Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Katie Kitamura (f. Dragon-Túry Melinda): Próbajáték

Fotó: Clayton Cubbit

Változatlanul mosolygott, már az elején felfigyeltem természetes vonzerejére, jó kisugárzására. De most láttam, hogy túl szabadon bánik vele. Nem úgy tűnt, mintha tisztában volna személyisége intenzitásával vagy azzal, hogy a világot, amelyben mozog, emberek lakják. Különösen ebben az értelemben volt még nagyon fiatal.

Bővebben ...
Műfordítás

Gabriela Adameșteanu (f. Szonda Szabolcs): Tökéletlen megoldások

Fotó: a szerző archívuma

Értsd jól, nem akarlak felbosszantani, de csupán te és a lányod nem nevezhetitek családnak magatokat!

Bővebben ...
Próza

Voloncs Attila: A bűvölők (részlet)

Fotó: a szerző archívuma

Valahogy köze van ennek ahhoz, hogy sohasem tudott olyan vérmesen forradalmár lenni, mint a barátai, régi ismerősök közt mindig visszafogottan jelezte a különvéleményét, mintha baloldaliságával nem akarta volna bántani azokat, akik igazán hisznek valamilyen rendes ostobaságban, vagy meg tudnak részegülni a nemzet szótól és a dicső múlt felemlegetésétől.

Bővebben ...
Költészet

Sebestyén Ádám versei

Fotó: Sebestyén Anna

Kikötőink, / a fagyizók, földszinti üzletek sorra bezártak

Bővebben ...
Próza

Sarnyai Benedek: zájed

Fotó: a szerző archívuma

Amíg helyet keresek az érkezési csarnokban, azon tűnődöm, hogy hívják Anna szüleit. Két éve vagyunk együtt, még egyszer sem találkoztam velük. Ismerem az arcukat, annyiszor láttam a profilképüket, hogy a Jóisten is beleunhatott a számolásba. De hogy hívják őket?

Bővebben ...
Próza

Nagy Olivér Ábel rövidprózái

Fotó: a szerző archívuma

azt hogy minden talalkozas semmilyen

nem csinalunk semmit

a beszelgetesek is csak ures fecsegesek

Bővebben ...
Próza

Sándor Anna Viola: Nem beszélünk soha

Fotó: a szerző archívuma

Az apja akkoriban éjjelente a fülembe duruzsolt, ne is álmodjak róla, sose fogom megtudni a titkát. Erősen hozzábújtam, ő átölelt, az apja érintését éreztem a bőrömön, a horkolása, a szemébe lógó haja, a karja, a szorítása mind az apjáé volt.

Bővebben ...

Rhédey Gábor versei

Beteggé tettél, mikor / elvonultál partjaimról, / hogy még éhesebben / térj vissza. / Nincs ennyi pulyka az asztalon / és családi vígjáték a tévében. / Ideje újraírnunk a történelmet. / Nem fedeztél fel. Csak eltévedtél félúton.

 

(Sarvady Mátyás felvétele)

 

Rhédey Gábor 1985-ben született Budapesten. Költő, az ELTE BTK-n végzett magyar szakon. 2005 óta publikál különböző folyóiratokban. 2013-ban jelent meg Saját néző című verseskötete a FISZ gondozásában. Reklámszakemberként dolgozik.

 

 

Breach

 

Kezdődik a lemeztelenedés.

Többé nem működnek a csokicső,

a gyanta és a fekvenyomó trükkjei.

Határátlépés a biztonsági

szervek engedélyével ‒

felborított szennyestartó, kihúzott fiókok,

új felhasználó az operációs rendszerben.

A vele járó mámor,

mint két shot futás után.

Vége a felesleges köröknek,

szusszanhatunk a célban.

Újabb kísérlet, hogy

az ajtó befelé is nyílik-e?

A kikapcsolt tűzfal

processzoridőt spórol ‒

annyi várakozás után végre

kezdhetünk számolni egymással.

 

 

Gentleman

 

Példaképed a beérkezett férfi.

Jól áll neki a paypass életvitel.

Figyeled, ahogy liftezik a boldogság emeletei közt.

A nyarat Intimissimiben,

a telet Calzedoniában tölti ‒

van valami elegancia abban,

ahogy feltöri a szívek Wi-Fi kódját.

Borostája szénpor, a mosolya furmint.

Hatásos, mint egy moziplakát.

Higgadtsága lenyűgöz ‒ nem dudál rá

pitiánerségből a leállósávban rekedtekre.

Még az autójába is átülhetsz, mindenhol

van térereje. Ha rosszul alszik,

másnap kihagyja a fair trade kávét.

Meg nem mondanád, hogy túl van pár csődön.

Ahogy átlép rajtad, mindkét lába egyszerre éri a földet.

 

 

Hálaadás

 

Már volt egy életem, amikor megérkeztél.

Belső ökonómiám. Isteneim.

Az első gesztusod a hála volt.

Ez tetszett, ez az alázat.

Azt hittem, hogy majd közelebb

hozza az idegenségedet.

De téged csak az érdekelt,

amit máshonnan is megszerezhettél.

Nem új földet, hanem

új utat kerestél, az ígéretek felé.

Lassan meghódítottak a szükségleteid.

A hajótörésből ünnep lett,

üveggyöngyökért engedtem át

a terra incognitát.

Azóta is fojtogat

a puskapor szaga.

Beteggé tettél, mikor

elvonultál partjaimról,

hogy még éhesebben

térj vissza.

Nincs ennyi pulyka az asztalon

és családi vígjáték a tévében.

Ideje újraírnunk a történelmet.

Nem fedeztél fel. Csak eltévedtél félúton.

 

 

Haladék

 

Vak közlekedési lámpák.

Ki talál haza ebben az éjszakában?

Két pont közt a legrövidebb távolság

az egyenes.

Mégis kerülgetjük egymást,

mint egy sitcom párbeszédei.

Egy szuszra fogy el a levegő.

Ma nem lesz dráma,

de helyzetkomikum sem.

Hamarosan lejár a parkolójegyem.

Számolja valahol egy műhold,

hogy életünk során hány

percet töltünk tilosban?