Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Műfordítás

Xaver Bayer prózái

Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.
Lesi Zoltán fordításában

Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.

Műfordítás

Ivan Wernisch versei

A ravatalozóban aludtunk a templom mögött.
Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?

Műfordítás

Friederike Mayröcker verse

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.

Költészet

Závada Péter verse

Megáll az álom távolabbi végében.

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe

Kinder

Ayhan Gökhan gyerekversei

Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.

Lackfi János verse

Varázshíd ível a fényes / pulton át, / homokórán homokszem kereszt- / be állt.

Lackfi János 1971-ben született Budapesten. József Attila-díjas költő, drámaíró, műfordító, egyetemi oktató.

 

Tranzakció

 

Benzinkúton nem vásáro-

lunk csokit,

a kereskedelmi árrés

túl sok itt.

 

Benzinkúti csoki roppant

drága kincs,

a költekezésért méltán

jár a lincs.

 

Benzinkúti csoki persze

stimulál,

felpörget, ha a volánnál

kimúlnál.

 

Benzinkúton a kísértés

hót komoly,

édes csoki, méznél éde-

sebb mosoly.

 

Műkörömnél aligha van

szebb logó,

neonreklám nem akad ily

villogó.

 

Benzinkúton a kislány, az

mind ilyen,

melle fölött egy táblácska:

VIVIEN.

 

Ártatlanul pislog rád: Még

valamit?

Szép szeme zsibbaszt és áram-

talanít.

 

Varázshíd ível a fényes

pulton át,

homokórán homokszem kereszt-

be állt.

 

Hogy szerette volna megál

-lítani

egykoron a homokórát

valaki!

 

Neked eszedben se volt, de

sikerült,

csillámkocsonya tölti a

hideg űrt.

 

Feleúton a műkörmös

kéz megállt,

kártyáért nyúlva kínálta

fel magát.

 

Nem kéred meg a kezet, nem

csókolod,

benzinkúti lányok sosem

boldogok.

 

Nem jön értük sose szőke

herceg, és

neked e szerep komikus

hencegés.

 

Szőkeséged jelentősen

ritkuló,

derekadra is felkúszott

pár kiló.

 

Hát alólad hol a fehér

lóerő?

A fehér Suzuki nem túl

megnyerő.

 

Az álmok lovagja, lásd be,

nem ilyen,

várfokon végtelen várhat

Vivien.

 

Széjjel is zuhan e könnyes,

halk románc,

villan a bankkártya, meg a

fogzománc.

 

Nyélbeütötted a pompás

üzletet,

levegőben foszforos kis

tűz lebeg.

 

De fellobban benned még a

talmi hév,

a romantika, kár lenne

halni tév-

 

eszmék rabja gyanánt, kispol-

gárilag,

fogatlan oroszlán mordul,

felriad.

 

Visszafordulsz, nevetésed

mámoros,

elszánásod a lánykára

záporoz...

 

Kigyúlt arccal ámul -bámul

Viviien,

micsoda tűz, micsoda láz,

van ilyen?

 

Neked is fejedbe szállt a

győzelem:

Édes, egy csokit, készpénzzel

fizetem!