Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom?

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: A tetem

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Bezártam az ajtót, és visszamentem Jánoshoz. A borzot már kitette a földre. Ásni kezdtem. Nehezen adta magát az agyagos talaj. Olykor egy-két gyökeret is el kellett vágnom, de azért rövidesen elkészült a verem. János a talpával belökte a tetemet a gödörbe, aztán elkérte az ásót.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – François Villon: A rossz pénz balladája

Montázs: Petit Palais, musée des Beaux-arts de la Ville de Paris, 'White Polypous Thing' by deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”[1]

Bővebben ...
Próza

Kovács Eleonóra: Fényerősség

Fotó: Váradi Sándor

Honnan érkezik a fény, amit érzékel a szemem, és látom azokat a faágakat is, amelyek a legmagasabban helyezkednek el, noha nem világít a hold, a zseblámpa, a villanykörte? Egyelőre nem tudom a választ. Éles kürtszó hallatszik. Távoli hangszóróból árad. Jelzi, hogy most ér véget a scsavija. A kutyák már nem figyelnek az éles hangra. Amikor először hallották, zavarta őket a magas hangsáv. Lehet, hogy egy vadászgép repült valahol, ezért hirdettek scsaviját.

Bővebben ...
Költészet

Závada Péter: Világos körülmények

Fotó: Máté Péter / Jelenkor

Kezünk közt eltévedt túrázók / utolsó életjelei egy térképen, melyet nem mi rajzoltunk, de rátaláltunk, / és most utólag felelősséggel tartozunk értük. 

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Lars (részlet)

Fotó:

Az utóbbi időben leginkább egyedül megyek az erdőbe. De csak ősszel és télen. Tudniillik allergiás vagyok minden gazra. Tavasszal egyenesen gyűlölöm a természetet. Nem azért, mert tüsszentenem kell és bedugul az orrom, hanem azért, mert ilyenkor nem mehetek. Télen meztelenek a fák. Önmagukkal azonosak, nem takarja ki őket semmi.

Bővebben ...
Költészet

Kabdebon János versei

Fotó: A szerző archívuma.

Vágd ki a nyelvem, / Roppantsd pozdorja gerincem, / Hadd legyek lárva

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: Az ünnepek után

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Az úrnők és urak kocsikról szemlélték a fennforgást, a sunyi zsebtolvaj pedig épp egy gondolataiba merülő férfi nyomába eredt. A kép jobb alsó sarkában egy hosszú bajszú, fekete ruhás rendőr szemlézte a terepet… Akárhányszor beszélt róla, János minden alkalommal ugyanazokat a szereplőket nevezte meg kedvenceiként, és hosszan méltatta a festő kompozíciós technikáját.

Bővebben ...
Költészet

Szabolcsi Alexander versei

Fotó: Konkol Máté

A versbe bele kell halni, vagy mintha / ezt érezném, ezt tanultam volna valakitől, / férfiak négyszemközti beszéde, / hogy a vers egy csapóajtó, hátsóablak / amin ki és bemászni lehet csupán

Bővebben ...

André Ferenc versei

eldöntöd, hogy többet nem alszol, / amikor álmosodni kezdesz, véresre / harapod a nyelved. a kutyát sohasem / simogatod, de helyette mindig magadat / ütöd, így neveled hűségre. és ő követni / fog, és csaholni, még akkor is, amikor / magatokra gyújtod majd az erdőt

André Ferenc 1992-ben született Csíkszeredán. Költő, slammer, jelenleg a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem hallgatója, a Bretter Kör elnöke. 2013-ban az I. Erdélyi Slam Bajnokság győztese, Látó Nívódíjas.

