Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Gyenge-Rusz Anett: Asszonyról asszonyra

Fotó: a szerző archívuma

Ahogy teltek a hetek, hónapok, kitapasztalták, mikor hullajtja Terike a holdvérét. Olyankor nem nyúltak egymáshoz. Egyszer előfordult, hogy idő előtt nekiláttak. A falu legfürgébb kecskegidája nem tudott olyat ugrani, mint Terike azon az estén.

Bővebben ...
Költészet

Karácsony Orsolya: Fészekrakás

Fotó: A szerző archívuma

Átrendezzük a semmit, / nézzük ahogy mozog

Bővebben ...
Műfordítás

Christianne Goodwin (f. Princes Beáta): Nagymamavers

Fotó: Félegyházi-Vigh Tamás

De hogy hibáztatnám őket? / Rémes ennek a versnek / az akusztikája

Bővebben ...
Próza

Kovács Adél Jenifer: Ködöt lélegzek (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

felemelem a bal lábamat, hogy kilépjek a bugyiból, megtántorodok, de nem esek el. a vizes talpamra homokos föld tapadt. mint a fogfájás, ahogy az idegen át egyenesen az állkapocsba, az egész arcba, az egész fejbe hasít, úgy villódznak előttem a képek.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Kádár Fruzsina: Pályakezdés mesterfokon – 2025 szeptember-októberi lapszemle

Montázs: SZIFONline

A-tól Z-ig irodalmi folyóiratot nem sokszor böngész végig az ember, akkor sem, ha vérbeli bölcsész. Szomorú felismerés, letagadni aligha lehet, esetleg rendszeres Írók Boltjába járással kompenzálni. Egy vers, próza, esetleg tanulmány kedvéért képes vagyok egész lapszámok megvételére, hogy aztán időhiányt meg egyéb kifogásokat mormolva nagy eséllyel többet feléjük se nézzek. Pedig jó elmerülni egy-egy szerkesztői koncepció mikrokozmoszában, tüzetesen átrágni magam a különféle tematikus blokkokon, nyomdafriss megjelenéseken, sehol máshol fel nem lelhető szakmunkákon. Le kell lassulni kicsit, hogy élvezni lehessen a papíralapú folyóiratok világát – a lapszemléhez válogatva is valahol ezt az érzést igyekeztem nyakon csípni.

Bővebben ...
Költészet

Gyetvai Balázs: Lerakódás

Fotó: A szerző archívuma

a zuhany alatt / átfolyik lassan a jelenbe

Bővebben ...
Költészet

Ormay Lili Zsófia: Hegyek

Fotó: Pauline Villain

borostádon naplemente / szád sarkában fűvel benőtt út

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Endrey-Nagy Ágoston: Magyarázat

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Raphael Dagold versei (f. Murányi Zita)

https://www.raphaeldagold.com/

Amikor a fekete kis kecske vére lefolyik / a vágóhíd padlóján a parasztház mögött

Bővebben ...
Próza

Varga László Edgár: Iepuraș Béla

Fotó: Szentes Zágon

Csak az általános idő múlásával vált lassan nyilvánvalóvá, hogy az ő, a Iepuraș Béla ideje nem múlik többé. Nem gyűltek például tovább a szeme sarkában a szarkalábak. Ha hetekig nem mosta meg, akkor sem zsírosodott a haja, sőt nem is nőtt. Nem nőtt a körme sem, de ami igazán meglepte: nem nőttek többé a metszőfogai.

Bővebben ...

Kabai Lóránt versei

és közben lassan lépked, / majd bekopogtat ajtómon a migrén, / régi komám, röhög és hátba ver: / erőt, egészséget, bajtárs!

 

kabai lóránt 1977-ben született Ongán. Költő, kritikus, vizuális művész, a Műút folyóirat szerkesztője. Új könyve semmi szín címmel lát hamarosan napvilágot, a Tiszatáj Könyvek gondozásában 2016-ban.

 

 

transz

 

nem tudok többet mondani, mint amit mondani tudok.

az érvek kifejtettségének mértékét

vagy esetleges hiányát fel lehet róni

bármely válasszal kapcsolatban,

de talán mégis csak kevésbé azon válaszok esetében,

melyek indulatos, túlzó és ocsmány vagdalkozásokra

reagálnak higgadtan, voltaképp empátiával

— és szükségszerűen röviden.

 

de ezekben a vagdalkozásokban ugyanakkor

nem kevés rágalom és mocskolódás is van,

holmi szóbeszédre mint „biztos forrásra” alapozva;

de álljon meg végre a díszmenet,

most már bizony tényeket akarok hallani,

ez itt, kérem, nem a cicavízió,

de sem ünnepi szartartás — vért akarok látni!

 

a rosszindulat kántál köröttem szüntelen,

mint ördög fasza mindenszentekkor;

aki vádol, megelégszik a légbőlkapott lózunggal,

milyen kibaszott egy meló,

ha nem védekezem, igazolom bűnösségem,

ha mégis, annál inkább

— az ártatlanság félelme.

 

és közben lassan lépked,

majd bekopogtat ajtómon a migrén,

régi komám, röhög és hátba ver:

erőt, egészséget, bajtárs!

 

 

de mi a reggel?

 

belegondoltam, hogyan ne gondoljak bele

(nem leszek kibaszott mágnes,

amire úgyis rátalál a szar

harsonáz ez a mindennapos föltámadás),

elutazom a nap végére,

ahol az órák darálják húsunk és csontunk

— a lélek minden és semmi más.

nem okolok tengert, sem szelet —

alkonyati kételyek vetnek csak

árnyékot a friss hóba.

 

talán egy igazán bölcs szem

még a holnapot is ki tudja olvasni

a csillagok állásából,

de akkor mi értelme az egésznek?

jobb, ha az ember nem tudja előre,

mi lesz, az órák meg vigyázzanak csak magukra.

és mert eddig minden reggel felkelt a nap,

semmi bizonyosságunk nincs arra,

hogy holnap is fel fog.