Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Rieder Anna Róza versei

Fotó: Berta Réka

én isteni parancsot soha meg nem tagadtam

Bővebben ...
Próza

Hegedűs Márton: Meccs

Fotó: a szerző archívuma

A létravértesi középpályás előre ívelte a labdát, és a B középből – a beton lelátóról – mind a tizenhat ultra egy emberként üvöltött, amint az ellenfél fürge hetese levette az elérhetetlennek tűnő labdát, centikkel az oldalvonal mellett, és megtolta a lihegő Laci mellett.

Bővebben ...
Költészet

Pocsai János versei

Fotó: Nádas Mátyás

emlékszagú molyok őrzik / a ki nem mondott nevet.

Bővebben ...
Próza

Magyary Ágnes: Regény

Fotó: morpho

Amit fontosnak tartanak az emberek a megtörtént eseményekből, az banális részlet; és ami életbevágó, azon könnyed eleganciával átsiklanak. Ezért is olyan nehéz kihámozni a valóság sarokköveit. Persze, ha a rendőrségnek lenne hozzáférése a titkosszolgálat adataihoz, akkor minden sokkal könnyebb lenne, de a városállamban nem volt cél, hogy a rendőrségnek könnyebb legyen.

Bővebben ...
Költészet

Wölfl-Molnár Eszter versei

Fotó: Nagy Viktor

Túl sokáig volt a bordák mögött

Bővebben ...
Próza

Vince András: Adamec (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Mi itt a Magyar Televízióban megpróbálunk fenntartani bizonyos civilizált viselkedési kereteket, például légyszívessel kezdjük a mondatot. De még véletlenül se gondold azt, váltott át kioktató tegezésbe, hogy te szívességet teszel bárkinek is, ha végrehajtasz egy kérést. Ez csak annyit jelent, hogy nem vagyunk végtelenül tahók. Mi így adjuk ki a parancsot.

Bővebben ...
Költészet

Ecsedi Borbála versei

Fotó: Vigh Levente

Nehéz gyökerek fognak / nem engednek át a határon

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Szocia

Fotó: Zanati Réka

Aztán szétestem. Volt olyan is. Nem szeretek róla beszélni, de ha így vizslatod, hát muszáj. Inkább hallgatok, az az egyszerűbb, kényelmes közöny, mint holmi fura nemet mondás. Így hordtak szét a hangyák, mindenki magának, a maga királynőjének, hátha utána homlokon csókolja őket.

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold: A szabadságról

Fotó: Ádám Gyula

zsörtölődsz reggeltől / estig, akár medve a hó nélküli teleken

Bővebben ...

Rhédey Gábor versei

Beteggé tettél, mikor / elvonultál partjaimról, / hogy még éhesebben / térj vissza. / Nincs ennyi pulyka az asztalon / és családi vígjáték a tévében. / Ideje újraírnunk a történelmet. / Nem fedeztél fel. Csak eltévedtél félúton.

 

(Sarvady Mátyás felvétele)

 

Rhédey Gábor 1985-ben született Budapesten. Költő, az ELTE BTK-n végzett magyar szakon. 2005 óta publikál különböző folyóiratokban. 2013-ban jelent meg Saját néző című verseskötete a FISZ gondozásában. Reklámszakemberként dolgozik.

 

 

Breach

 

Kezdődik a lemeztelenedés.

Többé nem működnek a csokicső,

a gyanta és a fekvenyomó trükkjei.

Határátlépés a biztonsági

szervek engedélyével ‒

felborított szennyestartó, kihúzott fiókok,

új felhasználó az operációs rendszerben.

A vele járó mámor,

mint két shot futás után.

Vége a felesleges köröknek,

szusszanhatunk a célban.

Újabb kísérlet, hogy

az ajtó befelé is nyílik-e?

A kikapcsolt tűzfal

processzoridőt spórol ‒

annyi várakozás után végre

kezdhetünk számolni egymással.

 

 

Gentleman

 

Példaképed a beérkezett férfi.

Jól áll neki a paypass életvitel.

Figyeled, ahogy liftezik a boldogság emeletei közt.

A nyarat Intimissimiben,

a telet Calzedoniában tölti ‒

van valami elegancia abban,

ahogy feltöri a szívek Wi-Fi kódját.

Borostája szénpor, a mosolya furmint.

Hatásos, mint egy moziplakát.

Higgadtsága lenyűgöz ‒ nem dudál rá

pitiánerségből a leállósávban rekedtekre.

Még az autójába is átülhetsz, mindenhol

van térereje. Ha rosszul alszik,

másnap kihagyja a fair trade kávét.

Meg nem mondanád, hogy túl van pár csődön.

Ahogy átlép rajtad, mindkét lába egyszerre éri a földet.

 

 

Hálaadás

 

Már volt egy életem, amikor megérkeztél.

Belső ökonómiám. Isteneim.

Az első gesztusod a hála volt.

Ez tetszett, ez az alázat.

Azt hittem, hogy majd közelebb

hozza az idegenségedet.

De téged csak az érdekelt,

amit máshonnan is megszerezhettél.

Nem új földet, hanem

új utat kerestél, az ígéretek felé.

Lassan meghódítottak a szükségleteid.

A hajótörésből ünnep lett,

üveggyöngyökért engedtem át

a terra incognitát.

Azóta is fojtogat

a puskapor szaga.

Beteggé tettél, mikor

elvonultál partjaimról,

hogy még éhesebben

térj vissza.

Nincs ennyi pulyka az asztalon

és családi vígjáték a tévében.

Ideje újraírnunk a történelmet.

Nem fedeztél fel. Csak eltévedtél félúton.

 

 

Haladék

 

Vak közlekedési lámpák.

Ki talál haza ebben az éjszakában?

Két pont közt a legrövidebb távolság

az egyenes.

Mégis kerülgetjük egymást,

mint egy sitcom párbeszédei.

Egy szuszra fogy el a levegő.

Ma nem lesz dráma,

de helyzetkomikum sem.

Hamarosan lejár a parkolójegyem.

Számolja valahol egy műhold,

hogy életünk során hány

percet töltünk tilosban?