Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Gyetvai Balázs: Lerakódás

Fotó: A szerző archívuma

a zuhany alatt / átfolyik lassan a jelenbe

Bővebben ...
Költészet

Ormay Lili Zsófia: Hegyek

Fotó: Pauline Villain

borostádon naplemente / szád sarkában fűvel benőtt út

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Endrey-Nagy Ágoston: Magyarázat

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Raphael Dagold versei (f. Murányi Zita)

https://www.raphaeldagold.com/

Amikor a fekete kis kecske vére lefolyik / a vágóhíd padlóján a parasztház mögött

Bővebben ...
Próza

Varga László Edgár: Iepuraș Béla

Fotó: Szentes Zágon

Csak az általános idő múlásával vált lassan nyilvánvalóvá, hogy az ő, a Iepuraș Béla ideje nem múlik többé. Nem gyűltek például tovább a szeme sarkában a szarkalábak. Ha hetekig nem mosta meg, akkor sem zsírosodott a haja, sőt nem is nőtt. Nem nőtt a körme sem, de ami igazán meglepte: nem nőttek többé a metszőfogai.

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Kiss Lóránt: Hasítás

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Silvia Avallone (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A keményszívű II.

Fotó: Giovanni Previdi

A Corso Italián hömpölygött a tömeg. A bárok neonfényei és a lampionok, a folyamatos, nagyhangú lárma, a fagyi-, ostya- és pizzaillat ébren tartotta a várost. Az izzadt turisták egymásra torlódtak, mindenki a Bovio térre igyekezett, hogy le ne maradjon a tűzijátékról. A türelmetlen sokaság elbágyasztott, elringatott. Hagytam magam sodorni.

Bővebben ...
Műfordítás

Silvia Avallone (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A keményszívű I.

Fotó: Giovanni Previdi

Folyamatosan beszéltünk, mégsem mondtunk semmit: csak a test számított, a magnetikus vonzású. Csiklandozásokból, ingerlésekből állt a nyelvünk, térdek és könyökök összekoccanásából. A kabócák ciripelése az ágak alkotta boltívből fülsértő volt, de csak növelte az érzést: itt akarunk maradni, ahol olyan erősen dübörög az élet, hogy az már súrolja a halhatatlanságot.

Bővebben ...
Próza

Tóth Vivien: Elefántsimogató (regényrészlet)

Fotó: Szokodi Bea

A többiekkel gyógyszerosztásnál koccintunk az újévre egy pohár vízzel. Még utoljára kinézek az utcára, ahonnan egyre több dudaszó szűrődik be.

Bővebben ...
Költészet

Vida Kamilla versei

Fotós: Sivák Zsófia

mindegy: a sznobokat az első könyvemben már úgyis elijesztettem!

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Ferencz Mónika: Hiszti

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Költészet

Taizs Gergő versei

Fotó: Pápai Zoltán

A cilinderben üregedő nyúl / orrcimpáján a tenger habjai

 

A fénykörön túl

A takarás roppant rendszerében
az emberek úgy változnak,
hogy elfelejtenek szólni róla.
Engem arra szánt az Úr,
hogy vágyni tanuljak,
de sosem tanított meg
jól feledni.
Határozott bizonytalansággal,
szó- és számkivetettségben,
a hallgatás szemhéjnyi zsákutcájában
sosem leszek igazán
egymagam,
fogadkozom,
és lehugyozom a gyanútlan csillagokat.

 

Paphos nélküled

Nyikorog a reggel, a kertkapu, a hintaszék –
minden határos valamivel.
Aztán az ellobbanó felhők.
Az anyag szenvedő szerkezete.
A cilinderben üregedő nyúl
orrcimpáján a tenger habjai.
De mi okozza a bolygók táncát,
az aritmiát a harangszóban,
amikor félrevered szívemet?

 

Taizs Gergő 1984-ben született Tatabányán. Verset ír.
 

