Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Gyetvai Balázs: Lerakódás

Fotó: A szerző archívuma

a zuhany alatt / átfolyik lassan a jelenbe

Bővebben ...
Költészet

Ormay Lili Zsófia: Hegyek

Fotó: Pauline Villain

borostádon naplemente / szád sarkában fűvel benőtt út

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Endrey-Nagy Ágoston: Magyarázat

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Raphael Dagold versei (f. Murányi Zita)

https://www.raphaeldagold.com/

Amikor a fekete kis kecske vére lefolyik / a vágóhíd padlóján a parasztház mögött

Bővebben ...
Próza

Varga László Edgár: Iepuraș Béla

Fotó: Szentes Zágon

Csak az általános idő múlásával vált lassan nyilvánvalóvá, hogy az ő, a Iepuraș Béla ideje nem múlik többé. Nem gyűltek például tovább a szeme sarkában a szarkalábak. Ha hetekig nem mosta meg, akkor sem zsírosodott a haja, sőt nem is nőtt. Nem nőtt a körme sem, de ami igazán meglepte: nem nőttek többé a metszőfogai.

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Kiss Lóránt: Hasítás

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Silvia Avallone (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A keményszívű II.

Fotó: Giovanni Previdi

A Corso Italián hömpölygött a tömeg. A bárok neonfényei és a lampionok, a folyamatos, nagyhangú lárma, a fagyi-, ostya- és pizzaillat ébren tartotta a várost. Az izzadt turisták egymásra torlódtak, mindenki a Bovio térre igyekezett, hogy le ne maradjon a tűzijátékról. A türelmetlen sokaság elbágyasztott, elringatott. Hagytam magam sodorni.

Bővebben ...
Műfordítás

Silvia Avallone (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A keményszívű I.

Fotó: Giovanni Previdi

Folyamatosan beszéltünk, mégsem mondtunk semmit: csak a test számított, a magnetikus vonzású. Csiklandozásokból, ingerlésekből állt a nyelvünk, térdek és könyökök összekoccanásából. A kabócák ciripelése az ágak alkotta boltívből fülsértő volt, de csak növelte az érzést: itt akarunk maradni, ahol olyan erősen dübörög az élet, hogy az már súrolja a halhatatlanságot.

Bővebben ...
Próza

Tóth Vivien: Elefántsimogató (regényrészlet)

Fotó: Szokodi Bea

A többiekkel gyógyszerosztásnál koccintunk az újévre egy pohár vízzel. Még utoljára kinézek az utcára, ahonnan egyre több dudaszó szűrődik be.

Bővebben ...
Költészet

Vida Kamilla versei

Fotós: Sivák Zsófia

mindegy: a sznobokat az első könyvemben már úgyis elijesztettem!

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Ferencz Mónika: Hiszti

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Költészet

Taizs Gergő versei

Fotó: Pápai Zoltán

A cilinderben üregedő nyúl / orrcimpáján a tenger habjai

 

A fénykörön túl

A takarás roppant rendszerében
az emberek úgy változnak,
hogy elfelejtenek szólni róla.
Engem arra szánt az Úr,
hogy vágyni tanuljak,
de sosem tanított meg
jól feledni.
Határozott bizonytalansággal,
szó- és számkivetettségben,
a hallgatás szemhéjnyi zsákutcájában
sosem leszek igazán
egymagam,
fogadkozom,
és lehugyozom a gyanútlan csillagokat.

 

Paphos nélküled

Nyikorog a reggel, a kertkapu, a hintaszék –
minden határos valamivel.
Aztán az ellobbanó felhők.
Az anyag szenvedő szerkezete.
A cilinderben üregedő nyúl
orrcimpáján a tenger habjai.
De mi okozza a bolygók táncát,
az aritmiát a harangszóban,
amikor félrevered szívemet?

 

Taizs Gergő 1984-ben született Tatabányán. Verset ír.
 

Gothár Tamás verse

a három napos böjt a hallgatásé / a félre- és megértésé is egyben / a negyven napos már túl közel / engedi a határokat, de nem számít, / mert kulcsra zártad a gibraltár-szorost, / így nem tud felszabadítani senki sem.

 

Gothár Tamás 1995-ben született Csíkszeredában, és ugyanott érettségizett a Joannes Kájoni  Közgazdasági Iskolaközpontban. Ezt követően dolgozott zöldségárusként, raktárban, színházban és gyárban. Jelenleg Kolozsváron él. 2014-ben megnyerte a Helikon irodalmi pályázatát, azóta publikál verseket, rövidprózát és fordításokat, emellett a VersPlatform irodalmi oldal (versplatform.tumblr.com) főszerkesztője.

 

 

A házatok előtt

 

Penészes falak között jobb híján
Fájdalmam beleüvöltöm a legmocskosabb, sötét sikátorokba.

Téveszme – Lehunyja sok szemét a ház

 

 

1.

 

hogy ma este hova megyek,

nem számít. elveszek bármerre is,

mert lassan ráépülök az utcákra,

és a lámpákat nem gyújtja fel senki.

 

és hogy velem mérgezed-e magad,

az sem számít. színét veszti reggelre

úgyis a maradék, mert kutya vagy

és kutya vagyok: parancsszóra vadászunk.

 

én kitépek egy falatot belőled,

te meg a belőlem rágódsz egy cafaton,

tehát kitépek egy falatot magamból,

és rágódsz a magadból egy cafaton,

 

mert képtelenség, hogy a megfelelő

irányba fordítsuk a célkereszteket.

 

 

2.

 

a piskótaköves mellékutcákban

csak a tücskök kicsapongó utcazenéje,

és a külváros senki-parkjában

megszólal egy hegedű.

 

a kocsmafoltos pulóverek öltései közt

csak az őszi avar füstje,

és egy belvárosi megállóban

valaki párát ereget.

 

a vasúton túli szegénynegyedben

csak az égve felejtett régi gyárak.

és hátha pont most, vagy akár később –

bízunk benne szótlanul – mindent a maga

 

módján értékel a kancsi sors, és a vége

nélkül nem maradhat semmi sem.

 

 

3.

 

de végül is nem számít, hogy

mit látni a házatok előtt,

és mi dereng utcahosszat,

ha érted kiáltanak a falak,

és mégsem érti senki sem,

miért ilyen csendes minden.

 

 

4.

 

a három napos böjt a hallgatásé

a félre- és megértésé is egyben

a negyven napos már túl közel

engedi a határokat, de nem számít,

mert kulcsra zártad a gibraltár-szorost,

így nem tud felszabadítani senki sem.