Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Műfordítás

Xaver Bayer prózái

Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.
Lesi Zoltán fordításában

Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.

Műfordítás

Ivan Wernisch versei

A ravatalozóban aludtunk a templom mögött.
Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?

Műfordítás

Friederike Mayröcker verse

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.

Költészet

Závada Péter verse

Megáll az álom távolabbi végében.

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe

Kinder

Ayhan Gökhan gyerekversei

Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.

Takács Zsuzsa versei

Komiszabb időket is / átvészeltem már, közölte Kafka állítólag. / Továbbá, hogy sosem hitt / annyira önmagában, mint akkor éppen, / negyvenhárom szeptemberében.

Takács Zsuzsa 1938-ban született Budapesten. Kossuth-díjas költő, író, műfordító, egyetemi oktató. Meghatározó verskötetek szerzője. Legutóbbi kötete 2013-ban jelent meg, Tiltott nyelv címmel, a Magvető Kiadó gondozásában.

 

 

A Vak Remény napjai

 

Ott feküdt a hideg és célszerű helyen.

A gépek zúgtak, egy sporttáska

oldalzsebében őrjöngött egy mobil,

majd hirtelen föladta (tombolásának

más helyszínt keresett).

Mindenki ismeri érveit

a visszafordulásra, gondolta, holott

csak az lesz, ami  volt.

Azután megállt és körbenézett.

Jó reggelt! – fiatal, női

hangra ébredt az altatás után.

Szabályosan vert ahogy a többi szív

akiket érdemes volt összeszedni még

a város és az agglomeráció utcáiról.

Úgy döntött, hogy élni akar.

 

 

Negyvenhárom szeptemberében

 

Látta a Máramarosból deportált férfi

Kafkát. „Mint akit szél fúj, lengedezett

előre-hátra, mikor az Appelplatzon

álltunk” esküdött. Komiszabb időket is

átvészeltem már, közölte Kafka állítólag.

Továbbá, hogy sosem hitt

annyira önmagában, mint akkor éppen,

negyvenhárom szeptemberében.

Fogalmam sincs, hogy mire gondolt.

Talán hogy sejtés rosszabb,

mint a bizonyosság?

Ő volt a testet öltött Vak Remény.

 

(A diához felhasznált fotó Valuska Gábor munkája)