 

szelídítés

 

halkan szuszogsz, és abban bízol, hogy

az erdőben nehezebb megtalálni

a hang forrását, mert ez csak a tied,

és ez sosem lehet az övék. lopakodsz

a bástyáig,legalábbis így nevezed

a tölgyet, ami alatt az avarban találsz

a kutyakölyökre. simonnak kereszteled,

de már akkor megfogadod, hogy

sohasem fogod kettéfűrészelni.

legalább ingyen volt, gondolod majd,

de azért betörsz néhány ablakot

hazafele. amikor megnyalja a kezed,

nyüszíteni fog, mert megérzi rajtad

a fák kérgeit. neked ekkor zúgni kezd

a fejed, és megijedsz, hogy szöcskék

fészkeltek a hajadba, és úgy nézel rá,

mint akire rányitottak szex közben.

eldöntöd, hogy többet nem alszol,

amikor álmosodni kezdesz, véresre

harapod a nyelved. a kutyát sohasem

simogatod, de helyette mindig magadat

ütöd, így neveled hűségre. és ő követni

fog, és csaholni, még akkor is, amikor

magatokra gyújtod majd az erdőt.

 

 

gázolás

 

            “így mindenik determinált”

                                   (józsef attila)

 

nézd, hogy cipel ez a rázkódás,

ahogy belecsorogna a táj a

szemhéjunk alá, úgy keressük

a haladást, hogy függjünk össze

valahogy, bár egy függelék legyünk,

ugye, így is szokták mondani, de

mondd, mi leszünk, ha az autópályák

is kigurulnak alólunk, és csak a fogak

csattogása tart majd életben minket,

akkor csak a körömrágást hagyják

meg nekünk, csak ezt, mert innen

tudjuk, hogy vagyunk, a szorongásból,

és hogy magunkat faljuk fel, mert

amikor beül a fény a körömágyba,

ki kell pucolni azt onnan, nem szabad

túl tiszta, túl ragyogó legyen, mert

akkor nem fognak bízni bennünk,

és akkor megölnek, mert ugye

a bizalmatlanságban csak a halál

lakozhat, így szoktad mondani, ezt

mondtad akkor is, amikor mozdulatlanul

hevertünk a priccsen, úgy kerültek el

minket, mint a kidobott karácsonyfákat,

de most csak ez a száguldás van,

nehogy alaposan megfigyeljünk

bármit is, mert akkor azt hinnénk,

közünk van hozzá, az pedig

elviselhetetlen, úgyhogy most

haladunk, a fordász fele, aki majd

szépen elegyengeti a hajunk,

meg szépen legyünk felöltözve,

pedig a meztelenségben érzed

otthon inkább magad, de hogy

eltereljük a figyelmet, nagymamádról

kezdesz mesélni, hogy mindig kivette

a kezedből az ollót, mert te folyton

be akartad dugni az ujjad, és a lassú

másodpercekben stagnált az

ujjlenyomatod, és nézted, ha

levágnád, akkor nem ismerne

meg senki, ezt megtanultad a

bűnügyi filmekből, de hát akkor

pont az ujjad hiányáról azonosítanának,

ez volna a jeled, odaköltöznél az ujj

nélküliek városába, az lenne attól

kezdve a hazád, de úgyse mernéd

megtenni, sose mernénk, főleg most,

hogy így ráz az autó, de majd szépek

leszünk, kifésülnek, és betakarnak,

és akkor majd eljönnek sokan, és

körbeállnak, és sírni fognak magukért,

mert már nem lesz mit adjunk nekik,

majd lassan fognak járni és fenségesen,

mint a szarvasok, és mondom mesélj

még nagymamádról, teljen az idő,

mert nekem nincs miről mesélnem,

de szívesen hallgatlak, de te nem

találod már a szavakat, csak annyit

tudsz mondani, félsz, hogy összekulcsolják

a kezed, és egybenőnek az ujjaid,

és kimerevedik a gerinced, így nem

rághatod majd a körmöd, és összenőnek

az ujjaid, így nem mondhatod el senkinek,

ki vagy, mondom, ne félj, nincs mitől,

majd lerágom én minden körmöd,

ha kell a lábaidról is, hogy bárhol,

bármikor felismerjenek.