,

gondoltál néha a szabadságon

megismert fekete lányra,

aki Mombasában várt széttárt lábakkal.

Annyi idő maradt csak az ábrándozásra,

amit három korty fekete megivása alatt lehetett.

Újabb parancs jött,

most a kapitánytól.

Irányt tartani.

A kis könyvecske, a tengerész  munkakönyv,

amiben minden hajó neve tételesen szerepelt,

nem került elő soha.

Kerestük pedig,

a bizonyítékot,

hogy léteztél,

éltél az alatt a húsz év alatt.

De az a tengergészkönyv valahol mélyen

a sublótban

sok kacat között

elveszett.

 

 

Távolodás, lassan

 

Elkezdtünk távolodni a parttól

az ismeretlen vizek felé.

Ahogy elkezdtél távolodni tőlem,

úgy növekedtek a hullámok,

és tengeribeteg lettem.

Hiányozni kezdett a testi közelség,

és hőhullámok leptek meg.

Lehullott a fátyol a szememről:

láttam távolodásodat,

ahogy a hajó elhagyja a kikötőt.

És nem lehet már megállítani.

Nem esett jól a sör,

amit elém tettél a bárban,

inkább valami erősebbet kellett volna inni.,

hogy  elmúljon az émelygés.

Senki nem tudott már egyenesen menni.

A bárban csörögtek az üvegek

egy-egy hullám becsapódásakor.

Oldalról kaptuk az erős ringatózást.

Oldalról vált el kezed a kezemtől.

Nem integettél, csak azt mondtad:

nem lehet mindenki egyforma,

és mi nagyon is másformák voltunk.

Láttam magam előtt a kapitányt,

aki egyáltalán nem féltette a hajót.

Csak én féltettelek, nagyon is.

Túlságosan, mert féltem.

Nélküled nem megy előbbre a hajóm.

Zátonyra futok, léket kapok,

és a segítség talán túl messze van.

 

 

Kibábozódni

 

Egy kicsit megpiszkálni, megpöckölni

szelíden, megsúrolni a felszínt.

Megdörzsölni a valóságot.

Kibábozódni. Nagyon nehéz.

Az amnézia sértődöttséggel is jár.

Lefejteni a tartósítószerekbe áztatott

burkot, a burkát, a gézmúmiát.

Felfrissíteni egy-egy mély lélegzetvétellel

a sejtek buja tenyészetét. Nem lehet.

A védőcsomagolás finom, lehelletvékony.

De olyan erős, hogy szelidítéssel nem fakad fel.

Hiába is dörzsölnénk, a véredények mélyen

fut a fólia, a gézburok alatt.