Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom?

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: A tetem

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Bezártam az ajtót, és visszamentem Jánoshoz. A borzot már kitette a földre. Ásni kezdtem. Nehezen adta magát az agyagos talaj. Olykor egy-két gyökeret is el kellett vágnom, de azért rövidesen elkészült a verem. János a talpával belökte a tetemet a gödörbe, aztán elkérte az ásót.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – François Villon: A rossz pénz balladája

Montázs: Petit Palais, musée des Beaux-arts de la Ville de Paris, 'White Polypous Thing' by deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”[1]

Bővebben ...
Próza

Kovács Eleonóra: Fényerősség

Fotó: Váradi Sándor

Honnan érkezik a fény, amit érzékel a szemem, és látom azokat a faágakat is, amelyek a legmagasabban helyezkednek el, noha nem világít a hold, a zseblámpa, a villanykörte? Egyelőre nem tudom a választ. Éles kürtszó hallatszik. Távoli hangszóróból árad. Jelzi, hogy most ér véget a scsavija. A kutyák már nem figyelnek az éles hangra. Amikor először hallották, zavarta őket a magas hangsáv. Lehet, hogy egy vadászgép repült valahol, ezért hirdettek scsaviját.

Bővebben ...
Költészet

Závada Péter: Világos körülmények

Fotó: Máté Péter / Jelenkor

Kezünk közt eltévedt túrázók / utolsó életjelei egy térképen, melyet nem mi rajzoltunk, de rátaláltunk, / és most utólag felelősséggel tartozunk értük. 

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Lars (részlet)

Fotó:

Az utóbbi időben leginkább egyedül megyek az erdőbe. De csak ősszel és télen. Tudniillik allergiás vagyok minden gazra. Tavasszal egyenesen gyűlölöm a természetet. Nem azért, mert tüsszentenem kell és bedugul az orrom, hanem azért, mert ilyenkor nem mehetek. Télen meztelenek a fák. Önmagukkal azonosak, nem takarja ki őket semmi.

Bővebben ...
Költészet

Kabdebon János versei

Fotó: A szerző archívuma.

Vágd ki a nyelvem, / Roppantsd pozdorja gerincem, / Hadd legyek lárva

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: Az ünnepek után

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Az úrnők és urak kocsikról szemlélték a fennforgást, a sunyi zsebtolvaj pedig épp egy gondolataiba merülő férfi nyomába eredt. A kép jobb alsó sarkában egy hosszú bajszú, fekete ruhás rendőr szemlézte a terepet… Akárhányszor beszélt róla, János minden alkalommal ugyanazokat a szereplőket nevezte meg kedvenceiként, és hosszan méltatta a festő kompozíciós technikáját.

Bővebben ...
Költészet

Szabolcsi Alexander versei

Fotó: Konkol Máté

A versbe bele kell halni, vagy mintha / ezt érezném, ezt tanultam volna valakitől, / férfiak négyszemközti beszéde, / hogy a vers egy csapóajtó, hátsóablak / amin ki és bemászni lehet csupán

Bővebben ...

Papp Attila Zsolt versei

Mondják, csak a két saruja maradt / utána, mementóként egy szomszéd / naprendszerből, ő aznap eltűnt / vagy visszatért másik életéhez. / Ellépek a tükörtől, indulok / én is, cipők az előszobában, / kint hó hull. Hosszú megérkezés lesz.

Papp Attila Zsolt 1979-ben született Lugoson. Költő, a foter.ro főszerkesztője, a Helikon folyóirat szerkesztője. Legutóbbi kötete Vízimozi címmel látott napvilágot az Erdélyi Híradó Kiadó és a FISZ gondozásában, 2014-ben.

 

A vízitigris

 

Violának

 

Mint ki most is jól végezte dolgát

s valamire les az éjszakában,

aki jóllakottan, mégis éberen

őrködik a déli partok mentén;

egy másik könyvben megírták ezt jobban,

miről álmodik a vízidzsungel

s hány vízidzsinn keresztezi útját,

míg felszínre tör, hány Atlantiszon

meg esőáztatta Macondón, hány

szögletű kerek erdőn keresztül

ér a Hold alá, hogy felmutassam:

ez lesz mától a címerállatom,

nem varrható zászlóra, csak éppen

csíkozása jelzi, létezik még

egy idomíthatatlan víziállat,

egy idomár nélküli víziország,

s míg parti népek kapnak puskatusra,

hogy célkeresztjükbe vehessék orvul,

egy távoli városban felriadnak

a zajra, ahogy kiereszti körmét,

majd lomhán visszafordul.

 

 

Húsvétolás

 

A nyugtalanító rituálék

sorában különös szerepe van

a borotválkozásnak, a tükörben

nézem a szálakat, egy-két ősz is

köztük, a mosdókagyló fölött,

ünnep van, készülődünk

az elkerülhetetlen semmittevésre.

Az asztalon a vasárnapi csaták

romjai, húslevesnek maradéka,

a világ legnagyobb magányossága

egyetlen képen: húsvéti csendélet.

Jézus most indul, lefelé valami

dombon, még nem gondol az eljövendő,

töltöttkáposztás utolsó vacsorákra,

beletelik egy kis időbe, amíg

ideér. Egymásnak háttal állunk, én

szemben a borotválkozótükörrel,

ő a Nappal, lefelé egy domboldalon.

Mondják, csak a két saruja maradt

utána, mementóként egy szomszéd

naprendszerből, ő aznap eltűnt

vagy visszatért másik életéhez.

Ellépek a tükörtől, indulok

én is, cipők az előszobában,

kint hó hull. Hosszú megérkezés lesz.