Gothár Tamás verse

Részletek

Gothár Tamás 1995-ben született Csíkszeredában, és ugyanott érettségizett a Joannes Kájoni  Közgazdasági Iskolaközpontban. Ezt követően dolgozott zöldségárusként, raktárban, színházban és gyárban. Jelenleg Kolozsváron él. 2014-ben megnyerte a Helikon irodalmi pályázatát, azóta publikál verseket, rövidprózát és fordításokat, emellett a VersPlatform irodalmi oldal (versplatform.tumblr.com) főszerkesztője.

A házatok előtt

“Penészes falak között jobb híján
Fájdalmam beleüvöltöm a legmocskosabb, sötét sikátorokba.”

Téveszme – Lehunyja sok szemét a ház

1.

hogy ma este hova megyek,

nem számít. elveszek bármerre is,

mert lassan ráépülök az utcákra,

és a lámpákat nem gyújtja fel senki.

és hogy velem mérgezed-e magad,

az sem számít. színét veszti reggelre

úgyis a maradék, mert kutya vagy

és kutya vagyok: parancsszóra vadászunk.

én kitépek egy falatot belőled,

te meg a belőlem rágódsz egy cafaton,

tehát kitépek egy falatot magamból,

és rágódsz a magadból egy cafaton,

mert képtelenség, hogy a megfelelő

irányba fordítsuk a célkereszteket.

2.

a piskótaköves mellékutcákban

csak a tücskök kicsapongó utcazenéje,

és a külváros senki-parkjában

megszólal egy hegedű.

a kocsmafoltos pulóverek öltései közt

csak az őszi avar füstje,

és egy belvárosi megállóban

valaki párát ereget.

a vasúton túli szegénynegyedben

csak az égve felejtett régi gyárak.

és hátha pont most, vagy akár később –

bízunk benne szótlanul – mindent a maga

módján értékel a kancsi sors, és a vége

nélkül nem maradhat semmi sem.

3.

de végül is nem számít, hogy

mit látni a házatok előtt,

és mi dereng utcahosszat,

ha érted kiáltanak a falak,

és mégsem érti senki sem,

miért ilyen csendes minden.

4.

a három napos böjt a hallgatásé

a félre- és megértésé is egyben

a negyven napos már túl közel

engedi a határokat, de nem számít,

mert kulcsra zártad a gibraltár-szorost,

így nem tud felszabadítani senki sem.