Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Műfordítás

Xaver Bayer prózái

Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.
Lesi Zoltán fordításában

Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.

Műfordítás

Ivan Wernisch versei

A ravatalozóban aludtunk a templom mögött.
Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?

Műfordítás

Friederike Mayröcker verse

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.

Költészet

Závada Péter verse

Megáll az álom távolabbi végében.

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe

Kinder

Ayhan Gökhan gyerekversei

Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.

Szabó Imola Julianna versprózái

az üvegajtó kilincse
Éjjel lesz újra. Nyálkás és hermelines éjszaka. Vállukon viszik a törpék a palástot. Élve temetik a sötét mögé a varázslót.

Szabó Imola Julianna 1984-ben születt Budapesten. Író, táncelméleti szakíró, intermediális alkotó. Versprózákat és szöveg/tánc/réteg videókat-montázsokat készít. VARRATOK című verspróza kötete 2014-ben jelent meg. Ugyanebben az évben Móricz-ösztöndíjat kapott. 2015 májusában jelenik meg Kinőtt szív című felnőttmesekönyve.

 

zárva

 

Vak alkonyatban úsznak a halak. Maréknyi ezüst csillan a tenger szájában. Mint egy rosszul tömött fog, olyan a víz, mindenhol taréj, rések a fényrácsban. Merül a távol, lassan elfedi a horizontot. Egy vékony vonal marad a hegy gerince. Se úszni, se repülni. Csak a madarak merülnek a légüres semmibe. Kapkodják a foltokat, mint egy varrógép a lyukas a szövetet. Szétesik a víz, aláhull az ég. Csak a távol marad az egyetlen közeli. Mintha Isten éppen egy ajtót feszegetne. A gyászolóknak. Látogatni.

 

 

trükk

 

A zsonglőr felemeli kalapját és kipottyan a Nap sárga korongja. Pörgeti és dobálja, majd a Hold arcára ragasztja. A házak teteje összecsukódik. A félelem ráncos ujjai összeszorulnak a tenyérben. Felrobbant tulipánok, királylányok meglőtt teste: szoknyájukon a fodor vérvörös naplemente. Mint egy évek óta el nem múló fájdalom, oldhatatlan kínnal vált az évszak. Penészes őszből párkás télbe. Rozsdás koronák repülnek a fák meghajló fejére. És mire az oroszlán átugraná a karikát, fogatlan szája elnyeli az idomár szívét. Éjjel lesz újra. Nyálkás és hermelines éjszaka. Vállukon viszik a törpék a palástot. Élve temetik a sötét mögé a varázslót, akinek megkopott az arca és a varázspora. Ember már nem tudna lenni.