Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Berki Ádám versei

Fotó: A szerző archívuma

zavar a páratlan prímszámok figyelmetlensége

Bővebben ...
Próza

Márton Evelin: Öt hegy, öt templom

Fotó: Onda Péter

A nádas megnyílik hamaroson, s az én kóborjaim kijőnek a homályból. Őnekik viszed azt, amit küldök – mondta az Úr és gyöngéd lökdöséssel jelezte Vendelnek, hogy induljon izibe, mert idő van.

Bővebben ...
Próza

Szerényi-Bartók Tamás: Szíverősítő (regényrészlet)

Fotó: Urbán Ádám

Mészkőpor és füstölő szaga keveredett odabent, és mindennek volt egyfajta otthonos mocskossága, de nem erre, még csak nem is a tanár szavaira emlékszem a legélénkebben, hanem egy lányra.

Bővebben ...
Próza

Ádám Szilamér: Hallod ezt? Csend

Fotó: a szerző archívuma

Kinyitotta a méhesház ajtaját, kihúzogatta a kaptárokat, de semmi. Végignézte az egészet, mind a három sort lentről felfelé, majd újra, és mivel nem hitt a szemének, még egyszer, harmadjára is.

Bővebben ...
Költészet

Rieder Anna Róza versei

Fotó: Berta Réka

én isteni parancsot soha meg nem tagadtam

Bővebben ...
Próza

Hegedűs Márton: Meccs

Fotó: a szerző archívuma

A létravértesi középpályás előre ívelte a labdát, és a B középből – a beton lelátóról – mind a tizenhat ultra egy emberként üvöltött, amint az ellenfél fürge hetese levette az elérhetetlennek tűnő labdát, centikkel az oldalvonal mellett, és megtolta a lihegő Laci mellett.

Bővebben ...
Költészet

Pocsai János versei

Fotó: Nádas Mátyás

emlékszagú molyok őrzik / a ki nem mondott nevet.

Bővebben ...
Próza

Magyary Ágnes: Regény

Fotó: morpho

Amit fontosnak tartanak az emberek a megtörtént eseményekből, az banális részlet; és ami életbevágó, azon könnyed eleganciával átsiklanak. Ezért is olyan nehéz kihámozni a valóság sarokköveit. Persze, ha a rendőrségnek lenne hozzáférése a titkosszolgálat adataihoz, akkor minden sokkal könnyebb lenne, de a városállamban nem volt cél, hogy a rendőrségnek könnyebb legyen.

Bővebben ...
Költészet

Wölfl-Molnár Eszter versei

Fotó: Nagy Viktor

Túl sokáig volt a bordák mögött

Bővebben ...

Antalovics Péter verse

véletlenül ezt a verset, / valószínűleg észre sem

Antalovics Péter 1993-ban született. Költő, az Újvidéki Egyetem hallgatója, a Híd Kör tagja. Első kötete Örökszoba címmel látott napvilágot a Forum Kiadó gondozásában, 2014-ben.

 

 

véletlen-vers

 

tudod, egészen véletlenül

írtam neked ezt a verset.

nem is neked akartam.

ezeket a rád utaló szavakat

is véletlenül használom most,

mindössze így hozta

a sors, a levegőben lebegő

véletlen. ha nem írtam volna

véletlenül ezt a verset,

valószínűleg észre sem

vennéd, hogy én vagyok.

véletlenül rágyújtok egy

szál cigire, de véletlenül

azonnal szédülök tőle,

ezért véletlenül kinyitom

az ablakokat. kell a friss

levegő, meg a hideg,

véletlenül épp tél van,

egyébként is takar-

ékoskodom a fűtéssel.

egészen véletlenül időt

sem hagyok magamnak,

hogy át- vagy felül-

értékeljek, esetleg bíráljak.  

nem tudom, véletlenül miért

nem neked akartam írni

ezt a verset, miért csak

véletlenül alakult így.

a feszültség nő, míg magam-

nak véletlenül valami irány-

adó jelzőfényt szerzek,

most véletlenül sem akarom,

hogy vétlenül véletlennek higgy.