Németh Zoltán verse
- Részletek
Németh Zoltán 1970-ben született Érsekújváron. József Attila-díjas költő, irodalomtörténész, egyetemi docens.
Térd a hóban
***
Térd a hóban, segíts átjutnom,
én istenem segíts, most segíts,
Mária, segíts átjutnom.
Belezuhant térddel a márciusi
hóba, mielőtt átszökött volna
a határon, Szalka és Letkés között,
a hídon.
***
A borjú nagyságú kutya
fel sem nézett a táljából,
mint a disznó, habzsolta
a vacsorát. Én annyira féltem,
lábujjhegyen jöttem át
a határon, remegett mindenem
a hidegtől és a halálfélelemtől,
de tudtam, három árvát
kell felnevelnem.
***
Nyáron egy tizenkét éves fiút
lőttek bele az Ipolyba
a magyar határőrök,
mert játék közben
véletlenül átúszott
a folyó közepén.
***
Aztán a határőr megindult
utánam a sötétben, hallottam,
ahogy ropog a hó, képzeljünk
szív alakú nyomokat a hóba,
az mentett meg, hogy
a körömcipő nyomaira
azt hitte, őznyomok.
Köpött egyet, ez csak egy őz.
***
Aztán persze a jugoszláv határhoz érve
rögtön lekapcsolták, papírok nélkül,
gubbasztott a hideg vonaton.
Én is kommunista vagyok,
mondta, és párttag akarok lenni.
***
A gyerekek éhesek és tetvesek voltak.
Egyik sem látta azt a két térdnyomot
a hóban, de még a magas sarkú cipő
nyomait sem a hídon. De most már
kaptak enni, és ez is van olyan élmény,
mint a láthatatlan nyomok, amelyekről
már csak én tudok.
