Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Luciana Ratto (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Apu, melyikünket mentenéd meg?

Fotó: a szerző archívuma

Azt mondják, a második gyerekkel megduplázódik a szeretet, azt mondják, hogy ezt kell mondani az elsőszülötteknek, de most két kiskutyaszem könyörög, hogy őt válasszam, és hagyjam veszni a másikat.

Bővebben ...
Műfordítás

Andrei Dósa (f. Horváth Benji): Sok erő és egy csipetnyi gyöngédség

Fotó: Veronica Ștefăneț

Igyekszem a lehető legokésabban hozzáállni a nőkhöz, még ha nagyrészt nőgyűlölő és szexista klisék sorozatába csúszik is bele az agyam. Mindenféle disznó vicceken nőttem fel, amelyeknek a főszereplői Móricka és Bulă voltak. Gyakran éreztem kísértést, hogy mint a viccben Bulă, azt mondjam a barátnőimnek, tetszik, ahogy gondolkodsz.

Bővebben ...
Költészet

Holczer Dávid versei

Fotó: Szántó Bence Attila

Isten tudja mire képes / egy ember seprűvel a kezében

Bővebben ...
Próza

Baqais Dávid: nem lenne boldogabb

Fotó: James Herbert

és akkor se lenne boldogabb, ha aztán öt vesztes pályázat után elkezdene egy kocsmában pultozni, hogy leplezze az ismerősei előtt az örökölt transzgenerációs vagyonát, ami miatt folyamatos bűntudatot érez, de akkor se, ha megtudná, hogy a barátjának háromszor annyi van a takarékszámláján, mint neki, és ő még bűntudatot sem érez

Bővebben ...
Próza

Szeifert Natália: Kopognak

Fotó: a szerző archívuma

részlet a Hóember a Naprendszerben című regényből

Bővebben ...
Költészet

Zsigmond Soma versei

Fotó: Pénzes Johanna

Lépteid alatt felnyög a parketta, ablakot nyitsz, / a levegő idegen csípése nem ébreszt fel.

Bővebben ...
Költészet

Kollár Árpád versei

Fotó: Keller Ami

az almahéjon azt a pici, barna a foltot

Bővebben ...
Próza

Murányi Zita: Halálfélelem

Fotó: a szerző archívuma

A férfiaktól is ösztönösen tartok, képtelen vagyok nem hidegen viszonozni az érintést, ujjaimat egyedül a pusztulás mozgatja, amihez érek, tönkremegy, atomjaira hullik.

Bővebben ...
Próza

Lázár Bence András: Saldanha. Lisszabon. Kacsakagyló.

Fotó: a szerző archívuma

Azt mondják, Lisszabonban, a fehér városban, egészen máshogy megy le a nap. Legalábbis a portugálok ezt hiszik, és azon a csütörtöki délelőttön egy bizonyos Weisz Máté és egy bizonyos Perr Rebeka is ezt hitte.

Bővebben ...
Költészet

Benkő Imola Orsolya versei

Fotó: Szerdahelyi Mátyás

helyzet van a 10. C osztályban a kolléga / túl fiatal

Bővebben ...
Költészet

Saád Anna versei

Fotó: Sárközi Bence

de bennem ragadnak tanításaid / amik szerint élnem kéne

Bővebben ...
Költészet

Vincze Szabolcs versei

Fotó: Pavlovits Gitta

A Braille-írás panaszkodik / a hozzád érő kezekről

Bővebben ...

Rhédey Gábor versei

Beteggé tettél, mikor / elvonultál partjaimról, / hogy még éhesebben / térj vissza. / Nincs ennyi pulyka az asztalon / és családi vígjáték a tévében. / Ideje újraírnunk a történelmet. / Nem fedeztél fel. Csak eltévedtél félúton.

 

(Sarvady Mátyás felvétele)

 

Rhédey Gábor 1985-ben született Budapesten. Költő, az ELTE BTK-n végzett magyar szakon. 2005 óta publikál különböző folyóiratokban. 2013-ban jelent meg Saját néző című verseskötete a FISZ gondozásában. Reklámszakemberként dolgozik.

 

 

Breach

 

Kezdődik a lemeztelenedés.

Többé nem működnek a csokicső,

a gyanta és a fekvenyomó trükkjei.

Határátlépés a biztonsági

szervek engedélyével ‒

felborított szennyestartó, kihúzott fiókok,

új felhasználó az operációs rendszerben.

A vele járó mámor,

mint két shot futás után.

Vége a felesleges köröknek,

szusszanhatunk a célban.

Újabb kísérlet, hogy

az ajtó befelé is nyílik-e?

A kikapcsolt tűzfal

processzoridőt spórol ‒

annyi várakozás után végre

kezdhetünk számolni egymással.

 

 

Gentleman

 

Példaképed a beérkezett férfi.

Jól áll neki a paypass életvitel.

Figyeled, ahogy liftezik a boldogság emeletei közt.

A nyarat Intimissimiben,

a telet Calzedoniában tölti ‒

van valami elegancia abban,

ahogy feltöri a szívek Wi-Fi kódját.

Borostája szénpor, a mosolya furmint.

Hatásos, mint egy moziplakát.

Higgadtsága lenyűgöz ‒ nem dudál rá

pitiánerségből a leállósávban rekedtekre.

Még az autójába is átülhetsz, mindenhol

van térereje. Ha rosszul alszik,

másnap kihagyja a fair trade kávét.

Meg nem mondanád, hogy túl van pár csődön.

Ahogy átlép rajtad, mindkét lába egyszerre éri a földet.

 

 

Hálaadás

 

Már volt egy életem, amikor megérkeztél.

Belső ökonómiám. Isteneim.

Az első gesztusod a hála volt.

Ez tetszett, ez az alázat.

Azt hittem, hogy majd közelebb

hozza az idegenségedet.

De téged csak az érdekelt,

amit máshonnan is megszerezhettél.

Nem új földet, hanem

új utat kerestél, az ígéretek felé.

Lassan meghódítottak a szükségleteid.

A hajótörésből ünnep lett,

üveggyöngyökért engedtem át

a terra incognitát.

Azóta is fojtogat

a puskapor szaga.

Beteggé tettél, mikor

elvonultál partjaimról,

hogy még éhesebben

térj vissza.

Nincs ennyi pulyka az asztalon

és családi vígjáték a tévében.

Ideje újraírnunk a történelmet.

Nem fedeztél fel. Csak eltévedtél félúton.

 

 

Haladék

 

Vak közlekedési lámpák.

Ki talál haza ebben az éjszakában?

Két pont közt a legrövidebb távolság

az egyenes.

Mégis kerülgetjük egymást,

mint egy sitcom párbeszédei.

Egy szuszra fogy el a levegő.

Ma nem lesz dráma,

de helyzetkomikum sem.

Hamarosan lejár a parkolójegyem.

Számolja valahol egy műhold,

hogy életünk során hány

percet töltünk tilosban?