Hírlevél feliratkozás

Keresés

HISZTI

HISZTI - Endrey-Nagy Ágoston: Magyarázat

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Raphael Dagold versei (f. Murányi Zita)

https://www.raphaeldagold.com/

Amikor a fekete kis kecske vére lefolyik / a vágóhíd padlóján a parasztház mögött

Bővebben ...
Próza

Varga László Edgár: Iepuraș Béla

Fotó: Szentes Zágon

Csak az általános idő múlásával vált lassan nyilvánvalóvá, hogy az ő, a Iepuraș Béla ideje nem múlik többé. Nem gyűltek például tovább a szeme sarkában a szarkalábak. Ha hetekig nem mosta meg, akkor sem zsírosodott a haja, sőt nem is nőtt. Nem nőtt a körme sem, de ami igazán meglepte: nem nőttek többé a metszőfogai.

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Kiss Lóránt: Hasítás

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Silvia Avallone (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A keményszívű II.

Fotó: Giovanni Previdi

A Corso Italián hömpölygött a tömeg. A bárok neonfényei és a lampionok, a folyamatos, nagyhangú lárma, a fagyi-, ostya- és pizzaillat ébren tartotta a várost. Az izzadt turisták egymásra torlódtak, mindenki a Bovio térre igyekezett, hogy le ne maradjon a tűzijátékról. A türelmetlen sokaság elbágyasztott, elringatott. Hagytam magam sodorni.

Bővebben ...
Műfordítás

Silvia Avallone (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A keményszívű I.

Fotó: Giovanni Previdi

Folyamatosan beszéltünk, mégsem mondtunk semmit: csak a test számított, a magnetikus vonzású. Csiklandozásokból, ingerlésekből állt a nyelvünk, térdek és könyökök összekoccanásából. A kabócák ciripelése az ágak alkotta boltívből fülsértő volt, de csak növelte az érzést: itt akarunk maradni, ahol olyan erősen dübörög az élet, hogy az már súrolja a halhatatlanságot.

Bővebben ...
Próza

Tóth Vivien: Elefántsimogató (regényrészlet)

Fotó: Szokodi Bea

A többiekkel gyógyszerosztásnál koccintunk az újévre egy pohár vízzel. Még utoljára kinézek az utcára, ahonnan egyre több dudaszó szűrődik be.

Bővebben ...
Költészet

Vida Kamilla versei

Fotós: Sivák Zsófia

mindegy: a sznobokat az első könyvemben már úgyis elijesztettem!

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Ferencz Mónika: Hiszti

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Költészet

Taizs Gergő versei

Fotó: Pápai Zoltán

A cilinderben üregedő nyúl / orrcimpáján a tenger habjai

 

A fénykörön túl

A takarás roppant rendszerében
az emberek úgy változnak,
hogy elfelejtenek szólni róla.
Engem arra szánt az Úr,
hogy vágyni tanuljak,
de sosem tanított meg
jól feledni.
Határozott bizonytalansággal,
szó- és számkivetettségben,
a hallgatás szemhéjnyi zsákutcájában
sosem leszek igazán
egymagam,
fogadkozom,
és lehugyozom a gyanútlan csillagokat.

 

Paphos nélküled

Nyikorog a reggel, a kertkapu, a hintaszék –
minden határos valamivel.
Aztán az ellobbanó felhők.
Az anyag szenvedő szerkezete.
A cilinderben üregedő nyúl
orrcimpáján a tenger habjai.
De mi okozza a bolygók táncát,
az aritmiát a harangszóban,
amikor félrevered szívemet?

 

Taizs Gergő 1984-ben született Tatabányán. Verset ír.
 
Költészet

Farkas Arnold Levente: teketória

Fotó: A szerző archívuma

mint / teketória nélküli szóban / a méla igazság

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Korda Bonifác: A nagy fölemelkedés

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Fotó: Bach Máté

Izsó Zita versei

el kell hagynunk a helyet, / mintha egy ártéri erdőben járnánk / nem szabad megzavarni a távozók vonulását

 

Érkezés

Zátonyi Tibor képeihez

Ott hagyod az autód, gyalog indulsz el a bekötő úton,
nemsokára már látszik a fa,
amit a születésedkor ültettek, arra mászott fel,
és arról esett le a szomszéd gyerek.
Melletted egy permetező repülő kereszt alakú árnyéka
fut végig az elfagyott szőlőtőkék rendezett sorain.
Kicsit arrébb egy kiránduló csoport méregeti
a helység nevezetességét, a nem túl nagy várromot.
Valaki ordítani kezd, valami tanár lehet,
megunt igazságokhoz szokott hangja,
mint egy elejtett labda, pattog még egy darabig.
A kirándulók a vonatsínek mentén indulnak tovább.
Megdöbbenti őket az egykor egy családi ház alapjának kiásott,
évek óta betemetetlenül hagyott gödör.
Te közben beérsz a házba,
a szekrény tetejét borító porban pedig
észreveszed a körvonalait annak, amit keresel:
bárki vitte is el, még nem juthatott vele messzire.

