Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Kónya Sándor: Dagadék

Fotó: Kónya Tamás

Érzem a levegőben a zizegését, a nyugtalanságát, rám is átragad. Régen is így volt, de most tudom, tartanom kell magam. Folyamatosan járnak az ujjai és beszél. Arról az estéről beszél, elmondja az egészet.

Bővebben ...
Költészet

Nagy Izabella versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Egyedül él, mondta, nem kacsintott.

Bővebben ...
Költészet

Németh Gábor Dávid versei

Fotó: Szulovszky Mária

Hallom, hogy üvölt elhagyatottságában az óceán.

Bővebben ...
Próza

Gáspár Sára: András megértő figyelme

Fotó: a szerző archívuma

Már jónéhány hete beszélgettünk, amikor András minden előjel nélkül eltűnt. Nem reagált az üzeneteimre, meg se nyitotta őket. Csak miatta tettem ki melankolikus tájképeket, egyikre sem reagált, én pedig rettegtem attól, hogy rájött, ez nem is én vagyok, pedig én vagyok, de lehet, hogy nem úgy, ahogy ő gondolja, és lehet, hogy megérezte, hogy jobban érdekelnek a csillogós harisnyák és a részeg flörtölések, mint József Attila.

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Labora

Fotó: Zanati Réka

A gyár nagy volt, eszméletlenül. Tornyai szikárak, felhői nehezek, rendszere ütemre lélegző. Egy hatalmas bogárbelsőre emlékeztetett, ami mintha valami felettébb velőset emésztene, olyannyira szuszogni tetszett.

Bővebben ...
Költészet

Berki Ádám versei

Fotó: A szerző archívuma

zavar a páratlan prímszámok figyelmetlensége

Bővebben ...
Próza

Márton Evelin: Öt hegy, öt templom

Fotó: Onda Péter

A nádas megnyílik hamaroson, s az én kóborjaim kijőnek a homályból. Őnekik viszed azt, amit küldök – mondta az Úr és gyöngéd lökdöséssel jelezte Vendelnek, hogy induljon izibe, mert idő van.

Bővebben ...
Próza

Szerényi-Bartók Tamás: Szíverősítő (regényrészlet)

Fotó: Urbán Ádám

Mészkőpor és füstölő szaga keveredett odabent, és mindennek volt egyfajta otthonos mocskossága, de nem erre, még csak nem is a tanár szavaira emlékszem a legélénkebben, hanem egy lányra.

Bővebben ...
Próza

Ádám Szilamér: Hallod ezt? Csend

Fotó: a szerző archívuma

Kinyitotta a méhesház ajtaját, kihúzogatta a kaptárokat, de semmi. Végignézte az egészet, mind a három sort lentről felfelé, majd újra, és mivel nem hitt a szemének, még egyszer, harmadjára is.

Bővebben ...

Nyerges Gábor Ádám verse

Mert azért, feltételezem, / milyen szép kis bohóság lehet / egy hiányodtól, mint teli lavórba / ejtett mosdószivacs, jóllakottan // elnehezülő szív mielőbb / megkönnyebbülni vágyása. / Ezt mondják úgy, azt hiszem, / nálam szűkszavúbb férfiak

 

Rendben lévő dolgok

Feddhetetlen vagyok.
Pedigrém jólnevelt kisbárányoké
és illemtudóbb ministránsfiúké,
erősségem, lelki teherbírásom

már-már nemcsak várfalakat alkotó,
nagyobb kődarabok törhetetlenségével, de fittebb
súlyemelők csúcsteljesítményeivel is vetekszik,
oszt még így sem vagyok teljesen rendben.

Pedig ma még csak egy napja, hogy elmentél,
ez különben is csak amolyan rutinnyaralás,
hamarosan már vissza is kapjuk egymást,
meg hát telefon is van a világon.

Egy szó mint száz,
nincs komolyabb baj,
ezek mind rendben lévő dolgok,
amik csak nekem kívánkoznak versbe.

Mert azért, feltételezem,
milyen szép kis bohóság lehet
egy hiányodtól, mint teli lavórba
ejtett mosdószivacs, jóllakottan 

elnehezülő szív mielőbb
megkönnyebbülni vágyása.
Ezt mondják úgy, azt hiszem,
nálam szűkszavúbb férfiak 

(futballisták, biztonsági őrök
vagy régi cigarettareklámok
mára szépiássá fakult,
egykedvű cowboyai), 

hogy
hiányzol,
várlak vissza,
szeretlek.

 

Nyerges Gábor Ádám 1989-ben született Budapesten. Költő, író, kritikus, PhD-hallgató. Az Apokrif folyóirat főszerkesztője. Legutóbbi kötete Sziránó címmel jelent meg 2013-ban, a Fiatal Írók Szövetsége gondozásában.