Gothár Tamás verse
- Részletek
Gothár Tamás 1995-ben született Csíkszeredában, és ugyanott érettségizett a Joannes Kájoni Közgazdasági Iskolaközpontban. Ezt követően dolgozott zöldségárusként, raktárban, színházban és gyárban. Jelenleg Kolozsváron él. 2014-ben megnyerte a Helikon irodalmi pályázatát, azóta publikál verseket, rövidprózát és fordításokat, emellett a VersPlatform irodalmi oldal (versplatform.tumblr.com) főszerkesztője.
A házatok előtt
“Penészes falak között jobb híján
Fájdalmam beleüvöltöm a legmocskosabb, sötét sikátorokba.”
Téveszme – Lehunyja sok szemét a ház
1.
hogy ma este hova megyek,
nem számít. elveszek bármerre is,
mert lassan ráépülök az utcákra,
és a lámpákat nem gyújtja fel senki.
és hogy velem mérgezed-e magad,
az sem számít. színét veszti reggelre
úgyis a maradék, mert kutya vagy
és kutya vagyok: parancsszóra vadászunk.
én kitépek egy falatot belőled,
te meg a belőlem rágódsz egy cafaton,
tehát kitépek egy falatot magamból,
és rágódsz a magadból egy cafaton,
mert képtelenség, hogy a megfelelő
irányba fordítsuk a célkereszteket.
2.
a piskótaköves mellékutcákban
csak a tücskök kicsapongó utcazenéje,
és a külváros senki-parkjában
megszólal egy hegedű.
a kocsmafoltos pulóverek öltései közt
csak az őszi avar füstje,
és egy belvárosi megállóban
valaki párát ereget.
a vasúton túli szegénynegyedben
csak az égve felejtett régi gyárak.
és hátha pont most, vagy akár később –
bízunk benne szótlanul – mindent a maga
módján értékel a kancsi sors, és a vége
nélkül nem maradhat semmi sem.
3.
de végül is nem számít, hogy
mit látni a házatok előtt,
és mi dereng utcahosszat,
ha érted kiáltanak a falak,
és mégsem érti senki sem,
miért ilyen csendes minden.
4.
a három napos böjt a hallgatásé
a félre- és megértésé is egyben
a negyven napos már túl közel
engedi a határokat, de nem számít,
mert kulcsra zártad a gibraltár-szorost,
így nem tud felszabadítani senki sem.
