Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Takács-Csomai Zsófia: Extraszisztolé

Fotó: a szerző archívuma

Próbálom felidézni a hetekkel ezelőtti önfeledtséget, de olyan távolinak érzem, mintha sosem lett volna. Arcomat megtörölve a tükörbe nézek. Jóideje mindent más szemmel látok, beleértve magamat is.

Bővebben ...
Költészet

Filotás Karina: Ez a város

Fotó: Besenyei Lili

szél cibálja plakátbőrét, / bordái között lüktet a Duna

Bővebben ...
Próza

Meggyes Viola: Unakit

Fotó: a szerző archívuma

Kereszt autója furcsa volt. Egy régi BMW, amiben nem működött a sebességmérő, az volt a csoda, hogy egyáltalán elindult. Attól tartottam, ha felnyitom a motorháztetőt, a motor helyett egy seprűt találok benne.

Bővebben ...
Költészet

Hegedüs Anna versei

Fotó: Tóth Anna

borkán leszek a sufniban / levesznek évente egyszer

Bővebben ...
Költészet

Martzy Réka: lányok

Fotó: Szűcs Anna Emília

darazsakra lépünk néha, / hogy sírhassunk, mert így láttuk

Bővebben ...
Próza

György Alida: Pű, pű, pű

Fotó: a szerző archívuma

Még a tavalyelőtti esés után figyeltem fel rá, hogy mindenki sokkal kedvesebb, ha bottal járok, úgyhogy már inkább le sem teszem. Ha meglátok valakit az utcán, rögtön görbítem a hátam. Olyankor megállnak, érdeklődnek a hogylétem felől. Én meg mondom nekik, hogy egyedül vagyok, nincs segítségem, derekam, hátam, lábam, kezem fáj, de lényeg, hogy egészség legyen.

Bővebben ...
+SZIF

Szita György visszatér: Török Lajos interjúja Győri Péterrel

A 96. Ünnepi Könyvhéten jelenik meg a Szépirodalmi Figyelő Alapítvány kiadásában Szita György nyolc kötetből álló bűnügyiregény-sorozatának első három darabja. A szerző neve a mai magyar krimiolvasók számára aligha ismerős. Azok viszont, akiknek a Kádár korszak népszerű irodalma valaha a látóterükbe került, talán emlékeznek arra, hogy Szitának az 1980-as évek végén két bűnügyi regénye is megjelent.

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Bánki Benjámin: izommemória

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kazsimér Soma: Légzőnyílásaimon keresztül először kapok levegőt

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kupihár Rebeka: ünnepnapok

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Korsós Gergő: Medúzanézegetés

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Lukács Flóra: El a tengerhez

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...

Acsai Roland prózája

Függőlegesen emelkedtek, aztán oldalra dőltek, mintha ráfeküdnének a levegőre. A két test vízszintesen forogni kezdett egy tengely körül, amit kettejük teste alkotott, aztán leereszkedtek az ágyra.

A Semmi Kardja és a szamuráj

A télből hirtelen tavasz lett. A langyos szél kifújta a szmogfelhőt a városból, ami abban az évben is több száz emberrel végzett. A szmogfelhőt nem az elektromos kisugárzások, vagy a légszennyezés okozta. Mintha a föld kezdett volna el mérges gázokat kibocsátani, hogy elpusztítsa az emberi fajt. A tavaszias szél tiszta és édes levegőt hozott, újra oxigénmaszk nélkül lehetett járni.  Pedig csak január volt.

A tavasz néha nem az évszakon, hanem két emberen múlik.

Minden így kezdődik, ami visszafordíthatatlan.

Egy kisbolygó suhant végig az utcákon, és a Lófej-köd nyihogva vágtázott a sugárúton. Az autók lefékeztek, és egymásba szaladtak. A kiszálló sofőrök káromkodás helyett elképedve nézték a váratlan látomást.