Szeles Judit versei

Elkezdtünk távolodni a parttól / az ismeretlen vizek felé. / Ahogy elkezdtél távolodni tőlem, / úgy növekedtek a hullámok, / és tengeribeteg lettem. / Hiányozni kezdett a testi közelség, / és hőhullámok leptek meg. / Lehullott a fátyol a szememről: / láttam távolodásodat, / ahogy a hajó elhagyja a kikötőt. / És nem lehet már megállítani.

 

(Áfra János felvétele)

 

Szeles Judit 1969-ben született Csengeren. Költő, műfordító. 2003 óta a svédországi Strömstad városában él. Első kötete Ilyen svéd címmel látott napvilágot a FISZ gondozásában 2015-ben.

 

 

Tengerészkönyv

 

Több mint egy tucat hajón szolgáltál

a hetvenes és nyolcvanas években.

Mindig más mondta meg,

hogy mit csinálj.

A matróznak önálló gondolatai

nem lehettek.

Mindig más rakta eléd az ételt,

neked nem kellett karodat sem lendítened,

csak talán ha bűntetésből nem

adták a kezedbe a krumplipucolót,

vagy éjszaka a drótkefét,

hogy súrold vele a fedélzetet,

az a gonosz elsőtiszt,

aki mindenkinek az agyára ment.

Parancsra mindent,

mégha szitkozódva is,

meg kellett tenned.

Parancsra enned,

innod, kefélned.

Ha hajnalban keltél,

és elképesztően sima, tükörfényes

volt a tenger,

lámpádnál halkan kortyolgattad

a forró kávét vagy kakaót,

gondoltál néha a szabadságon

megismert fekete lányra,

aki Mombasában várt széttárt lábakkal.

Annyi idő maradt csak az ábrándozásra,

amit három korty fekete megivása alatt lehetett.

Újabb parancs jött,

most a kapitánytól.

Irányt tartani.

A kis könyvecske, a tengerész  munkakönyv,

amiben minden hajó neve tételesen szerepelt,

nem került elő soha.

Kerestük pedig,

a bizonyítékot,

hogy léteztél,

éltél az alatt a húsz év alatt.

De az a tengergészkönyv valahol mélyen

a sublótban

sok kacat között

elveszett.

 

 

Távolodás, lassan

 

Elkezdtünk távolodni a parttól

az ismeretlen vizek felé.

Ahogy elkezdtél távolodni tőlem,

úgy növekedtek a hullámok,

és tengeribeteg lettem.

Hiányozni kezdett a testi közelség,

és hőhullámok leptek meg.

Lehullott a fátyol a szememről:

láttam távolodásodat,

ahogy a hajó elhagyja a kikötőt.

És nem lehet már megállítani.

Nem esett jól a sör,

amit elém tettél a bárban,

inkább valami erősebbet kellett volna inni.,

hogy  elmúljon az émelygés.

Senki nem tudott már egyenesen menni.

A bárban csörögtek az üvegek

egy-egy hullám becsapódásakor.

Oldalról kaptuk az erős ringatózást.

Oldalról vált el kezed a kezemtől.

Nem integettél, csak azt mondtad:

nem lehet mindenki egyforma,

és mi nagyon is másformák voltunk.

Láttam magam előtt a kapitányt,

aki egyáltalán nem féltette a hajót.

Csak én féltettelek, nagyon is.

Túlságosan, mert féltem.

Nélküled nem megy előbbre a hajóm.

Zátonyra futok, léket kapok,

és a segítség talán túl messze van.

 

 

Kibábozódni

 

Egy kicsit megpiszkálni, megpöckölni

szelíden, megsúrolni a felszínt.

Megdörzsölni a valóságot.

Kibábozódni. Nagyon nehéz.

Az amnézia sértődöttséggel is jár.

Lefejteni a tartósítószerekbe áztatott

burkot, a burkát, a gézmúmiát.

Felfrissíteni egy-egy mély lélegzetvétellel

a sejtek buja tenyészetét. Nem lehet.

A védőcsomagolás finom, lehelletvékony.

De olyan erős, hogy szelidítéssel nem fakad fel.

Hiába is dörzsölnénk, a véredények mélyen

fut a fólia, a gézburok alatt.