Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Vida Kamilla versei

Fotós: Sivák Zsófia

mindegy: a sznobokat az első könyvemben már úgyis elijesztettem!

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Ferencz Mónika: Hiszti

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Költészet

Taizs Gergő versei

Fotó: Pápai Zoltán

A cilinderben üregedő nyúl / orrcimpáján a tenger habjai

 

A fénykörön túl

A takarás roppant rendszerében
az emberek úgy változnak,
hogy elfelejtenek szólni róla.
Engem arra szánt az Úr,
hogy vágyni tanuljak,
de sosem tanított meg
jól feledni.
Határozott bizonytalansággal,
szó- és számkivetettségben,
a hallgatás szemhéjnyi zsákutcájában
sosem leszek igazán
egymagam,
fogadkozom,
és lehugyozom a gyanútlan csillagokat.

 

Paphos nélküled

Nyikorog a reggel, a kertkapu, a hintaszék –
minden határos valamivel.
Aztán az ellobbanó felhők.
Az anyag szenvedő szerkezete.
A cilinderben üregedő nyúl
orrcimpáján a tenger habjai.
De mi okozza a bolygók táncát,
az aritmiát a harangszóban,
amikor félrevered szívemet?

 

Taizs Gergő 1984-ben született Tatabányán. Verset ír.
 
Költészet

Farkas Arnold Levente: teketória

Fotó: A szerző archívuma

mint / teketória nélküli szóban / a méla igazság

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Korda Bonifác: A nagy fölemelkedés

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Tímea Sipos (f. Bori Ági): Öklökkel teli gyomor II.

Fotó: a szerző archívuma

Ha apám tudta, hogyan kell enni, akkor anyám azt tudja, hogyan kell koplalni. Egész gyerekkoromban vagy koplalt, vagy folyékony diétán volt, miközben apám zabált és dohányzott és énekelt és ivott.

Bővebben ...
Műfordítás

Tímea Sipos (f. Bori Ági): Öklökkel teli gyomor I.

Fotó: a szerző archívuma

Amit nem merek elmondani anyámnak az az, hogy ez nem egy egyszerű húgyúti fertőzés. Apám családjában van egy széles körben elterjedt hiedelem, miszerint a szellemek lábtól felfelé hatolnak be egy nő testébe.

Bővebben ...
Költészet

Bodor Eszter Hanna: lebegő

Fotó: Török Levente

sodrást ami elmossa / az elhordozott erőszakot

Bővebben ...
Próza

Kiszely Márk: Kapcsolati tőke

Fotó: a szerző archívuma

Volt ez a csajom Debrecenben. Cseresznyével egyensúlyozott az ajkán, a szemében gurámikat nevelt. Tubás volt, vagy tenorkürtös, nem tudom már, a rézfúvósok között ült, a rendezői balon. Ha a nevén szólítottam, nem figyelt oda. Ha hatszögbe rendeztem a díszköveket a teste körül, magához tért.

Bővebben ...
Költészet

Rostás Mihály versei

Fotó: A szerző archívuma

hogyha kezembe foghatnék / egy maréknyi időt

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Bartók Imre: 1939. szeptember 23.

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Krumponyász-univerzum (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Róbert bal szeme az óramutató járása szerint, jobb szeme azzal ellentétesen forgott egyre gyorsabban, majd teljes testében rázkódni kezdett, a földre huppant, és nem mozdult többé. A feje sistergett és füstölt.

Bővebben ...

Vass Tibor verse

Koponyából ezt-azt érts hozzá még, például ötven év gondolat, / úton és útfélen a szeretett út, akár a szó: / szív- és elmeszem, szem- és szívelme.

Vass Tibor 1968-ban született Miskolcon. József Attila- és Kassák-díjas költő, képzőművész, a Spanyolnátha (www.spanyolnatha.hu) című művészeti folyóirat alapító főszerkesztője. Legutóbbi kötete A Nagy Bibin.

 

(Vass Nóra felvétele)

 

Bibinke és a szívszer elme

Készecske A Nagy Bibin és a műlovarnőből*

 

Ha gráfiázni indul útnak,

nem sok mindent visz magával, például a szemét.

Még a mutatóujja sincs nála,

amivel többek közt nyomkodhatna,

hüvelykje, amivel tömbök közt mérhetne fényt,

gyűrűse, kise, középsője sem ismert hozadék olyankor,

viszedék homloka sincs nála, amibe ütlegelhetne masinát,

ha bármi nem úgy sikerül, masina misinász.

De minek is kéne a homlok, ha minden sikk, eres.

Nincs nála sok semmi, mintha csak őszemfelsége,

utolsó szemig eszénél van,

a szíve lüktet még ott és azzal mintha kész az úti leltár,

mondhatni tehát, hogy ennyi, ennyiben maradjunk, ha kérdezik,

hogyan indul útnak és hogy áll kész a gráfiára.

