Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Műfordítás

Xaver Bayer prózái

Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.
Lesi Zoltán fordításában

Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.

Műfordítás

Ivan Wernisch versei

A ravatalozóban aludtunk a templom mögött.
Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?

Műfordítás

Friederike Mayröcker verse

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.

Költészet

Závada Péter verse

Megáll az álom távolabbi végében.

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe

Kinder

Ayhan Gökhan gyerekversei

Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.

Fotó: Iwona Nowacka

Deres Kornélia verse

Egy ideje azt remélem, oxigénpalackokat hoznak északról, / ahol sohasem olvad el a fehér, ahol végre arcunkra fagyhat / a huszonöt éve meghúzott mosoly. De csak maszkok érkeznek

 

Huszonnyolc múlt

 

Valami blokkolja itt a belégzést. Talán a hűtlenül kezelt családi
birtok, talán az iratégetők berregése. Nagyüzemi pusztulás ébreszt.
A köhögések mögött hiába keresnek baktériumot, generációkat
nyel el kérlelhetetlenül a por. Az országot idézőjelben hagyták,
az igeidők közül csak a befejezett múltat ismerik el.
Egy ideje azt remélem, oxigénpalackokat hoznak északról,
ahol sohasem olvad el a fehér, ahol végre arcunkra fagyhat
a huszonöt éve meghúzott mosoly. De csak maszkok érkeznek,
és velük a műtősök közönye.

 

Deres Kornélia 1987-ben született Miskolcon. Költő, színháztörténész, kritikus, a Károli Gáspár Református Egyetem adjunktusa. Tanulmányait az ELTE BTK magyar és angol szakjain végezte, doktori fokozatát az ELTE Irodalomtudományi Doktori Iskolájában szerezte. 2003 óta publikál. Szőrapa című első verseskötete (JAK-füzetek, 2011) Makói Medáliák-díjban részesült. Verseit eddig német, cseh, lengyel, szerb, szlovén, horvát és bolgár nyelvre fordították le. 2014-ben a Visegrád Irodalmi Ösztöndíj program résztvevője Prágában, 2013-ban DAAD fiatal kutatói ösztöndíjban, 2011-ben Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíjban részesült.