Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Kiszely Márk: Kapcsolati tőke

Fotó: a szerző archívuma

Volt ez a csajom Debrecenben. Cseresznyével egyensúlyozott az ajkán, a szemében gurámikat nevelt. Tubás volt, vagy tenorkürtös, nem tudom már, a rézfúvósok között ült, a rendezői balon. Ha a nevén szólítottam, nem figyelt oda. Ha hatszögbe rendeztem a díszköveket a teste körül, magához tért.

Bővebben ...
Költészet

Rostás Mihály versei

hogyha kezembe foghatnék / egy maréknyi időt

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Bartók Imre: 1939. szeptember 23.

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Krumponyász-univerzum (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Róbert bal szeme az óramutató járása szerint, jobb szeme azzal ellentétesen forgott egyre gyorsabban, majd teljes testében rázkódni kezdett, a földre huppant, és nem mozdult többé. A feje sistergett és füstölt.

Bővebben ...
Költészet

Halmosi Sándor versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Kabátujjukban több élet volt, / mint az Egyesült Nemzetekben ma

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Veszprémi Szilveszter: Vers, amelyben a költő megint csak hisztikézik, nincs semmi látnivaló benne

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek a költők is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Gabriela Adameșteanu (f. Száva Csanád): A zebrán

Fotó: a szerző archívuma

Kissé félrenyomtad az embereket, szinte lökdösődés nélkül, mégis makacsul, ahogy a te korodra hál’Isten megtanultad. Képes vagy helyet csinálni magadnak közöttük. Diszkréten csináltad, a kíváncsiság nem kínzó betegség, nem alapösztön, nem kell könyökölni miatta.

Bővebben ...
Költészet

Peer Krisztián versei

Fotó: Schillinger Gyöngyvér

és csak menni, menni a nyelvvel / a totál szenilis Sanyi bácsi után

Bővebben ...
Próza

Tóth-Bertók Eszter: Meghaltam

Fotó: Csoboth Edina

A ravatalozónál állnak. Az épület homlokzatán a Feltámadunk-feliratból hiányzik a t, a legjobb barátnőm rögtön kiszúrja. Nézi a d-t, hogy az is eléggé inog, közben arra gondol, hogy mennyit szenvedtünk, amikor a lakása ajtajára illesztettük fel betűnként a nevét és hiába baszakodtunk a vízmértékkel, a mai napig ferde az egész.

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI – Purosz Leonidasz: Helyi ár

A hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek a költők is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Költészet

Bánfalvi Samu: Charlie Kirk meghalt,

Fotó: A szerző archívuma

Amerika Amerika megölték Charlie Kirköt

Bővebben ...
Költészet

Bán-Horváth Veronika: Tiszta lap

Fotó: Bán-Horváth Attila

Hol nyúlánk fénylényeknek, / Hol puffadt koboldoknak látszunk.

Bővebben ...

Papp-Für János versei

amikor legutóbb találkoztam apával, / végig lent a földön, a kavicsok között / kereste az egykor elgurult szavakat. / egy egész parknyi terült el közöttünk, / vakítóan fehérek, és egyformák egytől egyig

Papp-Für János 1976-ban született Hajdúdorogon. Jelenleg Hajdúböszörményben él. Bella István-díjas költő, irodalomszervező. Legutóbbi kötete minden után – művészeti kórtanok címmel látott napvilágot a Magyar Napló kiadó gondozásában, 2014-ben.

 

a szem tükre

 

olyan lett, mint nagymama arca.

vagy mint az a főzelék,

amitől mindig hánynom kellett,

és elsápadtam már a szagától is.

ilyenkor hasonlítottam leginkább nagymamára.

már napok óta halott volt, amikor újra láttam.

nem tettek jót neki ezek az utolsó napok.

addig észre sem vettem, hogy megöregedett.

most meg már mindegy neki,

akármilyen fiatal is legyen.

majd az egyik délután belenéztem a víztükörbe,

és az összes papírhajó, amin anya át akart jutni

egy mindegy melyik partra,

már csupán szétázott rostok szálai voltak

apa málladozó arcán.

csak az én szememben álltak össze

egy gigantikus luxushajóvá,

amely szigetről szigetre jár,

be nem teljesült álmokat szállít

és boldog, halott nagymamákat a feltámadás felé.

ez a hajó végül olyan lett,

mint amelyik egy olyan arcba vájta horgonyát,

ahol csak a szem tükre ismeri

anya homlokán zátonyra futott álmait.

 

 

a ki nem mondottak

 

amikor legutóbb találkoztam apával,

végig lent a földön, a kavicsok között

kereste az egykor elgurult szavakat.

egy egész parknyi terült el közöttünk,

vakítóan fehérek, és egyformák egytől egyig.

menthetetlenül mondani szeretett volna valamit.

valamit, amit addig még soha nem sikerült.

én pedig nagyon érteni szerettem volna,

de nem és nem, nem tudta kimondani.

majd hirtelen egy történetet mesélt el,

hogy nem régiben olvasott egy újságcikket,

egy fiatal költőről készült interjút,

és hogy mennyire hasonlítottam

az újságban lévő költő fényképére.

végül is csak kimondta azt a mondatot,

amit én sem hallani, sem megérteni nem akartam.

 

 

a szerelem két pontja közti legelső tér

 

                                             Pilinszky után szabadon

 

…de az a csönd éppen annyi és akkora, 
mint amikor az egyik valami,
és az a másik, mondjuk éppen összeér. 
s abban a pontnyi időben el kell mondani 
az addigi összeset egyetlen pillanat alatt, 
ami szinte teljes egészében kimondhatatlan.

 

 

arc

 

idővel megtanuljuk

felismerni az arcok rezdüléseit.

ha apa hunyorgott és remegett

a szempillája, az az italtól volt.

ha az anyáé, akkor az  apa miatt.

ha az enyém, az anyáért. így illett össze minden.

ilyenkor apa arca türelmes volt, az enyém szép,

az anyáé pedig mindig csak majdnem gyönyörű.

 

írhatatlan

 

egy gyűrött, zsírpapírra írt levelet hagytál nekem.

hűtőmágnessel rögzítetted oda, máig megnézem

a tükörben, ott van-e azóta is a homlokomon.

még csak szótagolva, akadozva tudtam olvasni,

mint ahogy azóta is kapkodom a levegőt,

ha erre gondolok. és csak sokkal később jöttem rá

a kipontozott részre, hogy bármilyen formában oda illek.

„elmentem a boltba, mindjárt…” és tényleg minden szava igaz.

főleg amit nem írtál le a végén. amit meghagytál nekem.

és már nem is értem, miért próbálgattam oda a szavakat,

hisz rossz vége nem lehet, csak valakinek oda kell írni.

egyre több ilyen mondatot hagyok én is magamnak reggelente,

amit a nap végére ezer variációval próbálok kitölteni.

de nem megy. látod, ezt tőled örököltem. már csak egyet

nem tudok eldönteni apa: hogy felkiáltó, vagy kérdőjel legyek

a mindig hiányos mondataim végén. vagy hagyjam úgy,

ahogy te is tetted? majd csak befejezi egyszer valaki.

majd csak befejez egyszer vala. ki?