 

tűzpróba


El akartam hitetni magammal, hogy tehetek valamit.
Voltak például titkos fogadásaim, mint hogy
ha vissza tudom tartani a lélegzetem addig, amíg kiérünk
az alagútból, akkor meggyógyulsz.
vagy ha képes vagyok puszta kézzel levenni a tűzről
a felforrósodott edényt,
akkor majd nem lesznek fájdalmaid.
Később imádkozni kezdtem,
a végén pedig már csak kiskoromban tanult,
rég elfelejtett szentek nevei jutottak az eszembe pánikszerűen,
úgy kerültek elő belőlem,
mint rég kihaltnak hitt őshalak utolsó példányai
a tenger azon pontjáról, ami felett több ezer méteres a víz,
és ahol most még, mint a lélekben, átláthatatlan sötétség lakozik.

 

Zsuzsa


A férje szerint nem azért adott emberi nevet a macskáinak,
mert vágyott a gyerekre.
Csak az zavarta, hogy iskola épült a szomszédban, és a gyerek
folyton átrúgták a labdákat a kertjükbe.
Ő eleinte úgy tett, mintha nem lenne otthon,
aztán a férje csodálkozva vette észre, hogy
a labdák bent sorakoznak a vitrinben, mint a kiköltetlen tojások.
Akkor javasolták neki először a pszichiátert,
próbálták úgy felfogni,
az ilyen korú nőknél ez természetes,
és a gyógyszerek majd segítenek.
Néhány nappal később azzal fogadta a férjét,
hogy valaki ott hagyott a küszöbük előtt egy bepólyált követ.
Mert valaki kavicsot szült, és letette az ajtaja elé,
használja ajtótámasztéknak, levélnehezéknek,
vagy ha szobrász,
formáljon belőle kemény munkával, vésővel és kalapáccsal emberfejet.
Ekkor emelni kezdték az adagot,
de ő továbbra is csak azt hajtogatta,
hogy nem képes arra, hogy bárkiről gondoskodjon,
egy kisbaba nyitott szájába
még csak be tudna találni egy repülőnek mondott,
púpozott evőkanálnyi ételt,
de mit tehetne egy kővel,
akit így egyedül, az apja nélkül még megmozdítani se tud.
A férfi ekkor adta fel.
A nőt levitte vidékre az anyjához, a közös házat eladta,
szélnek eresztette gondosan nevelt macskáikat
bundájuk mintázatáról évekkel később is
fel lehetett ismerni a környéken utódaikat.

 

A távozás kényszere


A közös szabadságvágy olyan,
mint a szél, ami eltolta a partra vont csónakot,
és ugyanabba irányba fordította az összes napraforgófejet,
de végül lepereg a szikláról a föld,
és léthatóvá válnak a ragaszkodás csupasz gyökerei.

Tudom, hogy bosszant, hogy a legtöbb hogylétére irányuló kérdés,
mint diszkó éjszakai eget pásztázó reflektorfény,
csak a figyelem felkeltése a célja,
de nem irányult semmire.
A fájdalom már elmúlt, de a szeretet még
sokáig nem terhelhető, mint a frissen összeforrt csont, feleled.

A buszon ülő hozzátartozókkal tapintatosan közölték,
hogy ez már a végállomás,
de ok nem hajlandók leszállni.
Itt a látogatási idő végének,
ebéd utáni pihenésnek hívják,
de mi tudjuk, hogy a napnak ugyanabban a szakaszában
valami földöntúli ragyogás önti el
az épületet, valamennyi kórházi szobát,
ilyenkor indulnak el azok, akiknek menniük kell,
és bármennyire is akarjuk, nem kísérhetjük el őket,
el kell hagynunk a helyet,
mintha egy ártéri erdőben járnánk
nem szabad megzavarni a távozók vonulását.

 

Izsó Zita Gérecz Attila-díjas költő, műfordító, drámaíró. A FISZ- Kalligram Horizontok világirodalmi sorozat, és az Üveghegy gyerekirodalmi oldal (www.uveghegy.com) szerkesztője. Verseskötetei: Tengerlakó (2011, FISZ), Színről színre (2014, PRAE-Palimpszeszt), Éjszakai földet érés (2018, Scolar.)  Legutóbbi fordítása: Rafael Pinedo: Plop (FISZ-Kalligram Horizontok, 2019.)