Kerber Balázs verse
- Részletek
Kerber Balázs 1990-ben született Budapesten. Költő, a JAK tagja, a Félonline versszerkesztője. 2014-ben jelent meg első kötete Alszom rendszertelenül címmel A JAK-füzetek sorozatban. Klasszika-filológiából diplomázott az ELTE-n, jelenleg olasz irodalmat és kultúrát tanul.
Via Riva di Reno
Előttem piros-rózsaszín színsáv,
fodrászüzlet a Via Riva di Renón,
árkádok, lebegő égbolt,
tükör és kusza, hajszínű padló.
Napszikra-délután forog
a forgószéken, és foltokba
tördeli az arcokat a fény,
átmossa a spongya. Bentről az utca
villanó köve, fölötte a lágy
mozzanat; sodor az úton, mint
hökkenés a lég, mintha maga is
nő lenne, és az emberek hátába
kap. A kő mégis szilárd burkolat,
és rajta a mozgás, a keménység
ellentéte; omló pacákat ejt a nap,
ruha hullik egy magas lányra,
gyűrődése, hegye, dombja
mind-mind fehér fénycafat;
emlékek előtere ér el, forró, de
meddő inger, mely átjár
és feledésbe csap. A foltok
most eltűnnek, a kép éles,
a ruha tapad. Anyaggá omló villogás,
olvad a nap. Kijön hozzám
a fodrásznő a váróba, felír valamit,
időt kér, sono occupatissima,
scusa, és visszalép a tükrös-székes
terembe, testében azzal az árnyékkal,
amit testem is magában érez,
ha a busz a sötét erődfalhoz ér, közel
a San Felicéhez. Pamacshajak
a habban, a beszélgetés sima,
mint a karok íve, csúszkál a hab,
ki-be térnek a szavak az ajtón.
Tekintetem egy másik,
kint sétáló lányra téved,
aki magában hordja a fény
külön-külön váló szikráit,
lábszárában ott remeg
a végét járó nappal.
Felsőteste szökell, háta ívelő
csontfal. Behív a fodrász:
a szoba fala is hajszínű,
és marcipános, mint az útburkolat.
Olló vágtat a szürke tükörben;
nyúlánk, piszkos papírlap a plafon.
Egy fakó görgős székre nézek.
Vágás után, az alagútba esteledő
utcán a testem felreped;
lecsapódik a halott vágy,
folyékonyan, mint az esőszemek.
