Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Vetle Lid Larssen (f. Patat Bence): A csillagtudósok

Fotó: a szerző archívuma

És az expedíció harmadik tagja, a magyar Sajnovics? Ő vajon már a kezdeti szakaszát élte annak, ami tragikus sorsát okozta? Úgy vélem, erről megoszlanak a vélemények. Nem tudom, Ön mennyi információ birtokában van. Az a különös, hogy kedvelem Hellt: szent volt, tudós, a nagy igazság harcosa. De miért döntött úgy, hogy becsapja az egész világot?

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Mari egy napja

Fotó: a szerző archívuma

Langymeleg, tavaszias idő fogadta, mikor kilépett az utcára, ezért úgy döntött, hogy a hosszabb úton indul el haza. Már egészen közel járt a kedvenc pékségéhez, amikor hirtelen erősen nyilallni kezdett a homloka. Érezte, hogy a szarv jelentősen megnőtt, és így már bizonyára a kendő alatt is szembetűnő.

Bővebben ...
Próza

Gyenge-Rusz Anett: Asszonyról asszonyra

Fotó: a szerző archívuma

Ahogy teltek a hetek, hónapok, kitapasztalták, mikor hullajtja Terike a holdvérét. Olyankor nem nyúltak egymáshoz. Egyszer előfordult, hogy idő előtt nekiláttak. A falu legfürgébb kecskegidája nem tudott olyat ugrani, mint Terike azon az estén.

Bővebben ...
Költészet

Karácsony Orsolya: Fészekrakás

Fotó: A szerző archívuma

Átrendezzük a semmit, / nézzük ahogy mozog

Bővebben ...
Műfordítás

Christianne Goodwin (f. Princes Beáta): Nagymamavers

Fotó: Félegyházi-Vigh Tamás

De hogy hibáztatnám őket? / Rémes ennek a versnek / az akusztikája

Bővebben ...
Próza

Kovács Adél Jenifer: Ködöt lélegzek (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

felemelem a bal lábamat, hogy kilépjek a bugyiból, megtántorodok, de nem esek el. a vizes talpamra homokos föld tapadt. mint a fogfájás, ahogy az idegen át egyenesen az állkapocsba, az egész arcba, az egész fejbe hasít, úgy villódznak előttem a képek.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Kádár Fruzsina: Pályakezdés mesterfokon – 2025 szeptember-októberi lapszemle

Montázs: SZIFONline

A-tól Z-ig irodalmi folyóiratot nem sokszor böngész végig az ember, akkor sem, ha vérbeli bölcsész. Szomorú felismerés, letagadni aligha lehet, esetleg rendszeres Írók Boltjába járással kompenzálni. Egy vers, próza, esetleg tanulmány kedvéért képes vagyok egész lapszámok megvételére, hogy aztán időhiányt meg egyéb kifogásokat mormolva nagy eséllyel többet feléjük se nézzek. Pedig jó elmerülni egy-egy szerkesztői koncepció mikrokozmoszában, tüzetesen átrágni magam a különféle tematikus blokkokon, nyomdafriss megjelenéseken, sehol máshol fel nem lelhető szakmunkákon. Le kell lassulni kicsit, hogy élvezni lehessen a papíralapú folyóiratok világát – a lapszemléhez válogatva is valahol ezt az érzést igyekeztem nyakon csípni.

Bővebben ...
Költészet

Gyetvai Balázs: Lerakódás

Fotó: A szerző archívuma

a zuhany alatt / átfolyik lassan a jelenbe

Bővebben ...

Jász Attila versei

Egy nap, amikor tükörkép leszek csak, / ne hagyj magamra, kérlek, csak ints vissza, / hogy minden rendben, érj hozzám

Jász Attila 1966-ban született Szőnyben. Költő, szerkesztő, esszéíró. Neve és más nevek alatt számos műve megtalálható nyomtatott és online formában. Legutóbbi könyve Szárnyas csiga címmel, 2014-ben jelent meg az Új Forrás Könyvek gondozásában.

 

(Tamás Bertalan felvétele)

 

szárnyas csiga

 

Egy nap, amikor kutya szalad a téren,

az angyal üdvözletét adja át éppen,

galamb nélkül, sietve, felemelt kézzel,

a múzeumban, a képen, amit nézel,

 

de a szárnyas csiga hogyan került oda?,

egy alig látható természeti csoda,

ahogy repül, mintha mászna csak a kép szélén,

rakoncátlan a ránc az angyalruha élén,

 

ahogy térdel, egyáltalán nem kicsi a talpa,

miért ne lehetne vízálló bakancs is rajta?,

miért ne lehetne ez a szárnyas csiga

a teremtő türelmének szimbóluma?,

 

ha bűnbeeséstől megváltásig

évmilliókat kellett rá várni?,

csak nyugalom, van idő, ennyi látszik,

másszon vagy repüljön, történjen bármi.

 

 

szinte észrevétlen

 

Egy nap, amikor az ismeretlen görög szobrász

a női portré elkészültével annak sugárzó,

már-már isteni szépségét elviselni nem tudta,

az orrát kalapáccsal beverte, amitől a szoborfej

életszerűvé, még gyönyörűbbé vált, és a szája

sarkában játszadozó, addig szinte észrevétlen

archaikus mosoly felerősödött, szinte észrevételen.

 

 

 

a tükör túloldalán

 

Egy nap, amikor tükörkép leszek csak,

ne hagyj magamra, kérlek, csak ints vissza,

hogy minden rendben, érj hozzám, érints meg,

 

amikor majd tényleg csak egy tükörkép leszek,

megtudod, hogy szeretlek, mindig szerettelek,

imádattal követem minden mozdulatod,

 

akkor tükörkép leszek már csak benned,

és várlak a túloldalon, ha menned

kell, idő van, gyere utánam, kérlek.

 

 

névtelenül

 

Egy nap, amikor leveszem magamról

e sokat használt földi nevet, újból

meztelen leszek, és kiderül végleg,

 

névtelenül születtem, egyedül élek,

névtelenül alszom és egyedül félek,

névtelen gondolkozom, egyedül érzek,

 

egyedül és névtelenül halok majd meg,

mindig csak ezt tudjam, csak mindig tudjam ezt,

 kérlek, uram, csak addig, csak addig éljek.