Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Gabriela Adameșteanu (f. Száva Csanád): A zebrán

Fotó: a szerző archívuma

Kissé félrenyomtad az embereket, szinte lökdösődés nélkül, mégis makacsul, ahogy a te korodra hál’Isten megtanultad. Képes vagy helyet csinálni magadnak közöttük. Diszkréten csináltad, a kíváncsiság nem kínzó betegség, nem alapösztön, nem kell könyökölni miatta.

Bővebben ...
Költészet

Peer Krisztián versei

Fotó: Schillinger Gyöngyvér

és csak menni, menni a nyelvvel / a totál szenilis Sanyi bácsi után

Bővebben ...
Próza

Tóth-Bertók Eszter: Meghaltam

Fotó: Csoboth Edina

A ravatalozónál állnak. Az épület homlokzatán a Feltámadunk-feliratból hiányzik a t, a legjobb barátnőm rögtön kiszúrja. Nézi a d-t, hogy az is eléggé inog, közben arra gondol, hogy mennyit szenvedtünk, amikor a lakása ajtajára illesztettük fel betűnként a nevét és hiába baszakodtunk a vízmértékkel, a mai napig ferde az egész.

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI – Purosz Leonidasz: Helyi ár

A hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek a költők is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Költészet

Bánfalvi Samu: Charlie Kirk meghalt,

Fotó: A szerző archívuma

Amerika Amerika megölték Charlie Kirköt

Bővebben ...
Költészet

Bán-Horváth Veronika: Tiszta lap

Fotó: Bán-Horváth Attila

Hol nyúlánk fénylényeknek, / Hol puffadt koboldoknak látszunk.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Kovács Kincső: A halhatatlan idill – júliusi-augusztusi lapszemle

Montázs: SZIFONline

Papír alapú folyóiratok véletlenül szoktak a kezem ügyébe kerülni, általában valamilyen egyetemi kerekasztal-beszélgetés alkalmával. Pedig sokkal átláthatóbbnak tartom a print formátumot, és egyszerűen jobb a hangulata. Néhány folyóirat aktuális számát letöltöttem, hogy beválogassam. De végül formátum alapján szelektáltam a szemléhez, ha már nem kényszerülök arra a nyári időszakban, hogy képernyőt bámuljak, tehát végül csak papír alapúak kerültek be. Így is bőségzavart okozott bennem a kínálat, de ez valahol öröm is. Előre megterveztem az utat Debrecenen belül, végiggondoltam, hol lehet folyóiratokat venni. A Fórum és a Malompark újságosai biztos helyek, a lottószelvényekkel szemben külön irodalmi részleg van. Erdélyi lapok a Partium-házban kaphatók. Eddig terjed nagyjából a látóköröm, talán néhány belvárosi kávézóban bukkanhatunk rá egy-egy régebbi kiadványra. Nagyon jó élmény volt olvasni a lapszámokat, sokat utaztak velem, kánikulában, kihalt megállókban, máskor otthon a kertben lapozgattam őket. Kerestem a szövegekben az aktualitást, többször sikerült átvenni a hangulatot, a látásmódot. Ennél csak azt tartom érdekesebbnek, hogy ki mi alapján mazsoláz ki szövegeket a repertoárból.

Bővebben ...
Költészet

Dian Máté: Babilon

Fotó: Dian Benedek

Csikkek nyöszörögnek öltönycipők talpa alatt

Bővebben ...
Műfordítás

Andrev Walden (f. Kertész Judit): Szemét pasik

Fotó: Tina Axelsson

Nem hasonlítok rá, és nem hasonlítok a kisebb testvéreimre sem. Nekem nem szürkéskék a szemem. Nem vörösesszőke a hajam. Nem vagyok szeplős sem. Nekik viszont ritkábban vannak kék-zöld foltjaik. Hát persze hogy igaz. A Kertmágus sohasem volt az apám.

Bővebben ...
Műfordítás

Luciana Ratto (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Apu, melyikünket mentenéd meg?

Fotó: a szerző archívuma

Azt mondják, a második gyerekkel megduplázódik a szeretet, azt mondják, hogy ezt kell mondani az elsőszülötteknek, de most két kiskutyaszem könyörög, hogy őt válasszam, és hagyjam veszni a másikat.

