Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Kiszely Márk: Kapcsolati tőke

Fotó: a szerző archívuma

Volt ez a csajom Debrecenben. Cseresznyével egyensúlyozott az ajkán, a szemében gurámikat nevelt. Tubás volt, vagy tenorkürtös, nem tudom már, a rézfúvósok között ült, a rendezői balon. Ha a nevén szólítottam, nem figyelt oda. Ha hatszögbe rendeztem a díszköveket a teste körül, magához tért.

Bővebben ...
Költészet

Rostás Mihály versei

hogyha kezembe foghatnék / egy maréknyi időt

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Bartók Imre: 1939. szeptember 23.

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Krumponyász-univerzum (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Róbert bal szeme az óramutató járása szerint, jobb szeme azzal ellentétesen forgott egyre gyorsabban, majd teljes testében rázkódni kezdett, a földre huppant, és nem mozdult többé. A feje sistergett és füstölt.

Bővebben ...
Költészet

Halmosi Sándor versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Kabátujjukban több élet volt, / mint az Egyesült Nemzetekben ma

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Veszprémi Szilveszter: Vers, amelyben a költő megint csak hisztikézik, nincs semmi látnivaló benne

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek a költők is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Gabriela Adameșteanu (f. Száva Csanád): A zebrán

Fotó: a szerző archívuma

Kissé félrenyomtad az embereket, szinte lökdösődés nélkül, mégis makacsul, ahogy a te korodra hál’Isten megtanultad. Képes vagy helyet csinálni magadnak közöttük. Diszkréten csináltad, a kíváncsiság nem kínzó betegség, nem alapösztön, nem kell könyökölni miatta.

Bővebben ...
Költészet

Peer Krisztián versei

Fotó: Schillinger Gyöngyvér

és csak menni, menni a nyelvvel / a totál szenilis Sanyi bácsi után

Bővebben ...
Próza

Tóth-Bertók Eszter: Meghaltam

Fotó: Csoboth Edina

A ravatalozónál állnak. Az épület homlokzatán a Feltámadunk-feliratból hiányzik a t, a legjobb barátnőm rögtön kiszúrja. Nézi a d-t, hogy az is eléggé inog, közben arra gondol, hogy mennyit szenvedtünk, amikor a lakása ajtajára illesztettük fel betűnként a nevét és hiába baszakodtunk a vízmértékkel, a mai napig ferde az egész.

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI – Purosz Leonidasz: Helyi ár

A hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek a költők is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Költészet

Bánfalvi Samu: Charlie Kirk meghalt,

Fotó: A szerző archívuma

Amerika Amerika megölték Charlie Kirköt

Bővebben ...
Költészet

Bán-Horváth Veronika: Tiszta lap

Fotó: Bán-Horváth Attila

Hol nyúlánk fénylényeknek, / Hol puffadt koboldoknak látszunk.

Bővebben ...

Kerber Balázs verse

Olló vágtat a szürke tükörben; / nyúlánk, piszkos papírlap a plafon. / Egy fakó görgős székre nézek. / Vágás után, az alagútba esteledő / utcán a testem felreped; / lecsapódik a halott vágy, / folyékonyan, mint az esőszemek.

Kerber Balázs 1990-ben született Budapesten. Költő, a JAK tagja, a Félonline versszerkesztője. 2014-ben jelent meg első kötete Alszom rendszertelenül címmel A JAK-füzetek sorozatban. Klasszika-filológiából diplomázott az ELTE-n, jelenleg olasz irodalmat és kultúrát tanul.

 

Via Riva di Reno

 

Előttem piros-rózsaszín színsáv,

fodrászüzlet a Via Riva di Renón,

árkádok, lebegő égbolt,

tükör és kusza, hajszínű padló.

Napszikra-délután forog

a forgószéken, és foltokba

tördeli az arcokat a fény,

átmossa a spongya. Bentről az utca

villanó köve, fölötte a lágy

mozzanat; sodor az úton, mint

hökkenés a lég, mintha maga is

nő lenne, és az emberek hátába

kap. A kő mégis szilárd burkolat,

és rajta a mozgás, a keménység

ellentéte; omló pacákat ejt a nap,

ruha hullik egy magas lányra,

gyűrődése, hegye, dombja

mind-mind fehér fénycafat;

emlékek előtere ér el, forró, de

meddő inger, mely átjár

és feledésbe csap. A foltok

most eltűnnek, a kép éles,

a ruha tapad. Anyaggá omló villogás,

olvad a nap. Kijön hozzám

a fodrásznő a váróba, felír valamit,

időt kér, sono occupatissima,

scusa, és visszalép a tükrös-székes

terembe, testében azzal az árnyékkal,

amit testem is magában érez,

ha a busz a sötét erődfalhoz ér, közel

a San Felicéhez. Pamacshajak

a habban, a beszélgetés sima,

mint a karok íve, csúszkál a hab,

ki-be térnek a szavak az ajtón.

Tekintetem egy másik,

kint sétáló lányra téved,

aki magában hordja a fény

külön-külön váló szikráit,

lábszárában ott remeg

a végét járó nappal.

Felsőteste szökell, háta ívelő

csontfal. Behív a fodrász:

a szoba fala is hajszínű,

és marcipános, mint az útburkolat.

Olló vágtat a szürke tükörben;

nyúlánk, piszkos papírlap a plafon.

Egy fakó görgős székre nézek.

Vágás után, az alagútba esteledő

utcán a testem felreped;

lecsapódik a halott vágy,

folyékonyan, mint az esőszemek.