 

Magamagánál nem más ő nagyjából, mint egy szív, látóidegekkel.

Út szívvel, szemmel. Na jó, viszi még az elmét is.

Elmenőben féltek-e, ha azt mondom, a szem nyolc

és teljes takarással veszi körbe a szívét,

amiben meg az elme van, féltek

ékkel. Itt áll a szemléltető eszköz, tessék jól megfigyelni,

az elmeburok a szív

és azon a szemek, mind a nyolc, a szív teljes takarásában.

 

Körbelát, a prédája minden.

Ekvásztrien vs Prédátor.

Ragadozó, vizuális ingerevő, nyolc napig nem eszik,

de aztán nyolcszem-éjes, nyolcszemélyes asztalkánál kínál,

egyed rakott elmeszívszemét, ne csak a szemed kívánja.

 

Koponyából ezt-azt érts hozzá még, például ötven év gondolat,

úton és útfélen a szeretett út, akár a szó:

szív- és elmeszem, szem- és szívelme.

 

A szívszem lót-fut, méreget, úgy képez képeget,

folyton visszatér a tett szívhelyére, semügyre venni dolgokat.

Sem ez, sem az, tallóz a világból, aztán ha döntött,

a világnak annyi, világoz belőle egy ablakbelet.

 

A szívszem ablakbelei a legszebb magyar képmesék oldalain,

ISO, por és hamu, vagy mik. Micsoda fehérek.

A fehér egyensúlya úgy áll be,

mint mérlegen a valóság. Magától kábé sehogy.

Tudni kell hova állni, állítani, ez benne a szakma.

Plusz az ötvenévek, meg a rutin.

 

Hiszen ha gráfiázni indul útnak,

van úgy, hogy bevárják a rendezvényeknél.

Késik egy megnyitóról például,

folyosót képez, amin beszalad, be tudja folyosólni a világot,

átrendezi a szereplőket,

te jobb lennél itt, te meg állj egy kicsit hátrébb,

ezt meg azt csináld, és közben mutass a képre.

Ha kész, beint, tőlem mehet, és kezdhetik.

Vagy balesetek történnek,

és szól a szereplőknek, hogy ismételjenek,

menjenek még egyszer össze,

és azok képesek eljátszani neki ugyanazt.

Megmosakodnak, átöltöznek, ne tűnjön fel rajtuk a hullaság.

Az sem gond, ha valamelyik tagjuk leszakadt,

a kép erejéig minden visszarendezhető.

Egy ideje a nap is hallgat rá, árnyékot a megrendelt helyre vet.

Telihold régtől fogva akkor van, amikor akarja.

 

Van úgy, hogy átrak egy hegyet.

Kénykedvből fordítja meg a szelet, felhőt tol, ahová kell.

Átrendezi a szivárvány színeit,

éjszakára lesz délibáb, kacsásabb az észak, a dél libább.

Ha nyáron havas képet kérnek tőle, nem az archívumban keres,

egy liftben rendezi be a jégeget.

 

Ért az állatok nyelvén,

egyszer József Attila hangján szólalt meg neki a lillafüredi vízesés.

 

A halak azt beszélik, folyásirányt is változtat, ha úgy hozza a sors.

Ki tudja kapcsolni a kutyaugatást.

Ha úgy akarja, öt percig lapos tud lenni a föld.

Lelassítja a hullócsillagot, végleg betömít fekete lyukakat.

 

Az egyetlen ember, akit életében boldoggá akartak avatni,

de a szertartásról elkésett,

és már nem volt kedve visszamenni az időben.

 

Alig pár dolog áll hatalma fölött,

Miskolc tengerszint feletti magassága

és a halak száma a Szinvában.

A Mátyás király útra vezető ösvény széle, hossza,

se szeri, se szer, se száma.

 

Néha belefárad abba, hogy majd’ minden úgy van a képein, ahogy akarja.

Olyankor hanyatt fekve, meztelenül bámulja az eget,

új madárfajokat teremt,

eltűri, hogy mindenét pásztázza vénrokona, az ellenfény.

Hiszen a fények makacs dolgok, magukért beszélnek.

 

Valaki egyszer megpróbált csinálni róla egy képet,

a gépe állítólag visszafelé sült el.

Az áldozat hangrobbanás kíséretében, mosolygósan,

integetve hagyta el a teret,

hollétéről azóta sem tudni semmi biztosat.

 

Nyugalom,

néhány dolgáról nem tudni, mi a titka, a sírba viszi majd.

Ám addig is itt van még századból egy fél legalább,

feltehetően évek formájában.

Hiszen ha gráfiázni útnak, remélni tudni kell.

 

*

Elhangzott Ádám János fotográfus kiállításának megnyitóján, a miskolci Képcsarnok Szőnyi István-termében, 2015. február 6-án