Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Gyenge-Rusz Anett: Asszonyról asszonyra

Fotó: a szerző archívuma

Ahogy teltek a hetek, hónapok, kitapasztalták, mikor hullajtja Terike a holdvérét. Olyankor nem nyúltak egymáshoz. Egyszer előfordult, hogy idő előtt nekiláttak. A falu legfürgébb kecskegidája nem tudott olyat ugrani, mint Terike azon az estén.

Bővebben ...
Költészet

Karácsony Orsolya: Fészekrakás

Fotó: A szerző archívuma

Átrendezzük a semmit, / nézzük ahogy mozog

Bővebben ...
Műfordítás

Christianne Goodwin (f. Princes Beáta): Nagymamavers

Fotó: Félegyházi-Vigh Tamás

De hogy hibáztatnám őket? / Rémes ennek a versnek / az akusztikája

Bővebben ...
Próza

Kovács Adél Jenifer: Ködöt lélegzek (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

felemelem a bal lábamat, hogy kilépjek a bugyiból, megtántorodok, de nem esek el. a vizes talpamra homokos föld tapadt. mint a fogfájás, ahogy az idegen át egyenesen az állkapocsba, az egész arcba, az egész fejbe hasít, úgy villódznak előttem a képek.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Kádár Fruzsina: Pályakezdés mesterfokon – 2025 szeptember-októberi lapszemle

Montázs: SZIFONline

A-tól Z-ig irodalmi folyóiratot nem sokszor böngész végig az ember, akkor sem, ha vérbeli bölcsész. Szomorú felismerés, letagadni aligha lehet, esetleg rendszeres Írók Boltjába járással kompenzálni. Egy vers, próza, esetleg tanulmány kedvéért képes vagyok egész lapszámok megvételére, hogy aztán időhiányt meg egyéb kifogásokat mormolva nagy eséllyel többet feléjük se nézzek. Pedig jó elmerülni egy-egy szerkesztői koncepció mikrokozmoszában, tüzetesen átrágni magam a különféle tematikus blokkokon, nyomdafriss megjelenéseken, sehol máshol fel nem lelhető szakmunkákon. Le kell lassulni kicsit, hogy élvezni lehessen a papíralapú folyóiratok világát – a lapszemléhez válogatva is valahol ezt az érzést igyekeztem nyakon csípni.

Bővebben ...
Költészet

Gyetvai Balázs: Lerakódás

Fotó: A szerző archívuma

a zuhany alatt / átfolyik lassan a jelenbe

Bővebben ...
Költészet

Ormay Lili Zsófia: Hegyek

Fotó: Pauline Villain

borostádon naplemente / szád sarkában fűvel benőtt út

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Endrey-Nagy Ágoston: Magyarázat

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Raphael Dagold versei (f. Murányi Zita)

https://www.raphaeldagold.com/

Amikor a fekete kis kecske vére lefolyik / a vágóhíd padlóján a parasztház mögött

Bővebben ...
Próza

Varga László Edgár: Iepuraș Béla

Fotó: Szentes Zágon

Csak az általános idő múlásával vált lassan nyilvánvalóvá, hogy az ő, a Iepuraș Béla ideje nem múlik többé. Nem gyűltek például tovább a szeme sarkában a szarkalábak. Ha hetekig nem mosta meg, akkor sem zsírosodott a haja, sőt nem is nőtt. Nem nőtt a körme sem, de ami igazán meglepte: nem nőttek többé a metszőfogai.

Bővebben ...

Borsik Miklós versei

az emlékezet vidám / fickó, frissen farigcsált gólyalábakon illegeti magát. / Kalimpál, amikor bezársz, az ajtó üvege mögül még látni / a hencegőt. Örök kezdő, vén akrobata, cirkuszaiból / kicsapták

Borsik Miklós 1986-ban született Budapesten. A JAK-füzetek sorozatszerkesztője, az ELTE doktori hallgatója. Prózaverseit, verseit többek között az Élet és Irodalom, az Új Forrás, az Eső és a Prae közölte.

 

Átokkalendárium

 

részletek

(7)

Nyikorgás sötét harmonikában:
csiklandozzák a buszt. Nyikorgás,
izzadó kezekhez illő, és izzadó,
ablakon kinyúló kezek. Mozgékony 
utasok, simogatás. A padló izgatott
bütykei. Bőr, ami ránő a műanyag 
fogantyúra. Belepi, kúszik, vastag
szőrszálak indulnak belőle. A 
kapaszkodó ujjak között makacs
fényeket villantva haladnak át.
Nyikorog a csuklós. Csiklandozzák. 
Visító bőröket hallanál, cipődön,
talpadon száj nyílna szét, ha emelnéd 
a lábad. A nyikorgás erősebb nálad,
és a lábad is kevés. Vársz, amíg fel 
nem rántja egy hirtelen fékezés.

 

 

(6)

A barátaid nincsenek itt, ezért összerakják őket,
állítgatják körülötted, mint jóindulatú bábukat.
Elforgatják, hogy feléd nézzenek, és neki támasztják
az akácok törzsének könnyelmű, de biztos kezek.
Kikandikálnak a fák mögül kedves, komoly fejükkel.
Így figyelik, ahogy jössz a boltból. Az emlékezet viszont
kitáncol a takarásból, és lebarnult karokkal tukmálja
rád a koranyári faragványait. Szelíden nézik a szatyrot.
Középen komótos ember húsa, rajta ruhák. Kenyérrel, sajttal,
sonkával tűnsz el. Párologsz abból, ami erdőnek ritka.
Barátaid nem mozdulnak, de látni látnak. A távolodás
sem ront a képeden. Sőt, a lépcsőházban vagy a legélesebb,
ők viszont elolvadnak. Mire visszanézel, tócsák helyett is
tócsák a hazaút széles mezején. De az emlékezet vidám
fickó, frissen farigcsált gólyalábakon illegeti magát.
Kalimpál, amikor bezársz, az ajtó üvege mögül még látni
a hencegőt. Örök kezdő, vén akrobata, cirkuszaiból
kicsapták. Azóta durcásan nyomkodja, vájja otthon
a plasztikáit. Kijött, ha egyszer tűz a nap. Foga
nem világít, bár mosolyog. Aztán amikor a
lifttel emelkedsz, valami eltörik benne, vagy
megszakad. Görnyed, leugrik, keresni fogja
pocsolyák tükrén az akác mögötti arcokat.