Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Szilveszter Andrea: Láncszemek

Fotó: a szerző archívuma

Nagyanyám keze a spájzban pakolászik éppen, amikor anyám szeme megpillant egy üvegvázát. Semmit sem értek.

Bővebben ...
Költészet

Vass Alexandra versei

Fotó: A szerző archívuma

azonos távolságra veri / a szögeket / a pajta deszkáiba

Bővebben ...
Próza

Kónya Sándor: Dagadék

Fotó: Kónya Tamás

Érzem a levegőben a zizegését, a nyugtalanságát, rám is átragad. Régen is így volt, de most tudom, tartanom kell magam. Folyamatosan járnak az ujjai és beszél. Arról az estéről beszél, elmondja az egészet.

Bővebben ...
Költészet

Nagy Izabella versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Egyedül él, mondta, nem kacsintott.

Bővebben ...
Költészet

Németh Gábor Dávid versei

Fotó: Szulovszky Mária

Hallom, hogy üvölt elhagyatottságában az óceán.

Bővebben ...
Próza

Gáspár Sára: András megértő figyelme

Fotó: Som Balázs

Már jónéhány hete beszélgettünk, amikor András minden előjel nélkül eltűnt. Nem reagált az üzeneteimre, meg se nyitotta őket. Csak miatta tettem ki melankolikus tájképeket, egyikre sem reagált, én pedig rettegtem attól, hogy rájött, ez nem is én vagyok, pedig én vagyok, de lehet, hogy nem úgy, ahogy ő gondolja, és lehet, hogy megérezte, hogy jobban érdekelnek a csillogós harisnyák és a részeg flörtölések, mint József Attila.

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Labora

Fotó: Zanati Réka

A gyár nagy volt, eszméletlenül. Tornyai szikárak, felhői nehezek, rendszere ütemre lélegző. Egy hatalmas bogárbelsőre emlékeztetett, ami mintha valami felettébb velőset emésztene, olyannyira szuszogni tetszett.

Bővebben ...
Költészet

Berki Ádám versei

Fotó: A szerző archívuma

zavar a páratlan prímszámok figyelmetlensége

Bővebben ...
Próza

Márton Evelin: Öt hegy, öt templom

Fotó: Onda Péter

A nádas megnyílik hamaroson, s az én kóborjaim kijőnek a homályból. Őnekik viszed azt, amit küldök – mondta az Úr és gyöngéd lökdöséssel jelezte Vendelnek, hogy induljon izibe, mert idő van.

Bővebben ...
Próza

Szerényi-Bartók Tamás: Szíverősítő (regényrészlet)

Fotó: Urbán Ádám

Mészkőpor és füstölő szaga keveredett odabent, és mindennek volt egyfajta otthonos mocskossága, de nem erre, még csak nem is a tanár szavaira emlékszem a legélénkebben, hanem egy lányra.

Bővebben ...

Rhédey Gábor versei

Beteggé tettél, mikor / elvonultál partjaimról, / hogy még éhesebben / térj vissza. / Nincs ennyi pulyka az asztalon / és családi vígjáték a tévében. / Ideje újraírnunk a történelmet. / Nem fedeztél fel. Csak eltévedtél félúton.

 

(Sarvady Mátyás felvétele)

 

Rhédey Gábor 1985-ben született Budapesten. Költő, az ELTE BTK-n végzett magyar szakon. 2005 óta publikál különböző folyóiratokban. 2013-ban jelent meg Saját néző című verseskötete a FISZ gondozásában. Reklámszakemberként dolgozik.

 

 

Breach

 

Kezdődik a lemeztelenedés.

Többé nem működnek a csokicső,

a gyanta és a fekvenyomó trükkjei.

Határátlépés a biztonsági

szervek engedélyével ‒

felborított szennyestartó, kihúzott fiókok,

új felhasználó az operációs rendszerben.

A vele járó mámor,

mint két shot futás után.

Vége a felesleges köröknek,

szusszanhatunk a célban.

Újabb kísérlet, hogy

az ajtó befelé is nyílik-e?

A kikapcsolt tűzfal

processzoridőt spórol ‒

annyi várakozás után végre

kezdhetünk számolni egymással.

 

 

Gentleman

 

Példaképed a beérkezett férfi.

Jól áll neki a paypass életvitel.

Figyeled, ahogy liftezik a boldogság emeletei közt.

A nyarat Intimissimiben,

a telet Calzedoniában tölti ‒

van valami elegancia abban,

ahogy feltöri a szívek Wi-Fi kódját.

Borostája szénpor, a mosolya furmint.

Hatásos, mint egy moziplakát.

Higgadtsága lenyűgöz ‒ nem dudál rá

pitiánerségből a leállósávban rekedtekre.

Még az autójába is átülhetsz, mindenhol

van térereje. Ha rosszul alszik,

másnap kihagyja a fair trade kávét.

Meg nem mondanád, hogy túl van pár csődön.

Ahogy átlép rajtad, mindkét lába egyszerre éri a földet.

 

 

Hálaadás

 

Már volt egy életem, amikor megérkeztél.

Belső ökonómiám. Isteneim.

Az első gesztusod a hála volt.

Ez tetszett, ez az alázat.

Azt hittem, hogy majd közelebb

hozza az idegenségedet.

De téged csak az érdekelt,

amit máshonnan is megszerezhettél.

Nem új földet, hanem

új utat kerestél, az ígéretek felé.

Lassan meghódítottak a szükségleteid.

A hajótörésből ünnep lett,

üveggyöngyökért engedtem át

a terra incognitát.

Azóta is fojtogat

a puskapor szaga.

Beteggé tettél, mikor

elvonultál partjaimról,

hogy még éhesebben

térj vissza.

Nincs ennyi pulyka az asztalon

és családi vígjáték a tévében.

Ideje újraírnunk a történelmet.

Nem fedeztél fel. Csak eltévedtél félúton.

 

 

Haladék

 

Vak közlekedési lámpák.

Ki talál haza ebben az éjszakában?

Két pont közt a legrövidebb távolság

az egyenes.

Mégis kerülgetjük egymást,

mint egy sitcom párbeszédei.

Egy szuszra fogy el a levegő.

Ma nem lesz dráma,

de helyzetkomikum sem.

Hamarosan lejár a parkolójegyem.

Számolja valahol egy műhold,

hogy életünk során hány

percet töltünk tilosban?