Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Gabriela Adameșteanu (f. Szonda Szabolcs): Tökéletlen megoldások

Fotó: a szerző archívuma

Értsd jól, nem akarlak felbosszantani, de csupán te és a lányod nem nevezhetitek családnak magatokat!

Bővebben ...
Próza

Voloncs Attila: A bűvölők (részlet)

Fotó: a szerző archívuma

Valahogy köze van ennek ahhoz, hogy sohasem tudott olyan vérmesen forradalmár lenni, mint a barátai, régi ismerősök közt mindig visszafogottan jelezte a különvéleményét, mintha baloldaliságával nem akarta volna bántani azokat, akik igazán hisznek valamilyen rendes ostobaságban, vagy meg tudnak részegülni a nemzet szótól és a dicső múlt felemlegetésétől.

Bővebben ...
Költészet

Sebestyén Ádám versei

Fotó: Sebestyén Anna

Kikötőink, / a fagyizók, földszinti üzletek sorra bezártak

Bővebben ...
Próza

Sarnyai Benedek: zájed

Fotó: a szerző archívuma

Amíg helyet keresek az érkezési csarnokban, azon tűnődöm, hogy hívják Anna szüleit. Két éve vagyunk együtt, még egyszer sem találkoztam velük. Ismerem az arcukat, annyiszor láttam a profilképüket, hogy a Jóisten is beleunhatott a számolásba. De hogy hívják őket?

Bővebben ...
Próza

Nagy Olivér Ábel rövidprózái

Fotó: a szerző archívuma

azt hogy minden talalkozas semmilyen

nem csinalunk semmit

a beszelgetesek is csak ures fecsegesek

Bővebben ...
Próza

Sándor Anna Viola: Nem beszélünk soha

Fotó: a szerző archívuma

Az apja akkoriban éjjelente a fülembe duruzsolt, ne is álmodjak róla, sose fogom megtudni a titkát. Erősen hozzábújtam, ő átölelt, az apja érintését éreztem a bőrömön, a horkolása, a szemébe lógó haja, a karja, a szorítása mind az apjáé volt.

Bővebben ...

Nyerges Gábor Ádám verse

Mert azért, feltételezem, / milyen szép kis bohóság lehet / egy hiányodtól, mint teli lavórba / ejtett mosdószivacs, jóllakottan // elnehezülő szív mielőbb / megkönnyebbülni vágyása. / Ezt mondják úgy, azt hiszem, / nálam szűkszavúbb férfiak

 

Rendben lévő dolgok

Feddhetetlen vagyok.
Pedigrém jólnevelt kisbárányoké
és illemtudóbb ministránsfiúké,
erősségem, lelki teherbírásom

már-már nemcsak várfalakat alkotó,
nagyobb kődarabok törhetetlenségével, de fittebb
súlyemelők csúcsteljesítményeivel is vetekszik,
oszt még így sem vagyok teljesen rendben.

Pedig ma még csak egy napja, hogy elmentél,
ez különben is csak amolyan rutinnyaralás,
hamarosan már vissza is kapjuk egymást,
meg hát telefon is van a világon.

Egy szó mint száz,
nincs komolyabb baj,
ezek mind rendben lévő dolgok,
amik csak nekem kívánkoznak versbe.

Mert azért, feltételezem,
milyen szép kis bohóság lehet
egy hiányodtól, mint teli lavórba
ejtett mosdószivacs, jóllakottan 

elnehezülő szív mielőbb
megkönnyebbülni vágyása.
Ezt mondják úgy, azt hiszem,
nálam szűkszavúbb férfiak 

(futballisták, biztonsági őrök
vagy régi cigarettareklámok
mára szépiássá fakult,
egykedvű cowboyai), 

hogy
hiányzol,
várlak vissza,
szeretlek.

 

Nyerges Gábor Ádám 1989-ben született Budapesten. Költő, író, kritikus, PhD-hallgató. Az Apokrif folyóirat főszerkesztője. Legutóbbi kötete Sziránó címmel jelent meg 2013-ban, a Fiatal Írók Szövetsége gondozásában.