Bővebben ...
Műfordítás

Andrei Dósa (f. Horváth Benji): Sok erő és egy csipetnyi gyöngédség

Fotó: Veronica Ștefăneț

Igyekszem a lehető legokésabban hozzáállni a nőkhöz, még ha nagyrészt nőgyűlölő és szexista klisék sorozatába csúszik is bele az agyam. Mindenféle disznó vicceken nőttem fel, amelyeknek a főszereplői Móricka és Bulă voltak. Gyakran éreztem kísértést, hogy mint a viccben Bulă, azt mondjam a barátnőimnek, tetszik, ahogy gondolkodsz.

Bővebben ...
Költészet

Holczer Dávid versei

Fotó: Szántó Bence Attila

Isten tudja mire képes / egy ember seprűvel a kezében

Bővebben ...

Vörös István versciklusa

Van, amikor / egy elfáradt lélek 50 évig / egy fában alszik. Máskor / 1000 évig egy kőben. / A napba keveredő lélek / összeég kis gömbbé, / héliumatommá válik, / öregíti a napot.

Vörös István 1964-ben született Budapesten. József Attila-díjas költő, író, irodalomtörténész. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Nyugati Szláv Nyelvek Tanszékének vezetője.

(Végh László felvétele)

 

A fogantatás titka

 

A lelket fogantatása

pillanatában teszi

bele egy láthatatlan

kéz az emberbe.

De nem fér hozzá

a két szerelmeskedőtől.

Amikor végre

fáradtan egymás mellett

hevernek, fél

órával a pillanat után?

De hogyan csinálja?

Ha csak a nő hasára

teszi, akkor az mindjárt

lemossa a zuhany

alatt. Be kell nyúlnia

ugyanott, ahol az élet is

nyúlt. És föltennie a lelket,

mint egy pesszáriumot.

A lélek más lelkek

útját állja. Egy órával

a fogantatás után

még semmi. A csaj

a kádban ül. A kéz

a pasival kártyázik.

Egyikük se nyer.

A csaj hálóinget vesz,

lefekszik, ügyet se

vetnek rá. Gyorsan

bekap egy tiltott

magzatelhajtó tablettát.

Álmában vérzik.

Kint feketén

zuhog az eső.

 

 

A születés titka

 

Az éntudat születése

után kezd kibomlani

az emberben. Az első

emlékem egy női mell.

Az éntudatot egy árnyékot

hagyó kéz próbálja

rákényszeríteni az emberre.

Mért jó ez neki?

Mint amikor a kocsmáros

az egyik vendéget

ingyen itatja.

 

 

A felnövekvés titka

 

A szellemet egy világtó kéz

csak nagyritkán juttatja

a lélek és tudat nélküli lénybe.

Az emberbe. A kutyának

van lelke, a macskának

öntudata. A szellem szeme

váratlanul villan rád,

mint erdőben a bagolyé.

 

 

Az öregedés titka

 

A lélek, az öntudat és a szellem

50 éves korunkra nagyjából

kikopik belőlünk. Ha az egyik

véletlenül úgy-ahogy megmarad,

akkor tágulni kezd, mint a

világegyetem. Eltakarja az ember

elől minden hibáját,

erényét, hogy hamis

illúziókba ringassa. Az akár

jobb sorsra is érdemes

test egy pohár bor előtt ül.

Mért nem mert soha

mást rendelni a pincértől?

 

 

A lélekvándorlás titka

 

Ha volna lélekvándorlás,

az olyan lenne, mintha azt hinnénk,

hogy ugyanazt a pótkereket

egyaránt föl lehet használni

a kamionnál és egy kétszemélyes

bevásárlókocsinál vagy egy

autómodellnél.

A madár-lélek nehezen kapcsolható

embertesthez.  A disznó- vagy

a majom-lélek könnyen.

Az ember-lelket szét kell

hasogatni, hogy egérbe, tücsökbe

alkalmas legyen. Van, amikor

egy elfáradt lélek 50 évig

egy fában alszik. Máskor

1000 évig egy kőben.

A napba keveredő lélek

összeég kis gömbbé,

héliumatommá válik,

öregíti a napot.