A lány hajában apró virágok nyíltak. Körmei félholdjai felderengtek a homályos szobában, és megvilágították a szamuráj arcát. Tíz félhold kelt fel azon az éjszakán, a lány körmének félholdjai.

A fiú és a lány észre sem vette, hogy lábuk felemelkedett a padlóról.

Aztán lebegni kezdtek a szobában, mint űrhajósok az űrhajóban.

– Mi történik? – kérdezte a lány.

– A súlytalanság állapotába kerültünk – felelte a szamuráj, aki a hetedik életében írónak született. Olyan írónak, aki saját maga akarta írni az életét.

Függőlegesen emelkedtek, aztán oldalra dőltek, mintha ráfeküdnének a levegőre. A két test vízszintesen forogni kezdett egy tengely körül, amit kettejük teste alkotott, aztán leereszkedtek az ágyra.

Másnap reggel úgy ébredtek, hogy a testük arannyá változott. Betemették őket az aranyesőszirmok. Az ablak előtti aranyeső éjszaka kivirágzott, és a szirmokat befújta a szobába a szél. Minden arany lett. A szőnyeg, a bútorok, a szoba, az egész lakás.

A lány leseperte magáról a virágokat, felkelt az ágyból, az ablakhoz lépett, és kinézett a városra az emeleti ablakból.

Arca falfehérré vált.

A Semmi Kardja közeledett a város felé, mint egy csillogó, hatalmas penge, és szétvágta, ami az útjába került: a házakat, a fákat, a parkokat, a kocsikat, a reggeli, üres játszótereket, és a sebből sűrű folyadék buggyant elő, mint a világ vére, mint a folyékonnyá vált, sötét világűr.  

A lány látta már egyszer a Semmi Kardját, nagyon régen, még a születése előtt. Ez volt az első próbatételük. Tudta, hogy a Semmi az egyetlen ellenségük. Ha elnyeli őket, nem születhetnek többé újjá, ami azt jelentette volna, hogy örökre el kell válniuk.  

– A Semmi Kardja – fordult a szamuráj felé a lány. – Egyszer már legyőzted.

– Miről beszélsz? – nézett rá értetlenül a férfi.

A lány megrázta a fejét:

– Nincs időm elmagyarázni.  

– Mit tegyek?

– Amit mindig. Írd meg, hogyan menekülünk meg, és valóra válik!

– Honnan vagy ebben olyan biztos? – kérdezte aggódva a szamuráj.

– Miért? Eddig nem így volt?

A szamuráj bólintott és előkapta a tollát, aztán a jegyzetfüzetéért nyúlt.

– A bőrömre írj!

A szamuráj írni kezdett a lány csupasz hátára.  A lány pórusaiba beivódott a tinta, és a történet belekerült a véráramába, a sejtjeibe. Élete részévé vált, a vérévé, a sorsává.

Mire a szamuráj befejezte a történetet, a Semmi Kardját már csak egy saroknyi választotta el az emeletes háztól, amiben laktak. A lány és a szamuráj az ablakból néztek vele farkasszemet.

Aztán a ház megremegett. A lány először azt hitte, a Semmi Kardjának erejétől. De a ház emelkedni kezdett és lángnyelvek csaptak ki az aljából, mint egy startoló űrhajóból.

Törpülni kezdett alattuk a város, az ország, a földrész, és végül a bolygó is akkorának tűnt csak, mint egy lebegő hógömb.

– Szóval ezt írtad meg – nézett a szamurájra a lány.

– Ezt – mosolygott a szamuráj.

– Megint legyőztük a Semmit.

Talpuk elvált a padlótól. Lebegni kezdtek, és hátat fordítottak az ablak mögött nyíló csillagoknak.

 

 

(Részlet a Könyvhétre megjelenő Szívhajítók című kisregényből)

 

Acsai Roland 1975-ben született Cegléden. Zelk Zoltán- és Radnóti-díjas költő, író, műfordító.Az Új Forrás és a Drót szerkesztője. Az Artisjus Felügyelő Bizottságának tagja az Irodalmi Tagozat képviseletében.