André Ferenc versei
- Részletek
André Ferenc 1992-ben született Csíkszeredán. Költő, slammer, jelenleg a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem hallgatója, a Bretter Kör elnöke. 2013-ban az I. Erdélyi Slam Bajnokság győztese, Látó Nívódíjas.
szelídítés
halkan szuszogsz, és abban bízol, hogy
az erdőben nehezebb megtalálni
a hang forrását, mert ez csak a tied,
és ez sosem lehet az övék. lopakodsz
a bástyáig,legalábbis így nevezed
a tölgyet, ami alatt az avarban találsz
a kutyakölyökre. simonnak kereszteled,
de már akkor megfogadod, hogy
sohasem fogod kettéfűrészelni.
legalább ingyen volt, gondolod majd,
de azért betörsz néhány ablakot
hazafele. amikor megnyalja a kezed,
nyüszíteni fog, mert megérzi rajtad
a fák kérgeit. neked ekkor zúgni kezd
a fejed, és megijedsz, hogy szöcskék
fészkeltek a hajadba, és úgy nézel rá,
mint akire rányitottak szex közben.
eldöntöd, hogy többet nem alszol,
amikor álmosodni kezdesz, véresre
harapod a nyelved. a kutyát sohasem
simogatod, de helyette mindig magadat
ütöd, így neveled hűségre. és ő követni
fog, és csaholni, még akkor is, amikor
magatokra gyújtod majd az erdőt.
gázolás
“így mindenik determinált”
(józsef attila)
nézd, hogy cipel ez a rázkódás,
ahogy belecsorogna a táj a
szemhéjunk alá, úgy keressük
a haladást, hogy függjünk össze
valahogy, bár egy függelék legyünk,
ugye, így is szokták mondani, de
mondd, mi leszünk, ha az autópályák
is kigurulnak alólunk, és csak a fogak
csattogása tart majd életben minket,
akkor csak a körömrágást hagyják
meg nekünk, csak ezt, mert innen
tudjuk, hogy vagyunk, a szorongásból,
és hogy magunkat faljuk fel, mert
amikor beül a fény a körömágyba,
ki kell pucolni azt onnan, nem szabad
túl tiszta, túl ragyogó legyen, mert
akkor nem fognak bízni bennünk,
és akkor megölnek, mert ugye
a bizalmatlanságban csak a halál
lakozhat, így szoktad mondani, ezt
mondtad akkor is, amikor mozdulatlanul
hevertünk a priccsen, úgy kerültek el
minket, mint a kidobott karácsonyfákat,
de most csak ez a száguldás van,
nehogy alaposan megfigyeljünk
bármit is, mert akkor azt hinnénk,
közünk van hozzá, az pedig
elviselhetetlen, úgyhogy most
haladunk, a fordász fele, aki majd
szépen elegyengeti a hajunk,
meg szépen legyünk felöltözve,
pedig a meztelenségben érzed
otthon inkább magad, de hogy
eltereljük a figyelmet, nagymamádról
kezdesz mesélni, hogy mindig kivette
a kezedből az ollót, mert te folyton
be akartad dugni az ujjad, és a lassú
másodpercekben stagnált az
ujjlenyomatod, és nézted, ha
levágnád, akkor nem ismerne
meg senki, ezt megtanultad a
bűnügyi filmekből, de hát akkor
pont az ujjad hiányáról azonosítanának,
ez volna a jeled, odaköltöznél az ujj
nélküliek városába, az lenne attól
kezdve a hazád, de úgyse mernéd
megtenni, sose mernénk, főleg most,
hogy így ráz az autó, de majd szépek
leszünk, kifésülnek, és betakarnak,
és akkor majd eljönnek sokan, és
körbeállnak, és sírni fognak magukért,
mert már nem lesz mit adjunk nekik,
majd lassan fognak járni és fenségesen,
mint a szarvasok, és mondom mesélj
még nagymamádról, teljen az idő,
mert nekem nincs miről mesélnem,
de szívesen hallgatlak, de te nem
találod már a szavakat, csak annyit
tudsz mondani, félsz, hogy összekulcsolják
a kezed, és egybenőnek az ujjaid,
és kimerevedik a gerinced, így nem
rághatod majd a körmöd, és összenőnek
az ujjaid, így nem mondhatod el senkinek,
ki vagy, mondom, ne félj, nincs mitől,
majd lerágom én minden körmöd,
ha kell a lábaidról is, hogy bárhol,
bármikor felismerjenek.
