Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Murányi Zita: Gyárlátogatás (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Bendegúz kedvére dagonyázott a kvarchomokpiramisokban, szétkaparta, belevizelt, majd újra felépítette roskatag falait, mintha végtelen játéka sosem érhetne véget.

Bővebben ...
Műfordítás

Paul Murray (f. Bartók Imre): A méhcsípés

Fotó: Chris Maddaloni

Maga a főnök felesége tudom nem kellene elárulnom De száz százalékig komoly A neve… Oda van tetoválva… A seggemre

Bővebben ...
Műfordítás

Han Kang (f. Kiss Marcell): A fehér könyv

Fotó: Park Jaehong

Ha a szívemhez dörzsölném ezeket a szavakat, csak úgy ömlenének belőle a mondatok, mint valami szomorú, furcsa vagy éppen sohasem hallott hang, amikor a vonó vashúrt ér. Megengedhetem magamnak, hogy fehér gézfátyol mögé bújva rejtőzzek a mondatok között?

Bővebben ...
Költészet

Karácsony Orsolya versei

Fotó: a szerző archívumából

Nem szabad elfelejtened: / csak átutazóban vagy. 

Bővebben ...
Szépirodalom

Szabados Attila versei

Úgy kezdődött, hogy írni akartam

Bővebben ...
Műfordítás

Katie Kitamura (f. Dragon-Túry Melinda): Próbajáték

Fotó: Clayton Cubbit

Változatlanul mosolygott, már az elején felfigyeltem természetes vonzerejére, jó kisugárzására. De most láttam, hogy túl szabadon bánik vele. Nem úgy tűnt, mintha tisztában volna személyisége intenzitásával vagy azzal, hogy a világot, amelyben mozog, emberek lakják. Különösen ebben az értelemben volt még nagyon fiatal.

Bővebben ...
Műfordítás

Gabriela Adameșteanu (f. Szonda Szabolcs): Tökéletlen megoldások

Fotó: a szerző archívuma

Értsd jól, nem akarlak felbosszantani, de csupán te és a lányod nem nevezhetitek családnak magatokat!

Bővebben ...
Próza

Voloncs Attila: A bűvölők (részlet)

Fotó: a szerző archívuma

Valahogy köze van ennek ahhoz, hogy sohasem tudott olyan vérmesen forradalmár lenni, mint a barátai, régi ismerősök közt mindig visszafogottan jelezte a különvéleményét, mintha baloldaliságával nem akarta volna bántani azokat, akik igazán hisznek valamilyen rendes ostobaságban, vagy meg tudnak részegülni a nemzet szótól és a dicső múlt felemlegetésétől.

Bővebben ...
Költészet

Sebestyén Ádám versei

Fotó: Sebestyén Anna

Kikötőink, / a fagyizók, földszinti üzletek sorra bezártak

Bővebben ...
Próza

Sarnyai Benedek: zájed

Fotó: a szerző archívuma

Amíg helyet keresek az érkezési csarnokban, azon tűnődöm, hogy hívják Anna szüleit. Két éve vagyunk együtt, még egyszer sem találkoztam velük. Ismerem az arcukat, annyiszor láttam a profilképüket, hogy a Jóisten is beleunhatott a számolásba. De hogy hívják őket?

Bővebben ...

Juhász Tibor verse

Miután kijött, fáradtan pakolni kezdte a cuccait. / Ekkor mesélte el, hogy az íze kedvéért tette

Juhász Tibor 1992-ben született Salgótarjánban. Jelenleg a Debreceni Egyetem hallgatója. 2012 óta publikál. Első kötete Ez nem az a környék címmel jelenik meg az Apokrif és a FISZ közös gondozásában a 2015-ös Ünnepi Könyvhétre.

 

 

Odavaló

 

 

Nem hiszed el, nem hiszed el, mondogatta

újdonsült hentes kollégám, mikor azt magyarázta,

hogy árult ő olyan húsokat a fővárosban,

amiknek kilója volt millió is. Én meg csak

hallgattam, hiszen annak ugyan mindegy,

aki kizárólag vasárnaponként eszik húst.

Aztán elszaladt a mosdóba, és miután nevetve

visszajött, száraz kezeivel büszkén mutogatta

a munkásfeleségeknek a legszebb karajt.

 

Azt igen, hogy Pestről költözött ki vidékre,

de az okot egyikünk sem tudta. Fejcsóválva

állította, hogy az olcsóbb megélhetés miatt,

meg a levegőről beszélt valamit. Az ellopott

milliósról egészen addig hallgatott, míg a próbaidő

lejárta után a főnök behívta az irodájába,

és a létszámcsökkentés szükségességéről

prédikált műkönnyes szemekkel.

 

Miután kijött, fáradtan pakolni kezdte a cuccait.

Ekkor mesélte el, hogy az íze kedvéért tette,

meg azért, hogy a penészes konyhában egyszer

az életben a tojás meg a szalonna szagán kívül,

valami más is terjengjen. Legalább megérte,

kérdeztem. Az íze jó volt, de egy doboz fogpiszkáló

ráment, mire kiturkáltam a cafatokat, válaszolta,

nem beszélve arról, hogy egész éjszaka a vécében

térdeltem, kiadtam magamból mindent,

ami nem odavaló.