Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Sándor Anna Viola: Nem beszélünk soha

Fotó: a szerző archívuma

Az apja akkoriban éjjelente a fülembe duruzsolt, ne is álmodjak róla, sose fogom megtudni a titkát. Erősen hozzábújtam, ő átölelt, az apja érintését éreztem a bőrömön, a horkolása, a szemébe lógó haja, a karja, a szorítása mind az apjáé volt.

Bővebben ...
Műfordítás

Giulia Caminito (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Bársonylány

Fotó: Andrea Ottaviani

Vito úgy hitte, elkapott valami betegséget. Nem talált más észszerű magyarázatot arra, miért ébredt úgy egyik napról a másikra, hogy nem megy neki a verselés. Az ihlet, a ritmus, a szavak, az ötletek hiánya gyötrő volt, elméjének csendje pedig határtalan.

Bővebben ...
Költészet

Szamosvári Bence: bálnacet expressz

Fotó: Kiss A. Kriszta

bokáig letolja két és fél autóbusznyi / ámbráscet-jelmezét

Bővebben ...
Próza

Szilveszter Andrea: Láncszemek

Fotó: a szerző archívuma

Nagyanyám keze a spájzban pakolászik éppen, amikor anyám szeme megpillant egy üvegvázát. Semmit sem értek.

Bővebben ...
Költészet

Vass Alexandra versei

Fotó: A szerző archívuma

azonos távolságra veri / a szögeket / a pajta deszkáiba

Bővebben ...
Próza

Kónya Sándor: Dagadék

Fotó: Kónya Tamás

Érzem a levegőben a zizegését, a nyugtalanságát, rám is átragad. Régen is így volt, de most tudom, tartanom kell magam. Folyamatosan járnak az ujjai és beszél. Arról az estéről beszél, elmondja az egészet.

Bővebben ...
Költészet

Nagy Izabella versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Egyedül él, mondta, nem kacsintott.

Bővebben ...

Nyerges Gábor Ádám verse

Mert azért, feltételezem, / milyen szép kis bohóság lehet / egy hiányodtól, mint teli lavórba / ejtett mosdószivacs, jóllakottan // elnehezülő szív mielőbb / megkönnyebbülni vágyása. / Ezt mondják úgy, azt hiszem, / nálam szűkszavúbb férfiak

 

Rendben lévő dolgok

Feddhetetlen vagyok.
Pedigrém jólnevelt kisbárányoké
és illemtudóbb ministránsfiúké,
erősségem, lelki teherbírásom

már-már nemcsak várfalakat alkotó,
nagyobb kődarabok törhetetlenségével, de fittebb
súlyemelők csúcsteljesítményeivel is vetekszik,
oszt még így sem vagyok teljesen rendben.

Pedig ma még csak egy napja, hogy elmentél,
ez különben is csak amolyan rutinnyaralás,
hamarosan már vissza is kapjuk egymást,
meg hát telefon is van a világon.

Egy szó mint száz,
nincs komolyabb baj,
ezek mind rendben lévő dolgok,
amik csak nekem kívánkoznak versbe.

Mert azért, feltételezem,
milyen szép kis bohóság lehet
egy hiányodtól, mint teli lavórba
ejtett mosdószivacs, jóllakottan 

elnehezülő szív mielőbb
megkönnyebbülni vágyása.
Ezt mondják úgy, azt hiszem,
nálam szűkszavúbb férfiak 

(futballisták, biztonsági őrök
vagy régi cigarettareklámok
mára szépiássá fakult,
egykedvű cowboyai), 

hogy
hiányzol,
várlak vissza,
szeretlek.

 

Nyerges Gábor Ádám 1989-ben született Budapesten. Költő, író, kritikus, PhD-hallgató. Az Apokrif folyóirat főszerkesztője. Legutóbbi kötete Sziránó címmel jelent meg 2013-ban, a Fiatal Írók Szövetsége gondozásában.