Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Klein Mari: Ágyban Prousttal

Fotó: a szerző archívuma

Újra meg újra felszítottad a tested, reggel hatig, amíg a maradék félsz ki nem rázkódott belőle. Míg ki nem világosodott. Mert akkor megbizonyosodtál: a denevérek már hazatértek, és bevackoltak a háztömb hasadékaiba.

Bővebben ...
Költészet

Gulisio Tímea versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Vasalt zoknival fojtják meg anyát

Bővebben ...
Próza

Bali Péter: take this longing

Fotó: a szerző archívuma

Mitteleuropa nem létezik, soha nem is létezett, a porosz nagyhatalmi törekvéseket melegítették újra egyfajta prémium kulturkampf díjcsomagként, melynek lényege annyi, hogy Németország (és a Volkswagen-konszern) neokoloniális törekvéseit támogassák.

Bővebben ...
Próza

Ambrus Máté: A forradalmár

Fotó: a szerző archívuma

Egyszer séta közben baljával belém karolt, a gangkorlát virágjainak rozsdás fémfonatán keresztül nézett az alattunk tátongó mélységbe, s amikor észrevette az udvar foltokban hiányos keramitburkolatát, megjegyezte, hogy az régen nem ilyen volt, a forradalomban szedték fel egy részét, hogy barikádot építsenek belőle.

Bővebben ...
Költészet

Szabó Imola Julianna versei

Fotó: A szerző archívuma

ne tudja senki / hogy nem érzel / csak megkönnyebbülést

Bővebben ...
Költészet

Bene Adrián: Kimérapalota

Fotó: A szerző archívuma

eltévedt bent egyszer egy kimérajaguár

Bővebben ...
Próza

Hegyi Damján: Jonatán a sakk-klub előtt

Fotó: a szerző archívuma

Közelebb lépett, figyelmesen kémlelte, mert nem hitt a szemének. Amit látott: egy kisujj legfelső ujjperce. Az ujjperc vége élénkpirosan vibrált, a köröm rajta olyan egészséges volt, mint egy most szüretelt gyümölcs.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Tóth-Csiki Zsuzsanna: „És formák eleven térfogata kitölt alkatot, kompozíciót” – januári, februári lapszemle

Montázs: SZIFONline

Egyik kedvenc szpotom Budapesten a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi könyvtára. Nem volt kérdés, hogy oda ülök majd be folyóiratokat olvasni, miután megkaptam a felkérést a szemlére.

Bővebben ...
Műfordítás

Billy Collins: Őrültek (f. Góz Adrienn)

Fotó: A szerző Facebook-oldala

Figyeltem, ahogy a versem a kocsma / homlokfalára száll

Bővebben ...
Költészet

Szegedi Dominika versei

Fotó: A szerző archívuma

Egy megfeszülő mellkas alatt él

Bővebben ...
Próza

Szirmai Panni: Szembogár

Fotó: a szerző archívuma

Zorka négyévesen látott egy vak koldust a piac mellett térdelni, a szemgolyója helyén fehér köd gomolygott. Látás helyett kenyérérét és aprópénzért rimánkodott.

Bővebben ...

Rhédey Gábor versei

Beteggé tettél, mikor / elvonultál partjaimról, / hogy még éhesebben / térj vissza. / Nincs ennyi pulyka az asztalon / és családi vígjáték a tévében. / Ideje újraírnunk a történelmet. / Nem fedeztél fel. Csak eltévedtél félúton.

 

(Sarvady Mátyás felvétele)

 

Rhédey Gábor 1985-ben született Budapesten. Költő, az ELTE BTK-n végzett magyar szakon. 2005 óta publikál különböző folyóiratokban. 2013-ban jelent meg Saját néző című verseskötete a FISZ gondozásában. Reklámszakemberként dolgozik.

 

 

Breach

 

Kezdődik a lemeztelenedés.

Többé nem működnek a csokicső,

a gyanta és a fekvenyomó trükkjei.

Határátlépés a biztonsági

szervek engedélyével ‒

felborított szennyestartó, kihúzott fiókok,

új felhasználó az operációs rendszerben.

A vele járó mámor,

mint két shot futás után.

Vége a felesleges köröknek,

szusszanhatunk a célban.

Újabb kísérlet, hogy

az ajtó befelé is nyílik-e?

A kikapcsolt tűzfal

processzoridőt spórol ‒

annyi várakozás után végre

kezdhetünk számolni egymással.

 

 

Gentleman

 

Példaképed a beérkezett férfi.

Jól áll neki a paypass életvitel.

Figyeled, ahogy liftezik a boldogság emeletei közt.

A nyarat Intimissimiben,

a telet Calzedoniában tölti ‒

van valami elegancia abban,

ahogy feltöri a szívek Wi-Fi kódját.

Borostája szénpor, a mosolya furmint.

Hatásos, mint egy moziplakát.

Higgadtsága lenyűgöz ‒ nem dudál rá

pitiánerségből a leállósávban rekedtekre.

Még az autójába is átülhetsz, mindenhol

van térereje. Ha rosszul alszik,

másnap kihagyja a fair trade kávét.

Meg nem mondanád, hogy túl van pár csődön.

Ahogy átlép rajtad, mindkét lába egyszerre éri a földet.

 

 

Hálaadás

 

Már volt egy életem, amikor megérkeztél.

Belső ökonómiám. Isteneim.

Az első gesztusod a hála volt.

Ez tetszett, ez az alázat.

Azt hittem, hogy majd közelebb

hozza az idegenségedet.

De téged csak az érdekelt,

amit máshonnan is megszerezhettél.

Nem új földet, hanem

új utat kerestél, az ígéretek felé.

Lassan meghódítottak a szükségleteid.

A hajótörésből ünnep lett,

üveggyöngyökért engedtem át

a terra incognitát.

Azóta is fojtogat

a puskapor szaga.

Beteggé tettél, mikor

elvonultál partjaimról,

hogy még éhesebben

térj vissza.

Nincs ennyi pulyka az asztalon

és családi vígjáték a tévében.

Ideje újraírnunk a történelmet.

Nem fedeztél fel. Csak eltévedtél félúton.

 

 

Haladék

 

Vak közlekedési lámpák.

Ki talál haza ebben az éjszakában?

Két pont közt a legrövidebb távolság

az egyenes.

Mégis kerülgetjük egymást,

mint egy sitcom párbeszédei.

Egy szuszra fogy el a levegő.

Ma nem lesz dráma,

de helyzetkomikum sem.

Hamarosan lejár a parkolójegyem.

Számolja valahol egy műhold,

hogy életünk során hány

percet töltünk tilosban?