Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Műfordítás

Xaver Bayer prózái

Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.
Lesi Zoltán fordításában

Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.

Műfordítás

Ivan Wernisch versei

A ravatalozóban aludtunk a templom mögött.
Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?

Műfordítás

Friederike Mayröcker verse

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.

Költészet

Závada Péter verse

Megáll az álom távolabbi végében.

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe

Kinder

Ayhan Gökhan gyerekversei

Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.

Németh Zoltán verse

Nyáron egy tizenkét éves fiút / lőttek bele az Ipolyba / a magyar határőrök, / mert játék közben / véletlenül átúszott / a folyó közepén.

Németh Zoltán 1970-ben született Érsekújváron. József Attila-díjas költő, irodalomtörténész, egyetemi docens.

 

Térd a hóban

 

***

 

Térd a hóban, segíts átjutnom,

én istenem segíts, most segíts,

Mária, segíts átjutnom.

Belezuhant térddel a márciusi

hóba, mielőtt átszökött volna

a határon, Szalka és Letkés között,

a hídon.

 

***

 

A borjú nagyságú kutya

fel sem nézett a táljából,

mint a disznó, habzsolta

a vacsorát. Én annyira féltem,

lábujjhegyen jöttem át

a határon, remegett mindenem

a hidegtől és a halálfélelemtől,

de tudtam, három árvát

kell felnevelnem.

 

***

 

Nyáron egy tizenkét éves fiút

lőttek bele az Ipolyba

a magyar határőrök,

mert játék közben

véletlenül átúszott

a folyó közepén.

 

***

 

Aztán a határőr megindult

utánam a sötétben, hallottam,

ahogy ropog a hó, képzeljünk

szív alakú nyomokat a hóba,

az mentett meg, hogy

a körömcipő nyomaira

azt hitte, őznyomok.

Köpött egyet, ez csak egy őz.

 

***

 

Aztán persze a jugoszláv határhoz érve

rögtön lekapcsolták, papírok nélkül,

gubbasztott a hideg vonaton.

Én is kommunista vagyok,

mondta, és párttag akarok lenni.

 

***

 

A gyerekek éhesek és tetvesek voltak.

Egyik sem látta azt a két térdnyomot

a hóban, de még a magas sarkú cipő

nyomait sem a hídon. De most már

kaptak enni, és ez is van olyan élmény,

mint a láthatatlan nyomok, amelyekről

már csak én tudok.