Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Andrei Dósa (f. Horváth Benji): Sok erő és egy csipetnyi gyöngédség

Fotó: Veronica Ștefăneț

Igyekszem a lehető legokésabban hozzáállni a nőkhöz, még ha nagyrészt nőgyűlölő és szexista klisék sorozatába csúszik is bele az agyam. Mindenféle disznó vicceken nőttem fel, amelyeknek a főszereplői Móricka és Bulă voltak. Gyakran éreztem kísértést, hogy mint a viccben Bulă, azt mondjam a barátnőimnek, tetszik, ahogy gondolkodsz.

Bővebben ...
Költészet

Holczer Dávid versei

Fotó: Szántó Bence Attila

Isten tudja mire képes / egy ember seprűvel a kezében

Bővebben ...
Próza

Baqais Dávid: nem lenne boldogabb

Fotó: James Herbert

és akkor se lenne boldogabb, ha aztán öt vesztes pályázat után elkezdene egy kocsmában pultozni, hogy leplezze az ismerősei előtt az örökölt transzgenerációs vagyonát, ami miatt folyamatos bűntudatot érez, de akkor se, ha megtudná, hogy a barátjának háromszor annyi van a takarékszámláján, mint neki, és ő még bűntudatot sem érez

Bővebben ...
Próza

Szeifert Natália: Kopognak

Fotó: a szerző archívuma

részlet a Hóember a Naprendszerben című regényből

Bővebben ...
Költészet

Zsigmond Soma versei

Fotó: Pénzes Johanna

Lépteid alatt felnyög a parketta, ablakot nyitsz, / a levegő idegen csípése nem ébreszt fel.

Bővebben ...
Költészet

Kollár Árpád versei

Fotó: Keller Ami

az almahéjon azt a pici, barna a foltot

Bővebben ...
Próza

Murányi Zita: Halálfélelem

Fotó: a szerző archívuma

A férfiaktól is ösztönösen tartok, képtelen vagyok nem hidegen viszonozni az érintést, ujjaimat egyedül a pusztulás mozgatja, amihez érek, tönkremegy, atomjaira hullik.

Bővebben ...
Próza

Lázár Bence András: Saldanha. Lisszabon. Kacsakagyló.

Fotó: a szerző archívuma

Azt mondják, Lisszabonban, a fehér városban, egészen máshogy megy le a nap. Legalábbis a portugálok ezt hiszik, és azon a csütörtöki délelőttön egy bizonyos Weisz Máté és egy bizonyos Perr Rebeka is ezt hitte.

Bővebben ...
Költészet

Benkő Imola Orsolya versei

Fotó: Szerdahelyi Mátyás

helyzet van a 10. C osztályban a kolléga / túl fiatal

Bővebben ...
Költészet

Saád Anna versei

Fotó: Sárközi Bence

de bennem ragadnak tanításaid / amik szerint élnem kéne

Bővebben ...
Költészet

Vincze Szabolcs versei

Fotó: Pavlovits Gitta

A Braille-írás panaszkodik / a hozzád érő kezekről

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: Misina

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Kezdetben volt az eszem. Először csak álmok laktak benne. Később jöttek a szavak, végül belefért a sötétség riasztó csöndje is.

Bővebben ...

Juhász Tibor verse

Miután kijött, fáradtan pakolni kezdte a cuccait. / Ekkor mesélte el, hogy az íze kedvéért tette

Juhász Tibor 1992-ben született Salgótarjánban. Jelenleg a Debreceni Egyetem hallgatója. 2012 óta publikál. Első kötete Ez nem az a környék címmel jelenik meg az Apokrif és a FISZ közös gondozásában a 2015-ös Ünnepi Könyvhétre.

 

 

Odavaló

 

 

Nem hiszed el, nem hiszed el, mondogatta

újdonsült hentes kollégám, mikor azt magyarázta,

hogy árult ő olyan húsokat a fővárosban,

amiknek kilója volt millió is. Én meg csak

hallgattam, hiszen annak ugyan mindegy,

aki kizárólag vasárnaponként eszik húst.

Aztán elszaladt a mosdóba, és miután nevetve

visszajött, száraz kezeivel büszkén mutogatta

a munkásfeleségeknek a legszebb karajt.

 

Azt igen, hogy Pestről költözött ki vidékre,

de az okot egyikünk sem tudta. Fejcsóválva

állította, hogy az olcsóbb megélhetés miatt,

meg a levegőről beszélt valamit. Az ellopott

milliósról egészen addig hallgatott, míg a próbaidő

lejárta után a főnök behívta az irodájába,

és a létszámcsökkentés szükségességéről

prédikált műkönnyes szemekkel.

 

Miután kijött, fáradtan pakolni kezdte a cuccait.

Ekkor mesélte el, hogy az íze kedvéért tette,

meg azért, hogy a penészes konyhában egyszer

az életben a tojás meg a szalonna szagán kívül,

valami más is terjengjen. Legalább megérte,

kérdeztem. Az íze jó volt, de egy doboz fogpiszkáló

ráment, mire kiturkáltam a cafatokat, válaszolta,

nem beszélve arról, hogy egész éjszaka a vécében

térdeltem, kiadtam magamból mindent,

ami nem odavaló.